Jellemformálás: Hogy lássak hozzá?

Hogy kezdjem formálni gyerekeim jellemét?

Jellemet az ember nem a kioktatásokból tanul, hanem jellemes emberekkel együtt élve szív magába. Olyan, mint az anyanyelv, amit beszélünk: a mindennapi életben ragad ránk, nem szótárból tanuljuk. Jellemünk a szeretett, ismert és hitelesnek tartott emberek utánzásával alakul ki. Azok nyomában járunk, akikben megbízunk.

“Olyan hangosan beszélnek a tetteid,
hogy nem hallom tőlük, amit mondasz.”
Ralph Waldo Emerson

Kész vagy a saját lelkületeden és szokásaidon is változtatni azért, hogy a gyerekeid számára utánozható modell lehess? Tudom, nem vagyunk tökéletesek. Időnként rettenetes a példa, amit mutatunk (én sem vagyok kivétel). De emiatt kár lenne kevesebbet adnunk a gyerekeinknek.

Szégyenletes példát mutattál? Én is. Csúfosan elbuktál? Én igen. De a gyerekeim anyukája vagyok.

Ismerd el, bánd meg, kérj bocsánatot, maradj alázatos, és lépj tovább! Gyermeked nem fogja emiatt elveszíteni irántad való tiszteletét. Lehet, hogy jobban is fog tisztelni, mert hiteles leszel. A valódi arcodat nem kell előtte takargatnod.

A jellem nem kötelező. Nem erőszakolható rá senkire. Szabad választás kérdése minden jellemvonás, a szülő és Isten iránti engedelmesség is – ezt is tudniuk kell a gyerekeinknek. Amikor valami zavarja őket, választhatnak, hogy zsigerből reagálnak, vagy jellemből. A mi feladatunk nem az, hogy büntetésekkel sarokba szorítsuk, vagy kézi vezérléssel, rájuk telepedve bábként mozgassuk őket. Az a dolgunk, hogy ellássuk őket a megfelelő eszközökkel, hogy legyen lehetőségük a jellemességet választani.

A jellemformálás első lépései

Ha elkezded gyermekeid jellemének formálását, még a szókincsük is gazdagodni fog. Egyes nagy szavak, mint figyelmesség, körültekintés, kezdeményezés, megbízhatóság és önfegyelem, nem maradnak üres frázisok, hanem apránként megtelnek tartalommal, ahogy gyerekeid egyre jobban megértik a jelentésüket.

Három jellemvonás az összes többi alapja:

  • tisztelet (tekintettel vagyok másokra)
  • engedelmesség (engedni tudok)
  • önuralom (igyekszem uralkodni magamon)

Mindhárom fontos jellemvonás közös jellemzője, hogy szoktatással, rászólással, mondogatással, figyelmeztetéssel szinte semennyire nem lehet őket fejleszteni. E jellemvonások tipikusan modellezés útján “ragadnak” át a szülőkről a gyerekekre ott, ahol a szülők jellemvonásai, és a családi légkör természetes részei.

kacsabizalom

Nem tudom megállapítani, hogy van-e ezek között fontossági sorrend. Azt hiszem, egyformán fontosak és egymás nélkül nem is léteznek. Ahhoz, hogy a gyerek engedelmeskedni tudjon, tisztelnie is kell a szülőt, meg önkontrollal is kell rendelkeznie; de önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy tiszteletteljes lehessen. Először e három jellemvonást érdemes megerősítenünk magunkban, hogy rajtunk keresztül a gyerekeinkben is megerősödjenek.

A jellemformálás eszközei

  1. Magadban alakítsd ki és állandóan modellezd azokat a jellemvonásokat, amelyeket gyermekedben is látni szeretnél!
  2. Amikor nem jellemesen reagáltál vagy döntöttél, tedd szóvá, kérj bocsánatot, tedd jóvá, és kezdd újra! Nem hibátlannak kell lenned, hanem hitelesnek!
  3. Beszélj, taníts a jellemvonásokról!
  4. Kapcsold össze a mindennapi élettel!
  5. A jellemesség irányadó mértéke szerint igazítsd helyre a nem jó viselkedést!
  6. Vedd észre és értékeld a jellemes döntéseket!

Az első kettő magáért beszél. Fel kell nőnünk, ha nevelni akarunk; a szavaink hiteles személyiség nélkül semmit nem érnek, sőt, lejáratják a jó értékeket, amelyeket hangoztatunk.

Beszélj, taníts a jellemvonásokról!

Előre gondold át, milyen jellemvonásokat szeretnél hangsúlyozni és tanítani a gyerekeidnek. Adj nevet az egyes jellemvonásoknak, és az érthetőség kedvéért mindig ezen a néven nevezd az adott jellemvonást!

− Szeretném, ha figyelnél rám, amikor mondok neked valamit.

Ezután jön a meghatározás:

− A figyelem azt jelenti, hogy nézz a szemembe, és próbáld meghallani, amit mondok!

Gondold végig, tervezd meg, mit szeretnél tanítani; de ne adj külön jellemórákat a gyerekeidnek! Elég, ha a természetes élethelyzeteket felhasználva tanítod őket!

Ha már iskolások, családi együttlét keretében is beszélgethettek a figyelmességről, és hogy mit is jelent a gyakorlatban. Amikor pedig a következő élethelyzet kínálkozik, már megkérdezheted:

− Szerinted most figyelmes vagy?

A kérdésnek akkor van értelme, ha korábban már megtanítottad neki, mit jelent figyelmesnek lenni. A kérdés ilyenkor abban segít, hogy leessen a tantusz: gyereked az ∙irányadó mérték∙ tükrébe nézzen, és ahhoz igazítsa a viselkedését.

Légy példa! Nem elég tanítani és az élethelyzetekben kiemelni;, folyamatosan modellezni is kell ezeket a jellemvonásokat. Azt akarod, hogy becsületesek legyenek a gyerekeid? Te őszinte vagy? Igazat mondasz a szavaiddal és a viselkedéseddel? Igazat mondasz a férjednek? Igazat mondasz másoknak? Vagy csak félig mondasz igazat, kicsit elferdíted az igazságot, amikor az szolgálja az érdekeidet? A gyerekeid nem a tanításaidat, hanem a példádat fogják követni. Pontosan érzékelik az attitűdödet, és bármit mondasz, annyira tartják fontosnak az őszinteséget, amennyire te magadra nézve fontosnak tartod. Téged utánoznak.

Kapcsold össze a mindennapi élettel!

Néha érdemes felhívni gyerekeink figyelmét könyvek, filmek szereplőinek a jellemvonásaira. Vagy egy ismerős tett valamit, amely mögött nyilvánvaló a jellemessége. Ne hagyd szó nélkül! Hívd fel gyerekeid figyelmét a hétköznapi hősökre is! (Azt azonban nem javaslom, hogy a jellemtelenségre ugyanígy felhívd a figyelmüket, mert ez arra szoktathatja őket, hogy önigazult lelkülettel bírálgassanak másokat.)

A jellemesség irányadó mértéke szerint igazítsd helyre a nem jó viselkedést!

Amikor gyerekeidet negatív viselkedésükkel szembesíted, emlékeztesd őket az irányadó mértékre. A jellemesség legyen a mérce, amelyhez lelkületünket, döntéseinket, viselkedésünket igazítjuk mindannyian a családban. A jellemesség, ne csak maguk a rossz döntések és azok esetleges kellemetlen következményei legyenek figyelmünk fókuszában, amikor gyerekeinket helyreigazítjuk. Ha a döntéseket mi magunk is megtanuljuk a jellem, nemcsak a kimenetel szempontjából nézni, egyre világosabb lesz gyerekeink számára is, milyen szempontokat veszünk figyelembe, amikor egy-egy döntést jónak, vagy rossznak ítélünk. Érteni fogják, hogy a cél miért nem szentesíti az eszközt.

Vedd észre és értékeld a jellemes döntéseket!

Amikor a gyerekeid jellemes döntéseket hoznak bármilyen kis, hétköznapi dologban, próbáld észrevenni, és nem baj, ha szóvá is teszed. Amikor megdicséred őket valamiért, igyekezz megnevezni azt a jellemvonást, amelyet helyes döntésük hordozott.

Ahelyett, hogy azt mondanád:

− Jó kislány vagy! – beszélj inkább így:

− Örülök, hogy uralkodsz magadon! Pedig tudom, mennyire szomorú vagy, amiért a Bence összefirkálta a rajzodat!

Az ilyen elismerés megerősíti az irányadó mértéket a gyermekedben. Megmutatja neki, hogy észrevetted benne az önuralom jellemvonását. Többet mond, mint a buksisimiző “Jó kislány vagy”!

A jellemes viselkedés észrevétele persze több energia-ráfordítást igényel, mint a rossz viselkedésé. A rossz viselkedés zavar, és akarunk foglalkozni vele. A jellemességre nevelés és a jellemesség jeleinek észrevétele, szóvá tétele viszont sokkal jobban hasznosítja a ráfordított energiát.

A jellem formálása kapcsolatra épül!

A jellem formálása odafigyelést igényel. Először is önmagadra kell jobban odafigyelned, a te lelkületednek, jellemednek kellene Jézushoz hasonlóvá formálódnia. Utána pedig a gyerekeidre is másképp kellene odafigyelned. A viselkedésük helyett a lelkületükre kellene átirányítanod a figyelmedet.

A jellemet nem lehet tankönyvből tanulni. A jellem formálása kapcsolatfüggő dolog. Csak bizalmas, meghitt, valódi személyes kapcsolatban lehetséges a tanítványság. Csak bizalmas, meghitt, valódi személyes kapcsolatban lehetünk hatással a gyerekeink jellemére. A mindennapi élet “leckéit” a szülő-gyerek kapcsolat biztonságos és hiteles közege teszi gyerekeink belső irányadó mértékévé, saját lelkiismeretük hangjává.

Kapcsolódó írások: