Gnoszticizmus

GNÓZIS (görög tudás, megismerés, felismerés és értékelés)

GNOSZTICIZMUS – Keleti vallási és görög filozófiai elemekkel (neoplatonizmus, és a püthagoreizmus) keveredett misztikus keresztény vallásfilozófiai áramlat, amely a korai kereszténységbe is beszüremkedett (1-3. század), és mint eretnekségek sorozata jelentkezett. A gnosztikus tanítást a jó és a rossz dualizmusa jellemezte. A magasabb isteni titkok megismeréséből az egyszerű hívőt kizárták.

Azt tanították, hogy misztikus úton közvetlenül kapcsolatba kerülhetnek az istenséggel, így olyan ismeretre (gnózis) tehetnek szert, amely felülmúlja a hitet. Ezeknek az ismereteknek a birtokában pneumatikus (lelki) emberekké lesznek, és üdvösségre jutnak.

A gnosztikusok a “rejtett spirituális tudásban” hittek; elképzelésük szerint a gnózis a vallásos tanítások alapjául szolgáló ezoterikus igazságok összessége, így a megvilágosodáshoz és bölcsességhez vezető beavató ösvény.

Teozófiai hit; egy kisázsiai szöveg azt mondja: “A tökély kezdete az emberismeret, a feltétel nélküli tökély az Isten ismerete.”

A Bibliában a gnosztikus tévtanítások ismeretfogalmára, tehát magára a gnózisra ezt az intő utalást találjuk:

Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. (1Timóteus 6:20-21)


Felhasznált irodalom:
Vallástörténeti kislexikon (Kossuth, Bp. 1975)
Drury, Nevill: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona (Ferenczy, Bp. 1994)
Filozófia kislexikon (Kossuth, Bp. 1980)
Biedermann, Hans: A mágikus művészetek zseblexikona (Szépirodalmi, Bp. 1989)
Görög-magyar szótár az Újszövetség irataihoz (Magyar Bibliatársulat – Kálvin, Bp. 1992)