Következmények és felelősség – Ne húzd ki a bajból!

kamasz-23A HOGY ÉRHETSZ EL VÁLTOZÁST A KAMASSZAL? c. sorozat 5. része
A szülői segítség helytelen és ártalmas, amikor akadályozza a tizenévest tettei következményeivel való szembesülésben, és a felelősségvállalás gyakorlásában.

Rontasz a lázadó kamasz helyzetén, ha rendszeresen megmented tettei következményeitől!

Sok mai szülő sajnos többet tesz azért, hogy megóvja, mint azért, hogy az életre felkészítse, dönteni és felelősséget vállalni tanítsa a gyermekeit. Részben ennek köszönhető, hogy tizenéveseink annyira éretlenek.

Mindenki védeni akarja a gyerekét, aki szereti. De ha belátással, az ő javukra is képesek vagyunk őket szeretni, akkor igyekezni fogunk nem akadályozni az életre való felkészülésüket sem.

Egyre több szülő panaszkodik, hogy a harminc éves “gyerek” sem akar felnőni. A szülői házban lakik, és természetesnek veszi, hogy anyukája főztjét eszi, ő takarít és mos is utána. Végül is miért ne használná ki őket, amikor egész gyerekkorában azt éreztették vele, hogy szülei életének célja az ő kényelme és boldogsága?

Azért nem nő fel sok tizen- és huszonéves, mert a saját szülei nem hagyják felnőni.

Intellektuálisan és biológiailag már egy 16 éves is képes volna önállóan élni, a szülők mégis mindent megtesznek azért, hogy megkíméljék őket a felnőtté válás nehézségeitől. Pedig jó döntéseket hozni csak tapasztalatok birtokában lehet. A való élet kihívásaival való szembesülésre, a szárnypróbálgatásokra, és az ezzel járó kék foltokra pedig egy tizenévesnek már életbevágóan szüksége lenne ahhoz, hogy életrevaló, döntéshozatalra és felelősségvállalásra képes felnőtté váljon. A túlféltés, a kényelmes kiszolgálás, és a túlzott korlátozás éppen ebben hátráltatja.

Mélységesen hibás meggyőződés, hogy a kényelmetlenség és a fájdalom mindig rossz dolog. Nemcsak, hogy nem használ, hanem egyenesen árt a felnőttkor küszöbén levő gyereknek az a szülő, aki mindent megtesz, hogy csemetéje elkerülje a nehézségeket, a problémáit pedig igyekszik megoldani helyette. Később maga a gyerek (és a családja) fizeti meg az árát annak, ha nem tanulta meg kezelni és feldolgozni a fájdalmat, a stresszt, és az élet mámorító sikereit, és megrendítő kudarcait. A kísértés, sőt a nem bölcs döntések okozta a fájdalom és szenvedés élménye is szükséges ahhoz, hogy a kamaszod alkalmas legyen az önálló, felelősségteljes életvezetésre. Ne foszd meg ezektől!

Az a fájdalom is a való élet része, amit nekem, a nagyobb élettapasztalattal rendelkező szülőnek kell időnként elviselnem, amikor végignézem, hogy zöldfülű gyerekem hogy készül fel arra az életre, amelyben majd meg kell állnia a helyét. Ha szülő vagy, nőj fel a feladathoz, és gondold át, mi a különbség a vigyázó figyelemmel kísérés, és a tettek fájdalmas következményeitől való ártalmas megmentés között! Gondold végig, mit teszel, és hogy miben kellene módosítanod a szemléleteden. Ha rend van a fejedben, jobban fogsz dönteni.

kamasz-23

Ha kamaszod van, akkor tudod, hogy életük számtalan olyan helyzetet produkál, amikor a döntened kell: újabb alkalma nyílt élettapasztalatot szerezni, ezért a nem tolakodó tanácsadáson kívül más módon nem avatkozol az ügybe, vagy a támogató melléállásodra van szüksége, és a segítségére kell sietned. A szülői segítségnyújtás legtöbbször helytelen és ártalmas, amikor megakadályozza a kamaszt tettei természetes következményeivel való szembesülésben, és a való életre való felkészülésben, azaz a felelősségvállalás gyakorlásában.

De minden helyzet egyedi: ne gépiesen kövess valamilyen vélt szabályt; kérd Isten bölcsességét, és gondolkozz! Amiből soha nem túl sok a sok: ha imádkozol a gyerekedért. Ezt vedd komolyan, és bármilyen lehetetlennek is tűnik egy-egy helyzet, mindig tudhatod, hogy van tennivalód. Az, hogy imádkozol.

Néhány életből vett példa, a teljesség igénye nélkül:

A segítő szülői beavatkozás többet árt, mint használ, amikor a szülő…

  • nem veszi tudomásul 13 éves lánya gyenge iskolai teljesítményét. A tanárokat hibáztatja, amíg végül be nem látja, hogy a gyerekének vagy alacsony az IQ-ja, vagy nem megfelelőek a tanulási módszerei.
  • fia védelmére kel, amikor trágár beszéde és verekedései miatt bajba kerül az iskolában. A magyarázat: belevaló kölyök, “igazi fiú”.
  • nem meri megkövetelni 15 éves lányától, hogy otthon mindenkinek adja meg a kellő tiszteletet. A leányzó szörnyen tiszteletlenül viselkedik az anyjával, de szülei attól tartanak, hogy ha határozottan lépnek fel, akkor a lány összepakol és elmegy otthonról. A lány előbb minden családtaggal elmérgesíti a viszonyát, és végül tényleg elköltözik a barátjához.
  • nem mer családi szabályokat felállítani és határokat kijelölni. Tudja, hogy a gyerekek tiltakoznának, ami kellemetlen vitákat okozna.
  • kifizeti a gyerek tartozását. A 16 éves rendszeresen bérlet nélkül utazik, ráadásul otthon nem is szól erről; végül szép nagy kerek összeget követel a behajtó a BKV megbízásából. A gyerek megússza egy tízperces ledorongolással ahelyett, hogy nyári munkájából utólag ki kellene fizetnie a tartozását.
  • nem engedi, hogy a 17 éves fiú saját maga ossza be a pénzét, amit a nyári szünetben apukája vállalkozásában saját munkájával keresett, mert attól tartanak, hogy felelőtlenül költené el. A gyerek így nem tanul meg a pénzzel bánni. Később megromlik a házassága az anyagi gondok miatt, amelyet felelőtlen magatartása okoz.
  • nem meri következetesen valóra váltani a beígért szankciókat, fél, hogy rossz hatása lesz, ha betartatja a szabályokat. Világosan megmondja tinédzser lányának, hogy bizonyos viselkedés milyen következményeket von maga után, de fél, mi történne, ha erősnek kellene lennie.
  • elintézi, hogy a lányát kiengedjék a rendőrségi fogdából, mert nem akarja, hogy “olyan alakok” között legyen; ezzel megkíméli őt attól, hogy átélje a fájdalmat, ami ahhoz szükséges, hogy abbahagyja azt az életmódot, ami oda juttatta. (A legtöbb bajbajutott kamasz már az első hatósági intézkedés hatására megtanulja a szükséges leckét, ha a szülő erős tud maradni… Évek múlva talán még meg is köszöni, hogy a kritikus pillanatban azt tetted, amire valóban szüksége volt.)
  • fél elfogadni a tényt, hogy a gyereke kezd irányíthatatlanná válni, mert szégyennek tartja, hogy nem tud rendet tartani a saját családjában. A gyereke előbb-utóbb elkövet valamit, amivel felhívja fékezhetetlenségére a közösség figyelmét is.
  • nem mond nemet.
  • megkíméli a gyereket attól, hogy tettei teljes következményével szembesülnie kelljen. Mindig enyhít a helyzetén, legalább egy kicsit. A gyerek így nem érti az élet játékszabályait.
  • nem keres hozzáértő segítséget a gyerekének, akit folyton bántanak és megvernek a többiek, de arra kéri a szüleit, hogy ne szóljanak senkinek. A gyerek testileg-lelkileg megsérül a kortársaktól elszenvedett sebektől.
  • nem hiszi el, hogy fiacskája valaha is “olyan dolgot” képes volna tenni. A szőnyeg alá söpri a árulkodó jeleket…
  • nem áll ki a meggyőződése mellett, mert fél a gyerek reagálásától. Mégsem érti, hogy a gyerek miért nem vállalja meggyőződését a barátai előtt.

Az ezekhez hasonló helyzetek gyakran arra késztetik a szülőt, hogy ne hagyja a gyereket felkészülni a jövőjére. Pedig nyilvánvaló, hogy amikor úgy akarnak a gyereküknek segíteni, hogy kihúzzák abból a bajból, amelybe saját felelőtlen döntése sodorta, pillanatnyilag megmentik ugyan, de hosszú távon ártanak neki.

A szülőt leggyakrabban saját félelmei akadályozzák meg abban, hogy bölcs melléállással, nem pedig cinkos megmenekítéssel segítse át gyerekét egy-egy nehéz, vagy fájdalmas élethelyzeten. Amikor a tizenéves komolyan átlépi a határt, nem jó, ha a szülő szemet huny fölötte. Két rossz soha nem adódik össze egy jóvá. Ha a gyerek rosszat tett, a szülőnek akkor is azt kell tennie, ami helyes. Nem az elvek, hanem a gyerek jövője érdekében.

HOGY ÉRHETSZ EL VÁLTOZÁST A KAMASSZAL? c. sorozat

Minden a kamaszok neveléséről