Önmegtagadás

Fogalmi szótár » szócikk: önmegtagadás

ÖNMEGTAGADÁS – a keresztény élet negatív oldala:

Isten szemében Krisztussal együtt mi is meghaltunk akkor, amikor Őt Megváltónknak fogadtuk el. Sőt, gyakorlatilag naponta “meghalunk”.

A Bibliában határozott tiltások vannak, amelyek életünket a gyakorlatban is érzékenyen érintik:

  • Mindenben, még a nehéz helyzetekben is elégedettnek lell lennünk és mindenért köszönetet kell mondanunk Istennek.
  • Nemet kell mondanunk néhány olyan dologra, ami eluralkodott felettünk, és ezzel együtt önmagunkat is megtagadjuk.
  • Szeretnünk kell az embereket, nem érzelmi, vagy eszményi értelemben, hanem annyira, hogy ne legyünk rájuk irigyek.

“A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”
– Róma 6:4

“Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”
– Róma 6:6

“Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
– Galata 2:20

“Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.”
– Galata 6:14


Irodalom:
Francis A. Schaeffer: Igaz Lelkiség (Ébredés Alapítvány, 2008)