Egészséges önértékeléssel rendelkező gyerekek

énkép, önértékelésHa gyermeked a te tükrödbe pillantva valakinek érezheti magát, később nem fogja mindenét a sárba szórni egy kis látszat-szeretetért. Kellő alapja lesz ahhoz, hogy ismerje saját értékeit, és derűs önkritikával elfogadja korlátait. Életének nem az lesz a fő hajtóereje, hogy mások elismeréséért esedezzen…

Isten nem azért szeret minket, mert értékesek vagyunk.
Azért vagyunk értékesek, mert Isten szeret minket.
– Luther

Az önértékelés nem minden a nevelésben, főleg nem a gyermeknevelés csúcsa és legfőbb célja. Ugyanakkor szülői hivatásod része, hogy valóságosan, mélyen ismerd meg, (ennek ellenére) megingathatatlanul szeresd és becsüld nagyra a gyerekedet, és ezt fejezd is ki neki bőségesen.

Hogyan erősítheted gyermeked önértékelését, önbizalmát? Mit tehetsz azért, hogy gyermeked jól érezze magát a bőrében?

Ha szülő vagy, tükör vagy. Gyermeked olyannak látja magát, amilyennek te látod. Milyennek látod a gyermekedet? Ismered egyáltalán? Gyönyörködsz benne? Csalódott vagy egy picit? Lenyűgöz az egyénisége? Vagy mást vártál?

Ahhoz, hogy gyermeked egyszer majd legyen valaki, először tudnia kell, hogy ő valaki. Amíg kicsi, a te arcodat, hangodat, szavaidat fürkészi, hogy megtudja, ki is ő.

énkép, önértékelés

Mit lát? Milyen képet tükrözöl neki vissza önmagáról?

Gyermeked tudja, hogy különbözik a többi gyerektől. Ne hasonlítsd őt össze se a testvérével, se az ovis- vagy osztálytársaival, se egy “jó” gyerekkel a villamoson.

Az összehasonlítgatás azt jelenti, hogy sajnálod, amiért ő nem olyan, mint az a másik gyerek. Kicsinyed azt a következtetést vonja le belőle, hogy valami baj van vele, és a puszta milyenségével szomorúságot okoz neked. Ezt akartad? Remélhetőleg nem, de akkor is ezt az üzenetet hordozza az összehasonlítgatás.

Vannak szülők, akik azt hiszik, hogy a dicséret árt, mert beképzeltté és önteltté teszi a gyereket, ugyanakkor a hiányosságok, hibák őszinte feltárása jelenti a legnagyobb segítséget a tökéletesedés útján. Ki mondja meg neki, ha én nem?

Ez egy káros tévedés. Gyorsan felejtsd el! Ha veled így bántak a szüleid, talán jobban tudod, mint bárki más, mennyire tudnak fájni, és mennyire korlátoznak még évtizedek múltán is ezek a gyermekkori sebek! Ne add őket tovább a gyerekeidnek!

Miért akarnál minőségellenőr lenni, ha festő, vagy szobrász is lehetsz?

Isten különleges teremtménnyel ajándékozott meg téged! Nincs belőle mégegy! Minden egyes gyermeknek sajátos modora, humorérzéke, jelleme és véleménye van. Ünnepeld ezeket az egyedi tulajdonságokat és gyönyörködj bennük! Örülj gyermeked egyéniségének minden nap, hiszen ajándékba kaptad őt! Dicsérd túláradóan gyermekedet, szavaiddal mutass rá erősségeire és tehetségeire! Tegyél róla, hogy mindegyik gyereked érezze: jól ismered őt, örülsz neki, és értékeled őt azért, aki!

Ismerd meg a gyermekedet mélyen! Vedd észre és becsüld meg azokat a tulajdonságokat, amelyekkel Isten megteremtette őt! Fedezd fel, és segíts neki is felfedeznie önmagát!

Amikor észreveszed gyermeked lenyűgöző egyéniségét, beszélj neki róla! “Milyen jó érzéked van a színekhez!” “Elképesztő, hogy ezt mind meg tudtad jegyezni!” “Annyira élvezem a humorodat!” “Nagyon jó veled beszélgetni!” “Köszönöm, hogy szóltál; jó, hogy ilyen figyelmes vagy!”

Ha gyermeked a te apai vagy anyai tükrödbe pillantva valakinek érezheti magát, kedve lesz ahhoz, hogy valakivé váljon. Tudja értékelni azt a személyt, aki ő, és később majd képes lesz a világtól is elvárni, hogy az értéke szerint bánjon vele. Nem fogja mindenét a sárba szórni egy kis látszat-szeretetért. Kellő alapja lesz ahhoz, hogy ismerje saját értékeit, és derűs önkritikával elfogadja korlátait. Jól fogja érezni magát a bőrében, és életének nem az lesz a fő hajtóereje, hogy mások elismeréséért esedezzen.

A KISGYERMEK, AKINEK EGÉSZSÉGES AZ ÖNÉRTÉKELÉSE

  • Általában jókedvű és elégedett
  • Úgy érzi, szereti őt a többi gyerek
  • Tud barátokat szerezni
  • Ha megkérdezed, miben jó vagy ügyes, meg tudja mondani
  • Képesnek érzi magát a feladatok megoldására
  • Biztonságban érzi magát otthon
  • Fontosnak érzi magát
  • Oda tud másokra figyelni, tud másoknak adni magából
  • Képes az együttérzésre, szívesen tesz másokért
  • Jól érzi magát az iskolában; úgy érzi, hogy a legjobb teljesítményt nyújtja
  • Saját fontosságát nem az iskolai jegyei és teljesítményei alapján határozza meg
  • Családja fontos tagjának érzi magát
  • Elfogadja saját külsejét, és nagyjából elégedett azzal, ahogy kinéz
  • Bátran fog bele új feladatokba
  • Saját, egyéni módján találékony, eredeti alkotásra képes
  • Másokra odafigyel, tekintettel van, ki tudja mutatni a szeretetét
  • Képes átmenetileg lemondani saját elképzeléséről is az együttműködés (pl. közös játék) kedvéért
  • Legtöbbször együtt játszik a többiekkel, nem kívülről nézi, hogy hogy játszanak
  • Elfogadva érzi magát olyannak, amilyen

Akinek azonban alacsony az önértékelése, úgy érzi magát, mint egy senki. Az alacsony önértékelésű gyerek nem szereti, sőt néha egyenesen gyűlöli önmagát. Úgy érzi, nem tartozik igazán senkihez. Nem szívesen próbál meg új dolgokat, mert fél a kudarctól. Váratlan, ismeretlen helyzetekben szorong. Szánalmas alakoknak rendeli alá magát. Fogalma sincs, mit lehetne őrajta szeretni.

A KISGYERMEK, AKINEK ALACSONY AZ ÖNÉRTÉKELÉSE

  • Inkább szomorkás vagy feszült, mint jókedvű
  • Sírós, nyafogós, gyakran hisztis
  • Nehezen szerez és tart meg barátokat
  • Úgy érzi, hogy küzdenie kell szülei figyelméért
  • Gyakran úgy érzi, hogy valami rosszat csinált
  • Nem ismeri saját képességeit, tehetségeit
  • Gyakran kerül összeütközésbe a többi gyerekkel, vagy a felnőttekkel
  • Nem biztos abban, hogy fontos tagja a családjának
  • Nem szívesen lát neki az új feladatoknak, mert fél a kudarctól
  • Úgy érezheti, hogy csak akkor válik fontossá, ha jól teljesít
  • Nehezen, vagy nem adekvátan fejezi ki a szeretetét, nem jól figyel oda másokra, nem tudja, mit jelent másokra tekintettel lenni
  • Nézi, ahogy a gyerekek játszanak, de csak ritkán vesz részt a játékban
  • Vagy túlságosan versengő, vagy közömbös a saját teljesítménye iránt
  • Legtöbbször nem működik együtt sikeresen; ha a többi gyerek nem hajlandó úgy játszani, ahogy ő elképzelte, megsértődik és kivonul a játékból
  • Társai elfogadásáért hajlandó olyasmit is megtenni, ami megalázó, vagy előnytelen a számára, ezért társai gyakran kihasználják
  • Kevesen barátkoznak vele szívesen és tartósan
  • Ha erős, lehet gonoszkodó is más gyerekekkel, vagy az, aki terrorizálja a kisebbeket
  • Ha gyöngébb, áldozatul eshet mások gonoszkodásának; ő az, akit gúnyolnak, akitől elvesznek dolgokat, akit bántanak
  • Ha intelligens, belőle válhat az osztály bohóca
  • Úgy érezheti, hogy csalódást okoz másoknak
  • Nem szeret jelentkezni az iskolában
  • Lehet nagyon félszeg, félénk, visszahúzódó
  • Sokat aggódik, szorong

A gyerekek önértékelése elsősorban a szülőkön múlik. Apaként vagy anyaként viselkedéseddel tükörképet tartasz a gyerek elé saját magáról, aki azután e képnek megfelelően foglalja el helyét a világban.

Nem minden a szavakon múlik, de szavaiddal is sokat tehetsz gyermeked egészséges önértékelésének kialakulásáért. Ha nem vagy a szavak embere: lépd át a saját árnyékod, és változtass! Ha nem fakad belőled természetesen, eleinte tedd izomerőből. Meríts erőt a meggyőződésedből, hogy ezzel tápláló útravalót csomagolsz a gyermekednek. Ennyi előrelépést meg kell, hogy érjen neked gyermeked önértékelése!

Ismerd meg őt, fedezd fel a képességeit, gyönyörködj benne, engedd, hogy megteljen a szíved örömmel és hálával azért, hogy egy ilyen különleges, nagyszerű ember lehet a gyereked. Aztán mondd el neki! Mondd neki minden nap! Ne hagyj ki egyetlen napot sem! Gyökereztesd meg ezt a jó szokást az életedben:

“Meg tudod csinálni!”
„Milyen jó segítség vagy!”
„Nagyon jól illik a pulcsid a szoknyádhoz, ügyesen választottál. Jó ízlésed van!”
„Jó, hogy eszedbe jutott megetetni a cicát. Felelősségteljes vagy!”
„Köszönöm, hogy megterítettél, ahogy kértelek! Jó érzés, hogy számíthatok rád!”
„Na, ez már egész jól hangzik! Játszd csak el még egyszer!?”
„Napról napra jobban zongorázol!”
„Köszönöm, hogy ezt el merted mondani. Tudom, hogy nem volt könnyű. Örülök, hogy megbízol bennem.”
„Nagyon bulis dolog veled vásárolni!”
“Milyen jó, hogy már együtt lehet veled biciklizni! Régen bicikliztem ilyen jót!”
„Jó társaság vagy!”
„Úgy élvezem, hogy ilyen lányom van! Nem is tudod, milyen jó dolog maminak lenni!”

Vannak olyan jellegű mondatok is, amelyek akkor is aláássák gyermeked önértékelését, ha szülői féltésből, vagy őszinte kétségbeeséséből fakadnak; soha többé ne mondj efféléket:

„Jaj, vigyázz, mert leesel!”
„Annyira félek, hogy megütöd magad!”
„Ne szaladgálj, mert el fogsz esni! Na látod! Én megmondtam…!”
„Ehhez még kicsi vagy! Majd én!”
„Tedd le rögtön azt az ollót! Még elvágod magad!”
„Hát soha nem tudsz valamit rendesen csinálni?”
„Micsoda rendetlenség van itt? Soha nem fogod megtanulni…!”
„Mit csináltál már megint!?”
„Nem tudnál csak egyszer odafigyelni arra, amit csinálsz?”
„Nem tudsz viselkedni?”
„Úgy nézel ki, mint egy pulikutya!”
„Neked se kell hülyeségért a szomszédba menned!”
„Mért nem tudsz normálisan köszönni!”
„Ha ez így megy tovább, utcaseprő se lesz belőled!”
„Most meg mit bámulsz azokkal a hülye szemeiddel?”
„Nem láttam még ekkora idiótát!”
„Minek fizetem a zongoraórát, ha egyszer nem vagy képes eltalálni azt a rohadt billentyűt!?”
„Ha kiderül, hogy hazudsz, soha többé nem bízom benned!”
„Tönkre teszed az életem!”
„Elegem van belőled!”

A gyerekek lelkén nagyon könnyű nyomot hagyni. Megmarad minden simogatás, és minden taposás is. A gyerekeid teljes bizalommal fordulnak feléd. Mindent elhisznek, amit mondasz. Ha gyermeked azt látja a tükrödben, hogy ügyetlen, felelőtlen, vagy csak nem elég érdekes ahhoz, hogy vele töltsd az idődet, pontosan ezt fogja gondolni magáról. Amikor pozitív tulajdonságokat, jó képességeket lát a tükrödben, elhiszi, hogy rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, képességekkel, és ennek megfelelően él.

És mi gyermekünk értékességének az alapja? Miért vagyunk mindannyian páratlanok, különlegesek és értékesek?

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket… És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.
– 1Mózes 1:26-31

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…
Ne félj, mert én veled vagyok!
– Ézsaiás 43:1-5

Kapcsolódó:
Biztonság, méltóság és erő