Önmegvalósítás

önmegvalósításFogalomtár » szócikk: önmegvalósítás

ÖNMEGVALÓSTÁS (self-actualization)

Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy valaki emberi méltóságának, a benne rejlő képességek, lehetőségek csak rá jellemző egészének, sokszínűségének megfelelően élhet. Az önmegvalósítás tehát a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatása.

Abraham Maslow, a neves humanista pszichológus szellemesen egyszerű módon ábrázolta[1] egymásra épülő indítékainkat a pszichés fejlődés során:

Az
önmegvalósítás
(értelmes élet) igénye
——————————
Az elismerés vágya
(önbecsülés, elismertség, státus)
————————————————–
Szociális szükségletek (gyengédség, kapcsolódás)
————————————————————————
A biztonság szükséglete (biztonság, védettség)
———————————————————————————————-
Alapvető élettani szükségletek (étel, ital, alvás)
————————————————————————————————————————

Az újszülöttnek mindenek előtt testi szükségleteit kell kielégítenie. Ezt követi a biztonság utáni vágy. Ha biztonságban érzi magát, a gyengédség, a kapcsolódás igénye lép fel. Ez után az érvényesülés, az elismerés, a siker vágya sarkallja a gyermeket. Végül az önmegvalósítás célja ösztönzi cselekvésre. A piramison ábrázolt indítékok tehát egymásra épülnek. Maslow azt is elmondja, hogy nem mindenki jut el a “csúcsra”, az önmegvalósításra, sőt (az emberiség többsége!) valamelyik szinten elakad.

Ugyanezt ábrázolja az alábbi rajz:
maslow értékek hierarchiája

Dieterich [2] más módon tette szemléletessé Maslow elméletét. Az alábbi ábra nemcsak az egymás után megjelenő motívumokat mutatja be, hanem azt is, hogy a fejlődés során egyik sem szűnik meg, de újabb indíték válik dominánssá az ember életében.

dietrich-psziches-fejlodes

Ha az ember lelki fejlődése valóban megreked valamelyik indíték szintjén (ahogy Maslow elméletéből következik), egy sajátos személyiség-tipológia vázlata bontakozik ki:

1. Vannak olyan emberek, akiknek semmi más nem fontos, csak testi szükségleteik kielégítése. Ez vagy azért van, mert olyan nyomorban élnek, hogy minden energiájukat leköti a betevő falat megszerzése, vagy azért, mert nem látnak magasabb célt vagy nagyobb értékeket. “Az élet célja semmi más, mint jó evés és jó ivás” – halljuk egy operett-dalban.

2. Vannak, akiknek az a legfontosabb, hogy biztonságban érezzék magukat. Tény, hogy a csecsemő számára a harmonikus lelki fejlődéshez nélkülözhetetlen, hogy biztonságban érezze magát az anyai ölben vagy a család – illetve a körülötte élő emberek – szerető, védő légkörében. De elgondolkoztató, hogy kortársaink közül nagyon sokan a biztonság-keresés szintjén élnek, és biztonságukat az anyagi biztonságban vélik megtalálni. Burjánzanak a biztosító társaságok – válaszképpen a rejtett, de állandó és tömeges szorongásra. Kőmíves Kelemen a feleségét áldozta fel “fél véka ezüstért, vél véka aranyért”, a mai ember pedig minden bensőséges kapcsolatát feladja a több és még több pénzért és anyagi jóléte megteremtéséért.

3. A gyengédség utáni vágy az emberi kapcsolatok fontosságát tenné hangsúlyossá, de e helyett a szeretetről levált szexualitás tölti be sokak életét. Minthogy a pótcselekvés nem elégíti ki a valódi szükségletet, sokan krónikus szeretet-éhségben szenvednek. Üres a szeretet-tankjuk – mondaná Cambell és Chapman. Ennek az állapotnak a kórelőzményei:

– Szüleim nem szerettek, eldobtak (Kukorica Jancsit a kukoricásba rejtették, ma a nem kívánt csecsemőt a szülőotthonban felejtik).
– Nem dobtak el, de nem foglalkoztak velem, nem volt rám idejük.
– Gyilkolták egymást (szóval, hallgatással, olykor tettleges bántalmazással is).
– Elváltak.
– Engem senki sem töltött fel szeretettel, üres vagyok.

“Jaj, szeressetek szilajon!” – írja József Attila. De a szeretet-vágy nem szeretet. Szeretni csak az tud, akit szeretnek. A szüntelenül kapni vágyó, de adni nem képes ember infantilis felnőtté válik: nem vállal felelősséget, ezért nem köt házasságot, vagy ha mégis, mint férj vagy feleség – egy lesz a gyerekek közül.

4. A szülői házból – vagy éppen annak hiányából – ered az elismerés és az érvényesülés vágyának dominanciája is. “Nem voltam fontos senkinek.” “Szüleim elvárásainak nem tudtam megfelelni.” Ezekhez hasonló vallomások hangzanak el sok ember szájából. Legfőbb jellemzőik: teljesítménykényszer, fokozott versenyszellem, mások megelőzésének belső kényszere.

Viktor Frankl (1905- 1997) abból indul ki, hogy a Maslow által feltételezett hierarchia helyett azt tapasztaljuk, hogy “az élet értelme iránti igény és kérdés gyakran éppen akkor lángol fel, amikor valakinek nagyon rosszul megy. Ezt haldokló pácienseink éppúgy bizonyítják, mint a koncentrációs és hadifogoly táborok túlélői.” [5]

Az emberi lét mindig is túlmutat önmagán, valamire, ami nem önmaga; valamire vagy valakire: egy értelmes célra, amit érdemes beteljesíteni, vagy egy másik személyre, akiben szeretettel találkozunk.

Egy ügy iránti szolgálatban vagy egy személy iránti szeretetben az ember önmagát teljesíti ki. Minél inkább feloldódik a feladatában, minél odaadóbb a partnerével szemben, annál inkább ember, annál inkább lesz önmaga. Önmagát megvalósítani az ember csak abban a mértékben képes, amennyire megfeledkezik önmagáról és túllép önmagán:

“Ez volt a lecke, amit Auschwitzból és Dachauból magammal hozhattam: leginkább azok voltak képesek határszituációkat átélni, akik nyitottak voltak a jövőre, egy feladatra, amely várt rájuk, egy értelemre, amelyet be akartak tölteni.”
– Frankl, 1996

Idéz egy amerikai egyetemi hallgatót, aki azt írta neki: “Akadémiai fokozatot szereztem, van egy luxusautóm, pénzügyileg teljesen független vagyok, több szexet és presztizst fogyaszthatok, mint amire szükségem van. De kérdezem én: van-e ennek az egésznek valami értelme?”

Az önmegvalósítás mint  csúcs-érték

Még nem követtük végig a Maslow-piramis mentén megismert értékeket. Nyitva maradt a kérdés: hogy tekintsünk az önmegvalósításra, mint humanista értékre és életcélra.

5. A Maslow-piramis csúcsán az önmegvalósítás áll, mint az emberi élet legfőbb célja. Maslow szerint az állatvilágból igazán csak az emelkedik ki, aki ezt a célt követi – minden más motívum jellemezheti az állatokat is. Ugyanakkor elismeri, hogy az emberiség túlnyomó többsége nem éri el ezt a célt. “Miféle humanizmus ez, amiből a legtöbb ember kimarad?” – veti fel a kérdést egy német pszichológus, Graumann. [3]

Maslow szerint az önmegvalósítás a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatását jelenti. Mondhatjuk erre bibliai módon gondolkodó emberekként, hogy ez nemes cél, hiszen arról van szó, hogy Isten adott nekünk képességeket, amik lehetőségként szunnyadnak bennünk, amíg ki nem bontakoztatjuk őket. De azok az emberek (pl. a hippi mozgalom tagjai), akik Maslow könyvét “bibliájuknak” tekintették, jelentősen eltértek ettől az értelmezéstől. Jelmondatuk körülbelül így hangzik: Kibontakozni és élni akarok! Ne gátoljon ebben senki! Se az iskola, se a szüleim, se a szabályok. Keresem önmagam. Ezt már mi tesszük hozzá: Keresed, csak nem találod.

A hippik (és sajnos sokan mások is) félreértették Maslow-t, ez nyilvánvaló. Ő maga írja, hogy a közlekedéshez közlekedési szabályokra is szükség van; ha azokat nem vesszük figyelembe, baleset (enyhébb esetben dugó) keletkezik. De nekünk az önmegvalósításnak ezzel a félreértett fogalmával kell megküzdenünk, mert a közgondolkodást ez fertőzi.

Ebben az esetben a téves gondolkodás helyreállításához a fejlődéspszichológia kellő ismerete is elég lenne. “Én-tudatunk a környezet tagjaival való kölcsönhatásban születik meg”, írja Piaget. [4] Önmagunk megismerése csak mások által lehetséges. Szép költői képpel József Attila így fogalmaz: “Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” Önmegvalósítás csak másokkal kölcsönhatásban, velük együtt működve és értük dolgozva lehetséges.

Valósuljon meg Isten terve

Jézus arra tanítja a tanítványait, hogy az életét (élete értelmét) nem az találja meg, aki önmagával foglalkozik, hanem az, aki kész azt odaadni Őérte (azaz másokért – Máté 25:35-36 alapján), és az evangéliumért (Márk 8:34-35).

Az életbevágó kérdés korunk embere számára így hangzik: Uralkodni akarsz, vagy szolgálni? Éden-kerti ősszüleink, a humanista lázadók, uralkodni akartak, de rabszolgákká lettek. [6]

Akik pedig szolgálatra szánják az életüket az Úrnak (azaz másoknak), azokban megvalósul az az ember, akit Isten tervezett. Tehát nem ön-megvalósítás megy végbe, hanem a Szentlélek működik azokban – és alakítja azok jellemét – “akik engedelmeskednek neki” (ApCsel 5:32). Az ember életében ilyenkor uralkodóváltás (vagy kopernikuszi fordulat) történik: életem irányító-központját – ahol eddig én voltam a főnök – átadom Istennek. Ennek a váltásnak az értékrend átalakulása lesz a következménye, amiről Pál apostol is beszámol (Filippi 3:7-8). Az értékek, célok és ügyek kuszaságát felváltja a belső harmónia.

Kapcsolódó:
Életem célja: Önmegvalósítás?
Minden létező oka és célja
Mit akar Isten?

________________________
Felhasznált Irodalom:
[1] Maslow, A.H.: Motivation and personality. New York, 1954
[2] Dieterich, M.: Einführung in die Allgemeine Psychotherapie und Seelsorge, Wuppertal 2001, Brockhaus-Verlag
[3] Graumann, C.F.: Motivation. Verlag Hans Huber Bern/Stuttgart, 1969
[4] Jean Piaget: Válogatott tanulmányok. Gondolat, 1970.
[5] Dr. Kopp Mária: Motiváció, érzelmek, szorongás (előadás)
[6] Dr. Pálhegyi Ferenc: Házunk Népe, KIA, 2011