Elfogadás

ELFOGADÁS fogalma a lelkigondozásban, pszichoterápiában: a segítséget kérő kliens kezelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha a terapeuta fenntartások nélkül elfogadja őt – függetlenül nemétől, életkorától, kultúrájától, bőrszínétől, nézeteitől.

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet kell értenie az illető nézeteivel, vagy helyeselnie kell a viselkedését, hanem csak azt, hogy a terapeutát nem zavarják a segítséget kérő tulajdonságai és megnyilvánulásai. Nem fél és nem undorodik tőle, nem háborodik fel attól, amit elmond vagy ahogy viselkedik.

Az elfogadó magatartás lényege hasonló a szülő-gyermek kapcsolatban is: feltétel nélkül, megingathatatlanul szeretem és elfogadom a gyerekemet. Ha nem is helyeslem, amit csinál, de ő maga nem zavar, nem félek tőle, nem undorodom tőle, nem háborodok fel azokon a dolgokon, amiket látok, vagy elmesél nekem.

A Biblia arra bíztat minket, hogy fogadjuk el és szeressük egymást. Az egész Biblia arról szól, hogy Isten feltétel nélkül elfogad és szeret minket – noha a bűneinket utálja.