Empátia

EMPÁTIA (görög) – beleélés (valakinek a helyzetébe), beleérzés, veleérzés, együttérzés, megértés

EMPÁTIÁS készség, mint jellemvonás – Érző odafordulással megértem és átérzem a másik ember szempontját, érzéseit, valóságos belső állapotát. Képes vagyok belehelyezkedni a helyzetébe, onnan nézni a problémáját, ahol ő van.

Empátia rokon fogalmai: megértés, együttérzés, beleélés (valakinek a helyzetébe), beleérzés, veleérzés, érzékenység, odafigyelés

Empátia ellentétei: érzéketlenség, keménység, kőszívűség, érdektelenség

Az empátia nem csupán érzelmi rezonanciát jelent, hanem inkább arról, hogy egyik ember megérti a másikat azáltal, hogy beilleszkedik a helyzetébe. Eszerint az empátia nemcsak készség, hanem értelmi tevékenység is.

Az empátiás lelkigondozó vagy terapeuta onnan nézi a problémát, ahol a kliens van. Az együttérző barát, képes a másik helyzetét az ő szempontjából is nézni. A megértő szülő tud gyerekfejjel is gondolkodni, gyerekszemmel nézni az eseményeket.

Szép példa erre Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz c. verse. A rossz kölyök viselkedése felbosszantja az apát, meg akarja verni, de gondol egyet, és inkább leül a padlóra a gyerek mellé játszani. Ettől a pozíció-váltástól megváltozik az apa látásmódja, mert a padlóról nézve „olyan nagyok a nagyok” és „minden csupa láb”. Megérti Lócit. Így fejezi be a verset: „Magasba emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.”

Empátia a Bibliában

Pál apostol empátiás azok iránt, akikhez elviszi az evangéliumot (1Korinthus 9:19-22).
Ez nála sem azt jelenti, hogy elfogadja a görög pogányságot, vagy a zsidó törvényeskedést, hanem csak azt, hogy a maguk szintjén és kultúrájában szólítja meg őket (lásd athéni prédikáció). Ugyanakkor arra kéri olvasóit, hogy kövessék őt (1Korinthus 11:1).

Isten empátiája az ember iránt Jézus Krisztus személyében nyilvánult meg legvilágosabban, „aki áthatolt az egeken” (Zsidók 4:14), azaz a végtelen dimenziójú láthatatlan világból eljött a mi látható háromdimenziós terünkbe. Ez a „pozíció-váltás” meggyőzhet minket arról, hogy „nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben” (Zsidók 4:15). Erről többet itt: Jó hír»