Eredendő bűn

A Mindennapok Teológiája » Fogalomtár » eredendő bűn, áteredő bűn

EREDENDŐ BŰN (más néven áteredő bűn, vagy eredeti bűn) = Isten egy ember, Ádám bűnét mindenkinek beszámítja, tehát minden ember bűnnel fertőzött állapotban születik.

Az eredendő bűn nem az első bűn, hanem az első bűn következménye (ld. Tiltott gyümölcs, valamint Bűnbeesés – az álnok kígyó). Ez a következmény pedig Ádám és Éva természetének megromlása lett (ld. 1Mózes 3:7-19).

A Biblia egyértelművé teszi, hogy amikor Ádám megszegte Isten (akkor még egyetlen) törvényét, Isten bűnösnek nyilvánította és elítélte – Ádámban pedig minden ember megszegte Isten törvényét, Isten minden embert bűnösnek nyilvánított és elítélt. Mindannyiunkkal történt az, ami Ádámmal történt. Az Istennel való kapcsolatunk és az örökkévalóság szempontjából nem a mi kis döntéseink határozzák meg a sorsunkat. Életünk kimenetele KÉT EMBER közül az egyik kezében van: az eső Ádám, vagy a “második Ádám”, Jézus Krisztus kezében. Bővebben erről: A világ története KÉT ember története »

Hogy kerül belénk a romlott természet?

A testtől született élet

“Ami testtől született, test az…”
– János 3:6a

Ádám utódai vagyunk. Isten nem külön-külön formált meg mindannyiunkat a porból, ahogy Ádámot. A szüleink utódai vagyunk, akik a saját szüleiké… és ha vissza tudnánk vezetni a családfánkat, kiderülne, hogy mind Ádám leszármazottai vagyunk.

Ádám az Isten és az ember között kötött szövetség feje, és így az emberiség képviselője. A felette kimondott ítélet az általa képviseltekre is átszáll. Azaz, minden ember olyan elesett és romlandó állapotban születik, amilyenbe Ádám került a bűneset után.

“Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.”
– Róma 5:12

“Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.”
– Róma 5:19

Ugyanez az isteni rend érvényesül a második Ádámon, Jézus Krisztuson keresztül is, amikor azt olvassuk: “…úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.” Azaz: ahogy Ádám romlott természete tulajdoníttatás vagy beszámíttatás (imputáció) útján lett a miénk, úgy az emberré lett Krisztus engedelmes élete, kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele is tulajdoníttatás által tesz bennünket Isten előtt igazakká.

Amikor Ádám vétkezett, mi vétkeztünk. Amikor Isten őt bűnösnek ítélte, minket ítélt bűnösnek. Amikor őt halálos ítélettel sújtotta, minket sújtott halálos ítélettel. Azért, mert nem függetlenül rendelkezünk magunkkal, hanem Ádámban vagyunk. Bibliai értelemben azonosak vagyunk vele.

Néha valaki elgondolkodik azon, hogy vajon vétkezett volna-e, ha ő lett volna ott az Édenkertben. A Biblia szemlélete alapján értelmetlen ez a kérdés. Mi is ott voltunk az Édenkertben, mert mi is benne voltunk Ádámban. Ádám bűne a mi bűnünk, és Ádám halálos ítélete a mi halálos ítéletünk.

Ez az eredendő bűn doktrínája, ami a Biblia alapján álló keresztény hit szerves része. Mi emberek mindannyian megromlott, bűnnel fertőzött állapotban, ítélet alatt születtünk, mert az Ádám-fajta emberiségbe születtünk bele.

Nem születtünk jónak. Nem is születtünk semlegesnek. Még csak nem is az a helyzet, hogy esendő alaptermészettel születtünk, és emiatt fogékonyak vagyunk a rosszra. Nem. Bűnösként születtünk, ítélet alatt – azért, mert Ádám utódai vagyunk.

De ez nem azt jelenti, hogy mindannyian rettenetes szörnyetegek vagyunk, tele gonoszsággal. Azt sem jelenti, hogy Isten gyűlöli a kisbabákat, és alapból gyűlöl minden embert.

Igazságtalan volna az eredendő bűn doktrínája, hogy Isten egy ember, Ádám bűnét mindenkinek beszámítja? Éppen ellenkezőleg! Isten szeretetből fakadó megváltó művének része, mert így vált lehetségessé, hogy egy ember, Jézus igazságát is mindenkinek beszámítsa:

“Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”
– Róma 11:32

Isten olyan világot akar, amelyet a kegyelem működtet, nem az érdem!

Ezért nem akarta, hogy az emberek semlegesnek szülessenek, és aztán ki kelljen érdemelniük tőle a jó osztályzatot, amit a teljesítményükre ad.

A Lélektől született élet

“…és ami Lélektől született, lélek az.”
– János 3:6b

Isten olyan világot teremtett, amely az irgalomra épül – meg nem érdemelt jóindulatára, megbocsátó szeretetére.

Ha azt kívánjuk, hogy bárcsak ne létezne az eredendő bűn doktrínája, azt kívánjuk, hogy bárcsak a teljesítmény-elv működtetné a világot, bárcsak tiszta lapként indulhatnánk, hogy teljesítményünk alapján foglalhassuk el megérdemelt helyünket. Isten nem így akarta.

Ő “mindenkit egybezárt az engedetlenségbe”, hogy az életünk ne arról szóljon, hogy küszködve és félve igyekszünk magas mércéjének megfelelni. Mindenképpen engedetlenek leszünk. Az élet pedig Isten irgalmáról szól: Krisztusról, aki megszabadít.

Aki elfogadja Jézust megváltójának, az Krisztusba van öltözve: Krisztussal együtt már meghalt a “testtől született” Ádám-életnek. Krisztussal lett azonos: a jó fába, Krisztusba van oltva, tehát Krisztusban van. Krisztus “Lélektől született” új életében van. Isten igaz embernek, és kedves gyermekének tekinti őt is, mint Krisztust.

Ha Krisztusban vagy, Isten Őt látja benned. Hatalmas szeretettel lángol irántad. Érdemeidtől függetlenül ugyanazzal az atyai örömmel és büszkeséggel tekint rád, mint Krisztusra:

“Titeket is, akik egykor [Ádámban] Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont [Krisztus] megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.”
– Kolossé 1:21-22

Az ember bűnössége
Ádám és az eredendő bűn
“Újonnan kell születnetek”
A gyerek jó és rossz emberi természete

A Mindennapok Teológiája » Fogalomtár » eredendő bűn, áteredő bűn
______________________
Felhasznált irodalom:
Glen Scrivener: 3-2-1 Talks (audio)