Giccs

GICCS (német Kitsch) – kontár művészet, álművészet, ízléstelen alkotás, bóvli, utánzás, majmolás

A Kitsch németül lapos sárgereblye volt, amivel a sarat elsimították a kocsik után, hogy amikor megszárad, az út lehetőleg szép sima legyen.

Jóna Dávid szerint:

A giccs a társadalmilag szentesített, mértéktartó, megnyugtató ízléstelenség örömeiben való általános, titkos osztozás. Lelkiállapot – a szív komfortja, egy stílus, létezési mód, a kisemberre méretezett életforma, a valóságra való rálicitálás.
A giccs egy mentalitás, kapaszkodási kényszer, önámítás, azonosulási szándékkal beszerzett túlszínezett álvalóság.
Létét, térhódítását (lélekgyarmatosítás) a tömeges árutermelésnek köszönheti, a fogyasztói kultúra terméke és szimbóluma.
Szelíd(ített) lelkek olcsó meghamisítása, a való túloldása, elkendőzése, mesterséges (fröccsöntött) világba való burkolózás. [ref]Jóna Dávid írása a giccsről[/ref]

Szilágyi Ákos esztéta szerint:

Abban fogalmaznám meg a giccs lényegét, hogy túlzás.
POLITIKAI GICCS: a politikusnak, a politikai eszmének egy olyan eltúlzása a hatásosság érdekében, amit csak esztétikailag lehet kivitelezni. Nem az agyakra, nem az észre hat, nem érvel, ahogyan akár egy demagóg is (a demagóg az hazug érvekkel próbálja meggyőzni a hallgatóságát, de érvel). Az esztétizáló politika művészi képekkel, a megjelenéssel, a tálalással érvel. Nem érvekkel próbálja a hatalmat megszerezni, mozgósítja a tömegeket, hanem esztétikai érvekkel. A fáklyás menettől kezdve a gyönyörű egyenruháig, az örökös parádékig. Esztétikai érvekkel próbál nem esztétikai természetű célokról embereket meggyőzni. [ref]Szilágyi Ákos esztéta írása a giccsről[/ref]

Giccskiállítás képei