Jellem: Miért foglalkozzak vele?

A jellem arról szól, hogy tudom, mit csinálok, és miért. Ahhoz, hogy a gyerekeim jellemes emberekké váljanak, meg kell tanulniuk önállóan gondolkozni és dönteni.

Mitől függ, hogy hallgat-e rád a kamasz gyereked?

Erőltetéssel, kondicionálással, büntetéssel, prédikálással nem lehet jellemessé nevelni egy gyereket. Amit ilyen módszerekkel elérhetsz, az ideiglenes alkalmazkodás, és addig tart, amíg a gyereked rá nem jön, hogy erősebb nálad.

A kicsi gyereknek még megmondhatod, mi a “helyes”, és elhiszi neked. A kamasz viszont már saját véleményt alakít ki mindenről. Eldönti, hogy egyetért-e mindazzal, amire eddig tanítottad, érdemes-e továbbra is rád hallgatnia, vagy mást kövessen.

Nem attól függ, hogy hallgat-e rád, hogy mennyit, milyen kitartóan és miről prédikálsz neki, hanem attól, hogy milyen embernek lát, ki vagy a szemében, és milyen mélyen kötődik hozzád érzelmileg. Ha bizalmas a kapcsolatotok, akkor ismer és közel áll hozzád. Ha az életed is arról beszél, amiről a szavaid, és annak mutatod magad, aki valójában vagy, akkor hiteles embernek ismer és tisztelni fog akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nem vagy tökéletes. Ha közel áll hozzád, jól ismer, és hiteles vagy a szemében, akkor van esélye annak, hogy sok dologban kövesse a példádat és sok mindenben elfogadja az értékrendedet.

Miért foglalkozzak a gyerekeim jellemével? Miért fontos a jellem formálása?

  • Jó elültetni gyerekeink szívébe az igazság szeretetét, még mielőtt rászoknának a hazugságra.
  • Jó, ha megismerik a másokkal való törődés örömét, mielőtt megszokják, hogy csak magukkal törődjenek.

A gyerekeink követnek el hibákat, bűnöket. És mi is. Hoznak rossz döntéseket – minél több döntési lehetőséget adunk nekik, annál többet hibázhatnak is. Én is hozok rossz döntéseket. Nem lesz tökéletes családunk, és biztos, hogy nem leszünk tökéletes szülők. De nem mindegy, hogy a nevelés abban merül-e ki nálunk, hogy ide-oda rohangálunk kisebb-nagyobb krízisek tüzét kioltani, vagy időben beoltjuk a jó gyümölcsöt hozó ágakat a gyerekeinkbe.

Jó beidegződéseink úgy alakulnak ki, hogy valamit sokszor gyakorlunk, és agyunk váratlan helyzetben is a korábbi gyakorlás folyamán kialakult jó beidegződést hívja le válaszreakció gyanánt. Ha a gyerekem megtanulta és már sokszor gyakorolta, hogy a csalódás fájdalmát hogy dolgozza fel, akkor agya nagy valószínűséggel később is a család biztonságos gyakorlóterepén elsajátított választ fogja előhívni, amikor fájdalmas csalódás éri az életben.

Szeretném jó eszközökkel ellátni a gyerekeimet, hogy

  • amikor valaki fájdalmat okoz nekik, akkor tudjanak megbocsátani, de ne bizonytalanodjanak el;
  • amikor nehéz munkát végeznek, képesek legyenek kitartani, és ne adják fel félúton;
  • a kis dolgoknak is tudjanak szívből örülni.

Ahhoz, hogy jellemes emberekké váljanak, meg kell tanulniuk önállóan gondolkozni és dönteni. Szülőként az a feladatom, hogy segítsek nekik megérteni, milyen szempontokat érdemes döntés előtt mérlegelni; és alkalmat is kell adnom nekik sok-sok döntés sok-sok gyakorlására. Ez azt is jelenti, hogy rájuk merek bízni döntéseket, és hibázhatnak is gyakorlás közben.

Az idősebb gyerek és a felnőtt három okból viselkedik jól:

  • félelemből,
  • önérdekből, vagy
  • azért, mert az a helyes.

Gyorsan visszaadja az elvett játékot a testvérének, amikor anya közeleg = félelem. “Nagylelkűen” felajánlja játékát egy másiknak, arra számítva, hogy akkor a másik gyerek majd leteszi azt a játékot, amit meg szeretne kaparintani = önérdek. Őszintén törődik a testvérével, és vigasztalja, amikor megüti magát = mert ez a helyes.

A jellem formálása tartalommal tölti meg a gyerek morális raktárát. Ellátja egy készlet jó válasszal, jó okokkal és megfelelő eszközökkel, hogy jó döntésekkel válaszoljon az élet különféle kihívásaira.

Kapcsolódó írások: