Az énkép alakulása a különböző nevelési stílusokban

Honnan tudja a gyerek, hogy elég szerethető, elég elfogadható, elég fontos, elég ügyes és elég életképes-e?

Hogy látja önmagát a szelíd és határozott szülő gyereke?

Biztonságos kötődésből fakadó, önelfogadó de nem önhitt, reális énkép:

  • Istené vagyunk mi mind – együtt (kapcsolat). Senki más nem bánhat velünk a tulajdonaként.
  • Áldás és ajándék vagyok a szüleim számára. Szeretnivaló vagyok, értékes vagyok, elfogadható vagyok (nem kell másnak mutatnom magam, mint aki vagyok).
  • Nem értem kel fel a nap, nem én vagyok a világ közepe.
  • Vannak erősségeim, amelyeket ajándékba kaptam, és amelyekkel jól kell gazdálkodnom; vannak gyöngéim, amelyeket meg kell tanulnom kezelni. Nem baj, ha nem vagyok tökéletes.

A kétéves kérdése: Mennyire tudok hatni a saját életemre?

A szülő válasza: NEM IRÁNYÍTHATSZ, DE HATÁSSAL VAGY RÁM.

A hároméves kérdése: Mennyire tudok hatni a szüleimre és a világra?

A szülő válasza: NEM IRÁNYÍTHATSZ, DE A DÖNTÉSEIDDEL HATÁSSAL VAGY RÁM ÉS A VILÁGRA.

Hogy látja önmagát a tekintélyelvű szülő gyereke?

Valaki másé vagyok (megszokom, vagy megszököm).

Megfeleléshez kötött énkép: Ahhoz, hogy szeretetre méltónsk és elfogadhatónak találjanak, meg kell felelnem a szüleim, az óvoda, az iskola, a többi ember és Isten elvárásainak.

A kétéves kérdése: Mennyire tudok hatni a saját életemre?

Válasz: SEMENNYIRE!

A hároméves kérdése: Mennyire tudok hatni a szüleimre és a világra?

Válasz: SEMEKKORA!

A gyerek elfogadja a helyét: nincs befolyásom a világ dolgaira. Nem próbálja kijelölni a határait. Beilleszkedik és alkalmazkodik.

Kamasz-, vagy fiatal felmőttkorban visszatérhetnek ezek a kérdések, és a gyerek vagy végleg “engedelmes” lesz, vagy önállósága mellett dönt, és durván lázad. Azonban, mivel korábban nem tanult meg mérlegelni és dönteni, veszélybe is sodorhatják függetlenedési törekvései.

Hogy látja önmagát az engedékeny szülő gyereke?

A magamé vagyok.

Mások figyelméhez, elfogadásához kötött énkép: Nem vagyok elég szerethető, elég elfogadható, elég fontos, elég ügyes, elég életképes. Szeretném, hogyha szeretnének, de igazából csak magamra számíthatok.

“A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.”
– József Attila: Reménytelenül

“Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.”
– József Attila: Gyermekké tettél

“Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié.”
– Ady Endre: Szeretném, hogyha szeretnének

A kétéves kérdése: Mennyire tudok hatni a saját életemre?

Válasz: KORLÁTLANUL! TE IRÁNYÍTASZ. ÉRTED VAGYOK.

A hároméves kérdése: Mennyire tudok hatni a szüleimre és a világra?

A legtöbb engedékeny szülő nagyon nehezen tudja kezelni elburjánzott (neveletlen) hároméves gyerekét. Kezdi azt gondolni, hogy a gyermekközpontú nevelés nem működik. Rájön, hogy mégiscsak szükség volna korlátokra; néha átesik a ló túlsó oldalára és átveszi a teljes irányítást (tekintélyre alapozott jutalmazó-büntető nevelés)
– ekkor a válasza: SEMENNYIRE!;

vagy továbbra sem büntet, DE elkezd egészséges korlátokat felállítani (ld. fent: kapcsolatra épülő nevelés).

Válasza: NEM IRÁNYÍTHATSZ, DE A DÖNTÉSEIDDEL HATÁSSAL VAGY RÁM ÉS A VILÁGRA.

Mások továbbra is próbálják elviselni gyerekük egyre nehezebben viselhető magatartását, miközben mártírnak érzik magukat. Remélik, hogy ez az időszak is elmúlik egyszer, és gyerekük kinövi már-már elviselhetetlen szokásait. Továbbra is a régi üzenetet közvetítik: TE IRÁNYÍTASZ. ÉRTED KEL FEL A NAP.

A szülői magatartás hatásai (bevezető)
1. énkép – A GYEREK ÖNMAGÁRÓL KIALAKULÓ ELKÉPZELÉSE
folytatás:
2. szülőkép – AHOGY A GYEREK A SZÜLŐT LÁTJA
3. istenkép – A GYEREKNEK ISTENRŐL KIALAKULÓ ELKÉPZELÉSEI
4. lelki egészség – A GYEREK ÉRZELMI ÁLLAPOTA ÉS KAPCSOLATAI