Tekintély

Fogalmak szótára » szócikk: tekintély

TEKINTÉLY (autoritás) – (1) Jogosultság (illetékesség) az irányításra és a döntésre. Pl: Isten tekintélye, a szülő tekintélye, az államhatalom, vagy a törvény tekintélye.
(2) Forrás ill. tanu megbízhatósága, illetékessége (pl. használjuk “a Biblia tekintélye” kifejezést amikor azt vizsgáljuk, hogy milyen abszolut forrás jogosult a valóságot érvényes módon meghatározni.)

autoritás, hatalom, tekintély, fennhatóságAz újszövetségi görög exousia szó jelentése: a cselekvés joga felhatalmazás alapján. Az rendelkezik tekintéllyel, aki felhatalmazást kapott valamely cselekvésre.

A szülői tekintély tehát azt jelenti, hogy a szülőnek szülői mivoltánál fogva felelőssége szülőként cselekedni (pl. a gyerekről gondoskodni, őt nevelni); a szülők számára tehát társadalmilag is biztosítani is kell a felelősségükkel egyenesen arányos lehetőséget is, hogy gyerekeikről gondoskodhassanak, őket neveljék, és a velük kapcsolatos döntéseket (pl. hogy kitől, mikor, hol, és mit tanuljanak) szabadon meghozhassák.

A tekintély, mint cselekvésre kapott felhatalmazás azonban felhatalmazót feltételez, tehát a Biblia által képviselt értékrend szerint minden tekintély kapott, azaz ráruházott jog és felelősség. A másik ember fölötti fennhatósággal (tekintéllyel) rendelkező ember cselekvési joga tehát soha nem saját, önmagából fakadó illetékesség, és soha nem korlátlan, hanem egy meghatározott jogkörben való cselekvésre szóló, egy felsőbb tekintélytől ráruházott cselekvési jog, amely körülhatárolt megbízási jogkörre vonatkozik. A Biblia szerint minden emberi tekintély (hatalom) Istentől kapott megbízás, ami azt jelenti, hogy Isten rendelkezései által korlátozott, Isten céljait szolgáló, korlátozott megbízás.

Hatalmi pozícióban lévő embernek tehát nincs joga a saját akaratát más emberre kényszeríteni. Isten előtt minden ember egyenlő. A bibliai “uralkodás,” az Istentől rendelt hatalom minden formája kivétel nélkül a nagyobb felelősséget, a gondoskodás kötelezettségét, tehát szolgálatot jelent, nem pedig több kiváltság élvezetét. A keresztény kultúrában elterjedt tekintélyelvű szemlélet nem bibliai eredetű, hanem annak a történelmi következménye, hogy a keresztény egyházat az államhatalom a saját hatékonysága érdekében (az emberek bizalmának és ezzel engedelmességének elnyerésére) maga mellé emelte. Istenre hivatkozva vették rá az embereket az emberi hatalomnak való engedelmességre. Az államhatalom és az egyház összefonódása tehát súlyos erkölcsi vétség, bizalommal való visszaélés. Egyszerre korrumpálja az államhatalmat és az egyházat, valamint rombolja a társadalom erkölcsi épségét.

diktatúraMinden olyan hatalomgyakorlás tehát, amely erővel kényszeríti másokra a saját akaratát, szembe megy küldetésével és rendeltetésével. Erkölcsi értelemben az erővel való irányítás a hatalommal való visszaélésnek minősül, függetlenül attól, hogy valami hasznosat, vagy valami károsat próbál erővel a kiszolgáltatottabbra kényszeríteni. Az öntörvényű, önkényes diktatúra erőszakos hatalomgyakorlása nem felel meg a biblikus autoritás feltételeinek.

Rokon fogalmak: fennhatóság, autoritás, hatalom, jogosultság, illetékesség

Kapcsolódó írások: