A Biblia szemlélete a fegyelmezésről

Minden szülőnek megvan a maga tudatos, vagy öntudatlan filozófiája a nevelésről, és eszerint cselekszik. A Bibliában az a fél, akinek valaki engedelmeskedik, előbb méltóvá válik az engedelmeskedő fél bizalmára és tiszteletére. A bibliai engedelmesség nem kényszerű kötelesség, hanem önkéntes, és bizalomból fakad.

A legtöbb anya és apa vagy a saját szülei példáját követi, vagy mindent elkövet, hogy ne úgy bánjon a gyerekeivel, ahogy vele bántak. Ha gyerekeid vannak, minden megnyilvánulásoddal nevelsz, tehát érdemes jobban megértened saját zsigeri reakcióidat:

  • Hogy neveltek, büntettek, fegyelmeztek a szüleid?
  • Mi a legerősebb emléked ezzel kapcsolatban?
  • Vannak emlékeid arról, hogy megvigasztalt, megnyugtatott valamelyik szülőd?
  • Egyik vagy mindkét szülőd általában haragudott rád, amikor fegyelmezett?
  • Mi az a szüleid nevelési stílusában, amiben egyetértesz?
  • Mi az, amivel nem értesz egyet?
  • Mindezt végiggondolva, hogy szeretnéd fegyelmezni a gyerekeidet?
  • Ismerve párod családi hátterét, szerinted őt hogy fegyelmezték gyerekkorában?
  • Milyen összefüggést vélsz felfedezni párod nevelési stílusa és a szülei nevelési stílusa között?
  • Mit tesz a párod másképp, mint a szülei?
  • Mindent összevetve inkább a szüleid mintáját követve, vagy inkább azzal ellentétesen neveled (akarod nevelni) a gyerekeidet?
  • A párod inkább követi a szülei nevelési módszereit, vagy inkább a velük ellentétes nevelési stílusra törekszik?

Gondold át: mi a célod, mit akarsz elérni, amikor fegyelmezed a gyerekeidet?

Vajon miért teremtette Isten ezt a különleges lényt, az embert, akibe belelehelte az élet leheletét (1Mózes 2:7), és aki hallotta Isten hangját (1Mózes 3:8)?

Mi lehet akkor a jó szülő célja a neveléssel, és ezen belül a fegyelmezéssel?

Ha a céljainkat az Istennel való kapcsolatunk alapján határozzuk meg, a módszereinket is érdemes megvizsgálnunk és a Biblia szemléletéhez igazítanunk.

fegyelmezes

Szülői tekintély-központú-e a bibliai szemléletű fegyelmezés?

Vajon mennyire fontos feladatunk a szülői tekintély megerősítése, és az engedelmesség megkövetelése?

A jutalmazó-büntető nevelés a behaviorista pszichológia megerősítő-kioltó elméletén alapszik. A tekintélyelvű szülő nem feltétlenül zsarnoki és kemény; legtöbbször azért próbálja az irányítása alatt tartani a gyerekét, mert védeni akarja és félti. Azt hiszi, hogy a gyerekei akkor vannak biztonságban, akkor nem kerülnek komoly bajba, akkor lesznek hívők és akkor fogadják meg bölcs tanácsát még a párválasztásban és majdani unokái nevelésében is, ha sikerül őket gondos felügyelete és irányítása alatt tartania.

Gondold végig: ha eléred, hogy a gyerekeid azonnal engedelmeskedjenek, és ne kérdőjelezzék meg az értékrendedet, akkor tényleg védve lesznek-e attól, hogy később rossz döntéseket hozzanak az életben? És ha nem hoznak rossz döntéseket, honnan is származik a védelmük?

A szülő tekintélyét és a gyerekek engedelmességét hangsúlyozó, sok egyházi közösségben hagyományosnak számító fegyelmezés-felfogás csak felszínesen hasonlít a bibliai tanításhoz. Működni azért még működik, ha célod a kívánatos viselkedésformák megerősítése és a nemkívánatosak kioltása, és ha elég következetes vagy. De gondold meg: valóban ezt akarod? Ha gyermeked jellemének valódi, belső formálására törekszel, a “rossz” viselkedésre következetesen büntetéssel reagáló fegyelmezés nemcsak nem elegendő, de célt is téveszt. A biblikus fegyelmezés nem a büntetésről, hanem az értékrend tanításáról, a helyreállításról, és az Istennek való engedelmességről szól. Az ilyen irányba ható nevelés nem a “törvény” alatt, hanem a szülő és a gyerek meghitt szeretetkapcsolatának közegében megy végbe.

Amikor valóban bibliai szellemben, a feltétel nélküli szeretet és kegyelem alapján neveled a gyerekeidet, akkor biztonságban tudhatod a szülői tekintélyedet is – annyira, hogy egyszerre leszel gyengéd és határozott. És nem fogod mindig megakadályozni, hogy a gyerekeid a saját hibáikból (ld. szabad akarat) IS, és útmutató tanításaidból IS tanulhassanak.

A Bibliában az a fél, akinek valaki engedelmeskedik, előbb méltóvá válik az engedelmeskedő fél bizalmára és tiszteletére. A bibliai engedelmesség nem kényszerű kötelesség, hanem önkéntes, és bizalomból (bibliai szóhasználattal hitből) fakad. Amikor a Biblia engedelmességre szólít fel valakit, akkor mindig azt a felet szólítja meg, akinek engedelmeskednie kellene (pl. “ti gyermekek…” – Efezus 6:1). A vezető félnek (pl. szülőnek) nem dolga, hogy megkövetelje, vagy kikényszerítse az engedelmességet; a vezető gondoskodó szeretetével tartja fenn annak a bizalmát, aki rá van bízva.

A Biblia nem mondja a szülőnek, hogy szorítsa engedelmességre a gyerekét, sőt, Isten még a Neki való engedelmességre sem kényszerít bennünket.

Gyerekközpontú-e a bibliai szemléletű fegyelmezés?

Sokaknak lett elege a hagyományos túlszabályozó szigorúságból, és átestek a ló másik oldalára. A mai szülők egy része azt gondolja, hogy a gyereknek árt minden korlátozás és frusztráció: ők a segítő, engedékeny szülők. Vajon bízhatunk-e abban, hogy ha annyi teret biztosítunk a gyerekeinknek, amennyit igényelnek, akkor jó táplálékokhoz jut a lelkük, és kibontakozik a személyiségük? Számíthatunk-e arra, hogy idővel megtalálják az egyensúlyt, meghúzzák a saját határaikat és rátalálnak a nekik való szabályokra? Elég-e, ha addig csak arra törekszünk, hogy biztosítsuk boldogságukat, és megvédjük őket a csalódástól? Ha azt hisszük, hogy az egyetlen elfogadható érzés a boldogság, szorongani fogunk minden alkalommal, amikor nem látjuk boldognak a gyerekünket.

Isten nem tart minket a közvetlen irányítása alatt, hogy félelemből engedelmeskedjünk Neki, de az sem igaz, hogy tetszés szerint hagy bennünket burjánzani abban reménykedve, hogy magunktól is megtaláljuk a jó utat, és kedvelni fogjuk Őt.

Nem fél tőlünk, és nem is igyekszik megfelelni az elképzeléseinknek. Ő Isten, aki Van… és meg van róla győződve, hogy ez elég. Szükségünk van Rá, és ezt vagy már tudjuk, vagy meg fogjuk tudni. Hűséges és igazságos, és nem úgy próbálja meghódítani a szívünket, hogy közben megtagadja önmagát. Mienk a döntés szabadsága.

Ha a megtorló büntetés is, és az engedékeny nem-korlátozás is szélsőséges és helytelen, akkor mégis mi a feladatunk?

Hogyan fegyelmezzük a gyerekeinket?

Amikor célt akarsz kitűzni, tágítsd ki a határaidat, és nézz egy kicsit messzebbre, mint korábban! Hámozd le magadról a megszokott kliséket… és ne csak az itt-és-most, hanem a jövő, sőt az örökkévalóság szempontjait is vedd figyelembe!

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
– Galata 5:13-14

Nem muszáj, hogy gyerekeid nevelését az határozza meg, ahogy a szüleid bántak veled. Nem kell beérned kedvenc szakértőid tanácsaival, sőt még az egyházi vezetők gyakran nem a Bibliára, hanem a keresztény hagyományokra épülő tanításaival sem. Azért fordították le a Bibliát magyarra, hogy az anyanyelvünkön megismerhessük belőle mindazt, amire az erkölcsi, értékrendbeli tájékozódáshoz szükségünk lehet.

Mi lenne, ha úgy bánnál a gyerekeiddel, ahogy Jézus a tanítványaival bánt? Mi lenne, ha úgy szeretnéd őket, ahogy Isten téged szeret? Feltétel nélküli, teljesen elfogadó szeretettel? Ha úgy tanítanád és fegyelmeznéd őket, ahogy Ő tanít és fegyelmez? Ha olyan szemmel néznéd őket, ahogy Isten téged lát? Ha úgy tudnád őket elfogadni, ahogy mennyei Atyád téged elfogad? Ha úgy bánnál velük, ahogy Jézus veled bánt, amikor a bűneidbe nem neked kellett belehalnod, hanem Ő halt meg helyetted a kereszten… csak azért, mert szeret?

“De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”
– Efezus 2:4-9

A bibliai szemléletű fegyelmezés Istenközpontú

Isten kegyelmére épül. Azt jelenti, hogy úgy bánsz a gyerekeiddel, ahogy Isten bánik veled. Isten példája és útmutatása szerint formálod a jellemüket, és közben az Ő tiszteletére ébreszted a lelkület.

“Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek URa.”
– Zakariás 4:6

Gondolj arra, amikor Jézus megmosta Júdás lábát. Vagy amikor magas állásba került József átölelte a testvéreit, akik gyerekként eladták rabszolgának, és segített rajtuk.

Vagy gondolj arra a történetre, amikor Isten kettéválasztotta a Vörös tengert, egyszer s mindenkorra megszabadította az izraelitákat Egyiptomból, és rögtön utána elkezdtek panaszkodni, mert rossz ízű volt a víz, amit találtak. Röviddel azután, hogy Isten megtartotta nekik kétoldalt a vízfalat, és az egész nép átjutott, elhomályosította emlékezetüket az elégedetlenség, mert még mindig nem tanulták meg, hogy Isten jó, és méltó a bizalmukra. Isten pedig nem sértődött meg rájuk, nem kent le nekik egy fülest a hisztiért, hanem jóízűvé tette a vizüket.

Ez a kegyelem.

A bibliai szemléletű fegyelmezés egyetlen lehetséges közege a bizalmas szülő-gyerek kapcsolat

A biblikus fegyelmezés a belső embert célozza meg, és a szíven keresztül másodlagosan hat a viselkedésre. A viselkedést a “szív” (énünk irányító központja, értékrendünk centruma) állapota és a gyerek érettsége határozza meg.

A gyengéd és határozott szülő kapcsolata valódi (nem képmutató) és bizalmas a gyerekeivel. A szülő nem kényszerít, és nem is manipulál (ügyeskedve motivál), hanem vezet. Utat és példát mutat a gyerekeinek, akik tudják, hogy ismeri és szereti őket. A bibliai szemléletű gyermeknevelés előfeltétele és közege is a meglévő bizalmas szülő-gyerek kapcsolat.

Mit gondolsz tehát a fegyelmezésről?

  • Milyen alapon gyakorolhatsz tekintélyt gyerekeid fölött?
  • Szükséges-e hatalmi harcot vívnod a gyerekeiddel?
  • Mit tehetsz azért, hogy gyerekeid az egyenes ösvény (Zsidók 12:12), Isten útja felé forduljanak?
  • Mi Istentől kapott feladatod a fegyelmezéssel kapcsolatban? Isten képviselőjeként hogy fogod megváltoztatni fegyelmezési módszereidet a gyakorlatban?

Fentebb föltettem a kérdést:

Vajon miért teremtette Isten az embert?

A Biblia alapján úgy látom: azért, hogy vele legyünk. Szeretet-kapcsolatban akart velünk lenni! Meg akarta osztani velünk önmagát. Isten a saját képmására teremtett bennünket, és ahogy az Ő lényének lényege a kapcsolat, a mi lényünk lényege is az!

A gyerekeid sem azért vannak melletted, hogy féltsd, farigcsáld és rendszabályozd őket! Nem is azért, hogy az akadályokat elmozdítsd az útjukból és minden eszközzel biztosítsd a boldogságukat! Hanem azért, hogy szeresd őket és velük legyél. Szeretetből, nem szorongásból kellene fakadnia mindennek, ami eljut hozzájuk rajtad keresztül.

Jézus is azért hívta el a tanítványait, “hogy vele legyenek” (Márk 3:14). Meg azért is, hogy amikor a tanítványozást befejezték, kiküldje őket a világba.

Szerinted Isten hogy bánik velünk, amikor nem azt tesszük, amit kellene? Ő hogy fegyelmez minket?

A gyengéd és következetes fegyelmezés gyakorlati oldaláról: