Féltékeny a gyerek

Mivel előzhetjük meg, hogy gyerekünk féltékeny legyen azokra, akikkel osztoznia kell szeretetünkön: a testvérére, vagy a párunkra?

Mit tegyünk, ha már felütötte a fejét a féltékenység, és gyerekünk fél, hogy az új jövevény miatt elveszített valamit a szeretetünkből? Bántja a testvérét, újra kisbabásan viselkedik, minden percben a figyelmünket igényli, utálja az új párunkat, vagy nem akar bennünket kettesben hagyni?

féltékenység

A féltékenység, mint jelenség, természetes, mert a kicsi gyerek természetesen “önző”. Azt szereti, ha a szülei csak vele foglalkoznak, mindenkivel szemben előnyben részesítik. Ha a kisgyermek, akinek korábban nem kellett osztoznia anyja figyelmén, törődésén, türelmén senkivel, egyszer csak azt tapasztalja, hogy ez megváltozik, mert kistestvér kerül a házhoz, vagy a felnőttek egymással foglalkoznak, esetleg új párja van valamelyik szülőnek, akkor megpróbál a maga eszközeivel küzdeni, hogy megőrizze korábbi kiváltságos helyzetét.

A komoly, már gondot okozó mértékű féltékenység is megelőzhető, ha kezdettől fogva bensőséges, biztonságos kapcsolatot építünk és ápolunk minden egyes gyerekünkkel, és gondot fordítunk e kapcsolatban arra is, hogy a gyerek is értse: az ő helyét senki más nem foglalhatja el a szívünkben.

A FÉLTÉKENYSÉG MEGELŐZÉSE

A megelőzés mindig könnyebb, mint a már kialakult nehéz helyzet kezelése, de némi előrelátást igényel. Gyerekednek a kezdetektől fogva tudnia kell, hogy az iránta való szereteted csak az övé, és soha, semmilyen ok miatt nem veszítheti el. Nem rajta múlik, és nem is másokon. Tudnia kell, hogy a szereteted akkor sem csökken, vagy válik köddé, ha csalódást okoz neked, és akkor sem, ha rajta kívül másvalaki is fontos neked.

Gyermeked féltékenysége azt jelenti, hogy elveszíthetőnek tartja a szeretetedet.

A szeretetmegvonás, az érzelmi elbizonytalanítás, érzelmi zsarolás semmilyen formáját ne használd nevelőeszközként!

  • Ne tégy úgy, mintha nem szeretnéd!
  • Ne tégy úgy, mintha levegőnek néznéd (pl. amikor hisztizik)!
  • Ne vond meg tőle a társaságodat azért, mert rosszul viselkedett (pl. büntetésből ne küldd a szobájába).

Gyakran javasolják ezeket a humánusnak vélt és egyszerű fegyelmező módszereket, pedig az érzelmi biztonság átmeneti megvonása kegyetlen és ártalmas büntetés. Ne haszálj olyan nevelési módszereket, amelyek növelik a távolságot köztetek! Te vagy gyermeked biztonságérzetének alapja! Soha ne vond meg gyermekedtől a szeretetedet nevelési eszköz gyanánt! Akkor sem, ha az adott pillanatban kényelmes, erőszakmentes és eredményes megoldásnak tűnik. Ne manipulálj a szeretet adagolásával, ne zsarolj szeretetmegvonással! Hosszú távon nagyon veszélyes dolog a szeparációs szorongás adagolásával kordában tartani a gyereket.

féltékenység

Ne kelljen a gyerekednek attól tartania, hogy ha nem úgy viselkedik, ahogy szeretnéd, akkor kevésbé fogod szeretni őt! Gyermeked biztonságérzetében, önbizalmában okozhatsz maradandó sérüléseket, ha most azért tesz eleget az elvárásaidnak, mert a szereteted megtartásáért küzd.

Legyen a szereteted megingathatatlan – ne kelljen kiérdemelni!

Szülőként meg kell tanulnunk párhuzamosan sugározni gyerekünk felé a szeretetet és az erőt. Egyszerre kell meleg, szeretetteljes szülőnek lennünk, akiről a gyerek tudja, hogy bármit is tesz, bármilyen mélyen megbánt, bármikor és bárhogy nem felel is meg a vágyainknak, elvárásainknak, az eléjük állított mércénknek, azzal együtt és annak ellenére szeretjük, és mindig is szeretni fogjuk. Szomorúak, vagy dühösek leszünk. Lehet, hogy nem lesz olyan kellemes az együtt töltött idő. De a szívünkben elvehetetlen hely van a számukra, ami csak az övék, és az övék is marad.

A kisgyermek akkor fog veled együtt örülni a kistestvérének, ha a szeretetedet megingathatatlannak ismerte meg, téged pedig erős, hiteles felnőttnek érzékel, akit a körülmények változása, pl. egy új fontos valaki megjelenése nem fog hipp-hopp megváltoztatni. Gyereked igényli a stabilitásodat. A nyafogó, hisztis, dacos viselkedés is lehet ennek az igénynek a kifejezője: ugye, még mindig te vagy az Anya? te vagy az Apa? ugye tudsz irányítani? ugye bízhatok benned? Próbára tesz, és reméli, hogy kiállod a próbát.

Ha már felnőtt vagy, szülő vagy, de még nem rendelkezel ezekkel, a te felelősséged, hogy megkeresd és felszínre hozd magadból a szerető szülő Istenben bízó és ezért magabiztos, erős kisugárzását. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget! A gyerekeidnek szeretetet és erőt sugárzó szülőkre van szükségük.

Az állandóságnak ez a két pólusa, a szeretet és a következetesség biztonságot nyújt a gyerekeid számára, velük való kapcsolatodban pedig alapot arra, hogy elvégezd mindennapos nevelési feladataidat is. Az a gyerek, aki a szeretetedet megrendíthetetlennek és elveszíthetetlennek ismerte meg, nem hiszi azt, hogy kevésbé szereted őt, akkor sem, amikor szomorú vagy, amikor dühös vagy, vagy amikor más dolgod van, és átmenetileg nem érsz rá vele foglalkozni.

A féltékenységet tehát elsősorban azzal előzheted meg, hogy a kezdetektől biztosítod gyerekedet arról, hogy az iránta való szereteted szilárd, senki nem ingathatja meg, még ő maga sem.

Az a gyerek, akinek soha nem kellett aggódnia szülei szeretetéért, vagy teljesítményt nyújtani érte cserébe, nem valószínű, hogy komolyan féltékeny lesz. Őt is érintik a változások, de a velünk való biztonságos kapcsolatából, feltöltött “szeretet-tankjából” fog tudni meríteni a változások feldolgozásához.

A szeretet-kifejezés eszközeivel nemcsak a párkapcsolatban, hanem a gyerekekkel való kapcsolatunkban is élni kell! Komolyan kell vennünk a személyes kapcsolatunkat minden egyes gyerekünkkel, és locsolgatni, ápolgatni kell ezt a kapcsolatot!

Időtöltés kettesben

Tölts minden egyes gyerekeddel pár percet kettesben, lehetőleg minden nap! Vedd ölbe, ölelgesd gyakran (a kétévest is, de még a gy kamaszt is, ha igényli).

Mondd neki sokszor, hogy “szeretlek!”,
és hasonló dolgokat, pl.

  • “szeretek veled lenni”, és
  • “öröm az anyukádnak / apukádnak lenni”,
  • “de jó társaság vagy”,
  • “jó így együtt főzögetni”,
  • “jobban szeretem a kisbabát etetni / fürdetni / tisztába tenni, ha közben te is itt vagy velem”! stb.

Hadd érezze, hadd tudja, hogy jelenléte örömforrás a számodra, és alapvetően jó neked az (nem pedig nyűg, vagy terhes kötelesség), hogy szülő lehetsz!

Hadd tapasztalja azt is, hogy többnyire van rá időd, mert ő fontos, és szakítasz rá időt akkor is, ha elfoglalt és fáradt vagy! Nem mindig van rá időd, nem mindig azonnal, akkor, és úgy, ahogy ő szeretné, de van!

Azzal is értékes örökséget adsz gyereked kezébe, és segítesz megelőzni a féltékenységét, ha idejekorán megtanítod várni. Jó, ha már a kistestvér érkezése előtt is hozzászokik, hogy néha várnia kell arra, hogy kiszolgáld őt, de ami késik, nem múlik. Korának, érettségének még belátható időmennyiségeket persze. De nagyon hasznos tudomány lesz számára a későbbiekben, ha kívánságainak a teljesülését képes lesz kétségbeesés és haragra gerjedés nélkül kivárni. Ehhez arra is szükség van, hogy megtapasztalja, hogy érdemes várnia, tehát, ha nem is azonnal, de azt mindig megkapja, amit megígértél neki. Igenis van rá időd, csak nem mindig azonnal. Ha vár, ahogy megbeszéltétek, akkor tényleg jönni fogsz.

  • “Most nem tudok jönni, de 10 perc múlva igen.”
  • “Amíg szopizik a kisbaba, itt fogok ülni a fotelben. Már félig kész is van. Amikor befejezi a szopizást, együtt megfőzzük az ebédet. Ugye főzöl velem?”
  • “A kádba nem szállhatsz be, amikor a felnőttek fürdenek, de keress egy mesekönyvet, vagy készíts ki egy játékot, és fürdés után olvasok egy mesét, vagy játszom veled 15 percet a szőnyegen.”

Akár a testvérére, akár a párodra féltékeny, iktass a hetedbe legalább egy alkalmat, amikor csak vele csinálsz valamit kettesben! Ne csak akkor, amikor féltékeny; ezt a szokást érdemes bevezetni minden gyerek-szülő kapcsolatban. Akármilyen formát választhatsz, ami megfelel; a lényeg, hogy tudjatok közben beszélgetni is. Én kb. 3 éves koruk óta óta “bulikólázni” járok a lányaimmal. Bulikólázni még az erkélyen, vagy a fürdőszobában is lehet, ha a többi családtag tiszteletben tudja tartani, hogy most ezt a fél órát kettesben töltjük el, és nem is kell hozzá kólát inni. Ha otthon nem megy, akkor meg kell szervezni, hogy el tudjunk menni otthonról.

Ha este randizni mész a férjeddel, olvassatok mesét előtte a gyereknek, és úgy add át a rá vigyázó nagylánynak, felnőttnek. Ha nem is azonnal, de rövid idő alatt meg fogja érteni, hogy az iránta való szereteted, az ő különleges helye a szívedben semmit nem változott, sőt… az idődet viszont meg kell osztanod közte, és a többi családtag között.

A FÉLTÉKENYSÉG KEZELÉSE

Mit tegyünk, ha már féltékeny a gyerekünk? A féltékenység, mint jelenség természetes, mert a kicsi gyereknél az önközpontúság még természetes, de ez nem jelenti azt, hogy annyiban kell hagynunk.

A gyereknevelés során mindennek megvan a maga ideje. Amikor egy újabb jelenség felüti a fejét, pl. a féltékenység, akkor újabb nagyszerű alkalmunk nyílik szülői feladatunk végzésére: egy ember formálására az ő jövője érdekében.

Értsd meg a problémáját, húzd meg a határt, és mutasd meg neki a megoldást! Ez a dolgok menete, ha gyerekednek problémája van, és ez a feladatod a féltékenység esetében is.

Értsd meg

Érthető, ha egy gyerek arra vágyik, hogy mindenki csak vele foglalkozzon a nap 24 órájában, hiszen gyerek. De ha így lenne, az nem volna a számára. Utálatos kis zsarnokká válna, ha a környezete teljesítené ezt a vágyát.

Segíts neki abban, hogy a korának megfelelő szinten ki tudja fejezni, amit érez. Szánj időt a beszélgetésre, kérdezz, és hallgass figyelmesen! Ne vágj közbe, ha butaságot talál mondani, vagy ha lassan fejezi ki magát!

Ha kiderül, hogy a gyereked azért féltékeny a testvérére, mert a kisbaba születése óta valóban alig van rá időd, mert tényleg egész nap a babával vagy elfoglalva, vagy amióta új párjelölteddel randizol, már csak a bébiszitter olvas neki mesét, akkor neked kell változtatnod. Ha elszaladt veled a ló, és hanyagoltad gyerekeddel a kapcsolatodat, érdemes akár megbeszélni vele ezt is. Néhány szóval elmondhatod neki, hogy már érted, hogy mostanában kevesebb időt szántál rá, neked is új ez a helyzet, de nem volt helyes, ahogy kezelted. Mondd el neki, mire számíthat, mit fogsz másképp csinálni ezután. Csak olyasmit ígérj, amit biztosan meg is fogsz csinálni!

Ha túlságosan belefeledkeztél az új kisbaba érkezésébe, és valóban hanyagoltad az idősebbet, korrigáld saját viselkedésedet, és igyekezz a nagyot is bevonni! Az elveszett egyke szerep helyett segíts neki megragadni a nagytestvér szerepét!

A kisbaba és a háztartás körüli teendők majdnem mindegyikét el lehet végezni egy 2-3 éves nagytestvér közreműködésével is! És akkor rögtön ő lesz a kiváltságos nagy, aki együtt végzi a fontos dolgokat a Mamával; ő lesz a te legfontosabb segítőd! Csak egy kicsit kell lazábban, rugalmasabban kezelned a helyzetet, és rengeteget nyerhetsz általa! Ha a 2-3 éves “nagy” a nap nagy részét melletted töltheti azzal, hogy veled együtt babázik, főz, mos, vásárol és takarít, akkor könnyen el fogja viselni azt az egy-egy órát, amit viszont nélküle akarsz eltölteni, például azzal, hogy lepihensz olvasni. Meg tudja szokni, hogy viszonylag csöndben, egyedül játsszon a közelben, amíg pihensz, és ezt nyugodtan el is várhatod tőle, ha a többi időben bevontad őt a dolgaidba, és együtt “játszottatok”.

Ne ámítsd olyasmivel, ami nem igaz, és ami nem is volna helyes!

Ne áltasd azzal, hogy jobban szereted, mint a testvérét, vagy, hogy ő fontosabb, mint a párod. Ne is menj bele olyasféle összehasonlítgatásba, hogy kit mennyire szeretsz, és ki mennyire fontos! Neki azt kell megértenie, és a veled való kapcsolatban megtapasztalnia, hogy senki nem foglalhatja el az ő helyét a szívedben, az életedben… de vannak más helyek is a szívedben, és másoknak is van fontos helye az életedben.

Érthető, ha néha szomorú a változások miatt. A kistestvére most már mindig jelen lesz az életetekben, és ő örökre elveszítette korábbi kiváltságos helyzetét. Ez igazi veszteség, amin változtatni nem lehet, tehát el kell gyászolni. Amikor feladja a harcot, sírnia kell, de ezek jó könnyek: a hiábavalóságba való beletörődés könnyei. Ez a veszteség feldolgozásának a szükséges lépése, és az új helyzethez való egészséges alkalmazkodás feltétele. Ne próbáld megakadályozni ezeked a könnyeket. Fejezd ki, hogy megérted. Minden érzelem rendben van és elfogadható, a féltékenység és a harag is. Tanítsd meg arra, hogy ezt el is tudja neked szavakkal mondani! Fogadd el őszinte érzéseit, akkor is, ha átmenetileg nem tudja szeretni azokat, akiket te szeretsz.

Érezz vele együtt és vigasztald, nyugtasd meg. Ugyanakkor tedd világossá, hol a határ a negatív érzés, és annak elfogadhatatlan kifejezése között. Amikor szomorú és sír, hadd sírjon ölelő karjaidban. Ha változást akar elérni, adj a kezébe jobb eszközöket! Tanítsd meg, hogy tud hatni rád, hogy fejezheti ki “eredményesen” a nehéz, negatív érzelmeit is. És persze megint magadat kellene nevelni először: figyelj oda arra, hogy odafigyelj!

Hol van a határ?

“Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.
– Efezus 4:26

Ez a féltékenységre alkalmazva azt jelenti, hogy utálhatod a kistestvéredet, utálhatod az új páromat, haragudhatsz rám, mert velük (is) foglalkozom, DE (határ) nem bánthatod őket, vagy engem.

  • Nem kell szeretned a kistestvéredet, de nem bánthatod.
  • Nem kell szeretned a barátomat, de tiszteletteljesen kell vele viselkedned.
  • Elfogadom, hogy most szomorú vagy, és azt is, hogy haragszol rám. Sajnálom, hogy ilyen nehéz most neked. Mondd el, milyen érzés… bújj ide, sírj nyugodtan, vagy beszéljük meg. Mondd el, mit szeretnél, ha másképp csinálnék! De ne vonulj el sértődötten.

Van, ami nem elfogadható: nem szabad bántani a kistestvérét, nem szabad hisztis jelenetekkel követelni, hogy vele legyél, és nem szabad befurakodni közéd és a párod közé, amikor éppen összebújtok, vagy egymással beszélgettek.

Ha a köztetek lévő érzelmi kapcsolat helyreállítására, és nem a problémás viselkedés megoldására törekszel, meg fog oldódni a viselkedés is, amint gyermeked lelki egyensúlya helyreáll. Ehhez viszont valószínűleg szükség lesz arra, hogy felismerje a helyzet visszafordíthatatlanságát, és elsírja a beletörődés könnyeit. Érezz együtt vele, legyél a támasza ebben a folyamatban, és ne próbáld megspórolni neki a gyógyító könnyeket.

Mutasd meg a megoldást!

Egy-egy ilyen helyzet nagyszerű alkalmat kínál arra is, hogy gazdagítsd gyereked örökségét: amit ezekben az érzelmileg intenzív helyzetekben tanul, azt valószínűleg egy életen át magával tudja vinni.

Megtaníthatod, hogy fejezheti ki az érzéseit, kívánságait őszinte, de emberi együttélésre alkalmas módon, és veled való meghitt kapcsolatából elég lelkierőt meríthet ahhoz, hogy együtt tudjon élni a nehéz érzésekkel, amíg el nem múlnak.

“Úgy látom, szomorú vagy; fáj a szíved; haragszol rám. A nyafogás, a követelőzés, a nyúzás, a ruhánk cibálása, a hiszti, a verekedés, a sértődött elvonulás, a duzzogás (bármilyen erőszakos próbálkozás) soha nem fog működni. Ha így kérsz valamit, biztosan nem kapod meg. Még akkor sem, ha jó dolgot szeretnél; mondjuk, együtt szeretnél lenni velem egy kicsit. De ha a saját hangodon megkérsz, átgondolom a dolgot.”

Új kisbaba érkezett – testvérféltékenység

Sose add oda az ő féltett személyes holmijait a kicsinek, ne féltsd tőle a kicsit, és ne éreztesd vele, hogy szeretnie “kell” őt. Családtagjaiddal, barátaiddal előre megbeszélheted, hogy amikor babanézőbe jönnek, ne nézzenek keresztül a nagyobbon, mint egy megszokott bútordarabon! Üdvözöljék, és legyen ő a kisbabaszakértő: a vendégek őt kérjék meg, hogy mutassa meg a kistestvérét, kérdezzék tőle, hogy miket csinál, alszik-e, üvölt-e, nagyon büdös-e a pelenkája, mit kell vele csinálni, ha éhes, ha bekakil, stb. Ezzel segítenek az egyetlen kicsi szerepéből kiesett gyereknek, hogy rátaláljon a bennfentes nagytestvér szerepére.

testvérekAz is segít neki a nagytestvér szerep felvételében, ha gyakran magad mellé hívod segítségül, amikor a babával foglalkozol. Ne féltsd tőle a babát! Megfelelően biztonságos helyzetben (pl. a kanapén ülve) add is oda neki a kicsit! Engedd, hogy veled együtt krémezgesse, masszírozza, segítsen kiválasztani a ruháját, tolja a babakocsit, és tevőlegesen részt vegyen a baba fürdetésében! Egy kis egészséges lazítással a babagondozásra fordított időd egy részét a nagyobb gyerekeiddel közös játékidővé teheted!

Ha nem félted görcsösen a kicsit, akkor ez a játékidő a számodra is öröm lesz, miközben egy pozitív testvérkapcsolat alapjait tudod megépíteni.

Gyerekednek a korának megfelelő szinten meg kell tanítanod azt is, hogy tekintettel legyen másokra, és rád is. Ahhoz, hogy tekintettel lehessen rád, tudnia kell, hogy mit érzel, mire van szükséged. Nagyobb gyerekednek, aki a kistestvérére féltékeny, mondj nyugodtan olyanokat, hogy

  • “Jó, hogy te már ilyen nagyfiú vagy, és veled már lehet beszélgetni, együtt főzni, vásárolni, takarítani, játszani, sétálni.”
  • “A babát is szívesen megszoptatom, ahogy téged is szerettelek szoptatgatni, de azért örülök, hogy veled már együtt ehetünk az asztalnál.”
  • “Most szundítok egyet, mert nagyon álmos vagyok, és szükségem van egy kis alvásra. Te addig játsszál valami csöndeset. Itt mellettem is játszhatsz, rajzolhatsz, vagy nézegethetsz egy könyvet. De ide is bújhatsz, és alhatsz is velem. Csak hagyjál aludni, mert nagyon álmos vagyok.”

Ne járj tojáshéjon! Ne féltsd gyerekeidet az élet konfliktusaitól, ne kíméld meg őket az emberi kapcsolatokkal együtt járó fájdalmas érzések átélésétől, amilyen a féltékenység is!

DE legyél ott velük, segíts nekik átmenni ezeken az időszakokon! Szeresd őket mindenképpen, és legyél erős! Értsd meg a problémájukat, tedd a helyére (megfelelő perspektívába), és mutasd meg nekik a kiutat! A kapcsolatra épülő neveléssel felmérhetetlen értékű örökséget adsz tovább; olyat, amit nem veszíthetnek el!