Stressz

STRESSZ = az élő szervezet természetes és szükséges védekező válaszreakciója bármilyen természetű (külső vagy belső) megterhelésre vagy kihívásra.

A pszichológiában a stresszes állapot a szervezet olyan állapotát jelenti, amely az egyénnek a környezetével való interakciójából származik, viszonylag szélsőségesnek tekinthető, a fenyegetettség érzésére figyelmeztet, és amely a személy saját integritását és egészségét érinti.

A biológiai tudományokban Cannon volt az úttörő, aki a vészreakciót először leírta (1922): a mellékvese adrenalin kiválasztásával segíti a küzdés és menekülés reakcióit.

A Selye János (1960) által kidolgozott stresszfogalom tulajdonképpen válaszreakciók különféle, a szervezetet érő külső és belső testi ingerekre. Így segíti a szervezet alkalmazkodását. Az ingerek, a “stresszorok” hypothalamusból a hypophysisbe kerülve az adrenocorticotrop (ACTH) hormon útján mozgósítják a mellékvesekéreg corticoidjait, melyek a szervezet energiaforrásait (fehérjével, ásványi anyagokkal stb.) növelik. Szükség esetén adrenalin vagy noradrenalin nagyobb arányú vérbe juttatásával előkészítik a szervezetet a küzdelemre vagy menekülésre.

Az “általános adaptációs szindróma” első szakasza az alarm reakció, melyben a belső egyensúlyt, homeostasis védelmét szolgálja, majd az ellenállás szakában legerősebb a védekezés, ez később a kimerülés szakába megy át, mely a túl erős ingerek vagy a szervezet védekező erejének legyengülése miatt alakul ki. Az energiák kimerülése miatt jönnek létre a különböző stresszbetegségek, úgynevezett adaptációs betegségek, mint pl. a rheumatoid arthritis.

Selye professzor szerint a stressz “az élet sava-borsa” – nélküle nem élnénk, csak vegetálnánk. (Selye János: Stressz distressz nélkül)

A stresszről részletesebben:
Lehet-e szabadulni a stressztől?