Korszellem és biblikus értékrend – Legyünk másmilyenek?

“Ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával,
hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata,
mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
– Róma 12:2

Ne a korszellemhez igazodjunk!

Ha Isten gyermekei vagyunk, másképp fogunk gondolkodni és élni, mint azok, akik nem ismerik Őt. Nem gondolkozhatunk ugyanúgy. Olvasd el az Efezusi levelet és látni fogod: az egész arról szól, hogy Krisztus követői radikálisan másképp élnek, a többi ember. Nem felelhetünk meg az általános normáknak, azaz nem lehetünk normálisak, csak furcsák… ha ismerjük Istent, olvassuk az általa ihletett Bibliát, és bennünk él Isten Lelke. Ha szeretetben gyökerező törvényének engedelmeskedünk, akkor csak a korszellem normáitól eltérő módon élhetünk.

Ez a családi kapcsolatainkra is vonatkozik. Nem úgy élünk együtt a családunk tagjaival, ahogy az az újjá nem született emberek körében normális. Isten teljesen más mintát állít elénk.

A 3Mózes 18-ban, ahol Isten kijelöli Izráel számára a viselkedési és életmódbeli mércét, hangsúlyos a korszellemtől való elkülönülés:

“Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat! Az én döntéseim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Őrizzétek meg rendelkezéseimet, döntéseimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az ÚR!”
– 3Mózes 18:3-5

Azaz: te más vagy. Kisebbségben leszel, és ez így van rendjén. Nem az a dolgod, hogy feltűnés, vagy gondolkodás nélkül beolvadj, és az sem, hogy elítéld a többieket, és megpróbáld erővel érvényesíteni az igazságodat. Ne alkudj meg, és ne is zsarnokoskodj, hanem szeress. Légy só és légy világosság a világban. Ne úgy élj, és ne úgy bonyolítsd a kapcsolataidat, ahogy a többiek.

Később Isten még hozzáteszi:

“Ne tegyétek magatokat tisztátalanná mindezekkel, mert azok a népek tették magukat mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek…
De ti őrizzétek meg rendelkezéseimet és döntéseimet…”
– 3Mózes 18:24, 26

“…semmit ne kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!”
– 3Mózes 18:30

Isten ma is arra hívja az Övéit, hogy legyenek másmilyenek. Szeressük, értsük, fogadjuk el és segítsük a többi embert! Ne gyűlöljük, és ne ítéljük el őket, és ne várjuk, hogy Istent nem ismerve a mi értékrendünk szerint éljenek. Isten eszköze nem az erő és a hatalom, hanem a szeretet. Világíts az emberek között, tegyél jót velük, és ne az Őt nem ismerőket, hanem magadat határold el a korszellem értékrendjétől és életmódjától. Jézus azt mondta, hogy az Ő országa „nem e világból való”.

Soha nem lesz normális a jézusi értékrend és magatartáskultúra. Nem lehetünk Isten képviselői sem a világban, sem otthon, a gyerekeink előtt, ha a korszellem elvárásainak akarunk megfelelni, ha “sikeresen” beilleszkedünk az Isten nélkül okoskodó hitetleneket, vagy az Isten Lelkét megszomorító vallásos farizeusokat követők soraiba.

Humbug az a hívők körében népszerű hiedelem, hogy ha Isten szerint élünk, akkor az emberek majd csodálattal néznek ránk, és kérdezgetni fognak, hogy ugyan áruljuk már el, mitől vagyunk ilyen rendesek, jók és becsületesek; honnan van ennyi erőnk a nehézségek elviseléséhez. Jézust is csak rövid ideig csodálták, de aztán kigúnyolták és megfeszítették. A világ fejedelme gyűlöli, ami Isten szívének kedves (ennek egyik ékes bizonyítéka az antiszemitizmus). Tartalmas életre, ép lélekre, boldog kapcsolatokra, ugyanakkor megvetésre és a kiközösítésre számíthatunk (már amennyiben hajlandóak vagyunk Jézust képviselni ezen a világon). Mert ha a helyünkön vagyunk, nem leszünk többségben. HA tényleg mások vagyunk.

egy fenékkel két lovat nem lehet megülni

Egy fenékkel valóban nem lehet két lovat megülni, nem egy irányba halad ugyanis a két ló. Döntsd el magad, kedves hívő testvérem, hogy melyikre ülsz fel.

Ha nem Jézushoz fordulunk erkölcsi vezetésért, akkor jobb, ha bevalljuk magunknak: két, vagy több lovon ülünk egyetlen fenekünkkel.

Ha pedig Jézust követjük, akkor olyan alapelveket is követünk, amelyeket nem mindig helyesel és támogat az emberi bölcsesség; ami ellen néha hevesen tiltakozik a kor balról, vagy jobbról fújó szele. Mert ezeket a bibliai alapelveket nem a hangadók szűrőjén keresztül kell értelmeznünk és követnünk. Jézus kegyelemre épülő értékrendje radikálisan eltér attól a gondolkodásmódtól, amit ma általában normálisnak tartunk.

Ha Jézust akarjuk követni, akkor nem állunk be a nyájba bégetni. Nem a világ fejedelme által pozícióba emelt hangadóktól kérdezzük, miért nem működik a házasságunk, miért érzi magát jobban a drogos haverokkal a kamasz gyerekünk. Nem bízzuk másra, hogy “vallásos” értékrend szerint nevelje gyerekünket az iskolában. Ha Isten gyermekei akarunk lenni, akkor Isten Igéjéhez fordulunk a kérdéseinkkel, és olyan emberek segítségét vesszük igénybe, akiknek a lelkülete összhangban van Isten Igéjével.

Isten igazsága nem változik a kor igényeinek megfelelően, és mindenki más mulandó “igazsága” fölött érvényben marad, amíg egyben lesz ez a teremtett világ (sőt, még utána is). És Ő azt mondja, hogy:

“Az én döntéseim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek.”
– 3Mózes 18:4

A szülő szerepe is más a Biblia szerint, mint a korszellem normái szerint

“Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”
– Efezus 6:4

Ez nem teljesen úgy hangzik, mint amiket a nevelési könyvekben olvasunk.

Természetes, hogy más ez az üzenet, mint a behaviorista, vagy humanista pszichológusok üzenete, más, mint a mindenkori vallásos vagy vallástalan oktatáspolitika irányelvei, és nagyon más, mint a bulvárlapok közhelyei. A politikai korrektségre sem ügyel különösképpen; mert nem emberi, hanem isteni eredetű gondolat.

Értékrend és erkölcs nem lehet kényszer!!!

Egyúttal azonban nem érthetünk egyet azokkal sem, akik a bibliai (vagy annak vélt) értékrendet nem önmagukra alkalmazzák, hanem olyanoktól várják el, olyanokra akarják kényszeríteni, akik nem tartják magukat Isten újjászületett gyermekeinek.

Ezt súlyos hibának tartom, akár a saját családunkban, saját gyermekeinkkel kapcsolatban, akár a közéletben történik. Úgy gondolom, aki Jézus követőjének tartja magát, az nem fogadja el a másik ember gyalázását, hátrányos megkülönböztetését és kirekesztését. Nemcsak faji, etnikai, nemi, vallási, hanem még erkölcsi alapon sem.

Nem fogadhatjuk el, ha a hatalom egy­faj­ta val­lás­er­kölcsöt kényszerít polgáraira. Jézus követőiként nem érthetünk egyet a “keresztény Magyarország” eszméjével. Ha az állam hivatottnak érzi magát arra, hogy polgárai számára kötelezővé tegyen a jogi értelemben nem törvényes-törvénytelen kategóriába tartozó keresztény erkölcsi normákat, akkor az emberi méltóság tiszteletben tartásának kívánalmát sérti meg. Akkor is, ha azok a normák, ha a polgárok belső meggyőződésből, önként követnék őket, valóban jótékonyan hatnának a társadalomra. A jó szándék azonban nem szentesítheti sem a szülői, sem más felsőbb hatalom erőszakosságát. Az ember csak akkor érezheti jól magát belül, akkor lehet valóban szabad, ha az élet végső kérdéseire vonatkozó saját meggyőződésének megfelelően maga hozza meg döntéseit.

Jól érzem magam a kis szobában, ahol jelenleg ezt a bejegyzést írom. Asztalomon illatos tea gőzölög, a háttérben kellemes zene szól. De ha valaki kívülről rám zárná az ajtót, abban a pillanatban elmúlna a nyugalmam, amint hallanám a kulcs fordulását a zárban. Az ajtóhoz ugranék, és minden igyekezetemmel igyekeznék magamat kiszabadítani. Nem érezném többé biztos nyugvóhelynek a kis szobát.

Ugye nem kell megmagyaráznom, hogy hatna társadalmunk amúgy is ingoványos erkölcsi alapjaira, ha az erkölcsös élet kis szobájának kulcsát ránk fordítaná a hatalom?

Az igazi kereszténység az önérdek nélküli szolgálatról szól: nem a hatalmat akarja megnyerni a saját számára, hanem az emberek lelkét az Isten (és nem önjelölt képviselői) iránti szeretetre. Isten követése nem mozgalom és izmus, hanem személyes kapcsolat. A hit, és a bibliai értékrendből következő erkölcs önkéntes, személyes vállalás, nem lehet, nem szabad felülről, diktátumokban rákényszeríteni senkire.

Bibliai alapon gondolkodó, hívő keresztényként nem a pluralizmus alapján álló tolerancia, hanem a lelkiismereti szabadság alapján álló tolerancia támogatója vagyok. Azt gondolom, létezik abszolút igazság, és ez az, amit Isten nyilatkoztatott ki, és jelenleg a Bibliában olvasható. De a kizárólagos igazság melletti hitvallás elválaszthatatlan a minden egyén lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartásától!

“Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.”
– 2Korinthus 3:17