Neurózis

NEURÓZIS = idegbetegség, amely nem mutatható ki anatómiailag, de megnyilvánul a szervezet testi és lelki működésének zavaraiban.

Freud és követői (pszichoanalitikus irányzat) szerint a neurotikus tünetek az ösztönös vágyak és a megvalósulásukkal szembeni védekezés között rendszerint a korai gyermekkorban gyökerező konfliktus kifejeződései. Innen ered a köztudatban az a nézet, hogy ha fegyelmezzük a gyereket, kénytelen lesz elfojtani, vagy elnyomni ösztönös késztetéseit, és neurotikus lesz, ergo a gyereknek árt a fegyelmezés.

A tanuláselmélet szerint a neurózisok sikertelen alkalmazkodási kísérletekből fakadnak. A szorongásos neurózisok, fóbiák, kényszeres neurózisok keletkezéséhez az elmélet egyes képviselői az alábbi (a szorongás kétfaktoros eleméletén ill. a faktoranalitikus személyiségelmélen nyugvó) magyarázatokat fűzték:

Az alacsony gátlási potenciállal rendelkező extrovertált (kifelé forduló) és fokozottan ingerlékeny személyek könnyen hajlanak egocentrikus, társas szempontból meggondolatlan (pl. hazudozás, lopás), ill. kontrollálatlan cselekvésekre (pl. ágybavizelés), mivel képtelenek saját viselkedéstendenciáik gátlás alá helyezésére, emiatt nehézségekbe ütköznek a normakonform viselkedésmódok és értékrendszerek elsajátítása során.

A kihangsúlyozott gátlási potenciállal rendelkező introvertált (befelé forduló) és fokozottan ingerlékeny személyek ezzel szemben szorongásra és kényszeres képzetekre hajlamosabbak.

A kognitív (megismerő) tanuláselmélet képviselői szerint a neurózis kondicionált (rosszul berögzült) sikertelen alkalmazkodások (rossz szokások), ill. megszokássá vált helytelen értékelések (rossz gondolkodásmód) következményeinek tekinthetők.