A szabadító Isten

A Mindennapok Teológiája » 1. Ki Isten? » 1.2 A megváltó, szabadító Isten – és ennek jelentősége a lelkigondozásban

jezus-isten-emberIsten a szabadító munkáját végzi olyankor is, amikor a helyzet a legkevésbé sem hasonlít a szabadságra.

“Jézus egyszemélyben volt Isten és ember, hogy Isten és ember újra boldog legyen együtt.” – George Whitefield (1714 – 1770)

Mi történt a Kertben?

1. A bukás után

“Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.”
– 1Mózes 3:21

Az ember kísérlete, hogy a szégyenét eltakarja, meglehetősen gyenge volt. Most is az. A bűnök, a bosszantó dolgok, amiket csinálunk, valójában azt szolgálják, hogy elkerüljük a lebukást és a szégyent, miközben igyekszünk fenntartani a jó kapcsolat látszatát.

Isten vért ontott, hogy az embernek valamivel megfelelőbb öltözéke legyen addig is, amíg eljön az idő, hogy szégyenét (újabb vérontással) végleg eltakarja: Jézus vérével a kereszten.

2. Az átkok

“Emlékszel olyan forró italra, amihez hozzá se tudtál érni, de jól esett meginni?
A szégyen is olyan. Ha iszol belőle, idd ki az egészet – tápláló lesz. De ha bármi mást teszel vele, fájdalmat okoz.”
– C. S. Lewis

A bűneset után következő átkok (1Mózes 3:14-19) nem büntetésül szolgáltak. Lehetőséget adtak, hogy az ember, akinek legfőbb törekvése az Istentől független élet, újra életet találjon az eljövendő Messiásban, Krisztusban.

Mi lenne, ha biztonságos emberekké, biztonságot nyújtó közösségekké válnánk, akik előtt mások is elő mernének bújni rejtekhelyükről? Mi lenne, ha elismernénk bukott állapotunk szégyenét, mert elhinnénk, hogy miközben mi meztelenek vagyunk, Isten a szabadító munkáját végzi? Akkor volnánk rá képesek, ha belátnánk, hogy segítségre szorulunk (ld. 4. kérdés, hamartiológia: Mi romlott el?).

Mi történt Isten szívében?

1. A bűn hatása Istenre

“Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.”
– 1Mózes 6:6

Ez a vers talán azért áll itt, mert különben azt gondolnánk, hogy a távoli Istent nem is érinti, milyen rossz dolgok történnek velünk.

2. Mennyire felháborodott Isten!

De mielőtt elsöpörte az embereket a föld színéről (ld. özönvíz) megmutatta szabadító tervét az emberiség megmentésére. A harag lehet megsemmisítő, de lehet felszabadító is.

3. Noé története (1Mózes 6-9)

Noé a későbbi Messiás (Krisztus) előképe, akin keresztül Isten megszabadítja az övéit.

Amikor az Ószövetséget olvassuk, mindig keressük benne Jézust! A feltámadott Jézus az emmausi úton “Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik [a két tanítványnak, aki nem ismerte fel] mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lukács 24:27)

Isten haragja

1. Isten haragját sokan úgy fogják fel, mintha Ő is olyan hétköznapi alak volna mint mi. Pedig éppen Isten szentsége az, ami haragért kiált. Isten nem hétköznapi alak.

2. Azért haragszik, hogy lássuk, mennyire felháborító, szentségével mennyire összeférhetetlen, ami történik. A Biblia tömör összefoglalása:

a. Az Ószövetség arról szól, hogy baj van. A történetek (1Mózes – 2Krónikák), majd Isten hangja (Ézsaiás – Malakiás) arról számolnak be, milyen rosszul mennek a dolgok.

b. Az Újszövetség arról szól, hogy a szeretet uralkodik. Az “új” történet Jézussal kezdődik, Akin keresztül Isten megmutatja irántunk való feltétel nélküli szeretetét.

c. A Biblia tehát arról szól, hogy a bajban is a szeretet uralkodik. Nagyon rosszul nézünk ki, de a szeretet jelenlétében vagyunk. Isten azért haragudott, hogy lássuk, mennyire felháborító, mennyire ronda az, ami itt folyik, és vegyük észre, mennyire csodálatos Ő maga. A sorrend nagyon fontos: előbb kell meglátnunk, milyen rosszul mennek a dolgok, csak azután jelenthet valamit a kegyelem és az irgalom.

Rossz érzés, amikor saját dühünkkel, vagy mások haragjával szembesülünk. Pedig a harag lehetőség is lehet arra, hogy mélyebbre nézzünk, és felfedezzük, mi a bajok gyökere.

Jézus megváltó műve, szabadító munkája

1. Szabadságot hozott az élete; az emberekkel való bánásmódja, lelkülete

(ld. pl. János 17; Zsidók 1:1-2)

  • Részvéttel fordult az elesettek, a kirekesztettek, a betegek és a szükségben szenvedők felé. Miért?
  • Ingerülten beszélt korának önigazult, másokat leuraló, önigazult vallásosaihoz. Vajon miért?

2. Szabadságot hozott a halála

  • Kioltotta Isten haragját azok ellen, akik azt hiszik, hogy jobban tudják, hogy kell élni, mint Ő.
  • Mindenki szégyenét betakarta, aki hajlandó volt Hozzá fordulni.
    (Mózes idején, amikor a lázongó népet mérges kígyók mardosták, az menekült meg, aki segítségért felnézett a póznára tűzött érckígyóra – ld. 4Mózes 21:4–9)
  • Ő az engesztelő áldozat, Aki magára vette a bűnünket, és Aki miatt hit által igaz (tiszta, becsületes) emberként állhatunk meg Isten előtt

“Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének [azaz mindenki erkölcsi hiánybetegségben szenved].”
– Róma 3:21-23

“Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak…”
– Róma 8:1

3. Szabadságot hozott a feltámadása is

  • Megújult életet kaptunk

(1) Új személyazonosságunk van: eddig “bűnösök” voltunk; most “szentek”, és Isten gyermekei.
(2) Új természetünk van: eddig csak kapni és elvenni voltunk képesek; most tudunk adni és szeretni is.
(3) Új erőnk van: a Lélek ereje; nemcsak önmagunkért, hanem azért is képesek vagyunk élni, hogy Istent szeressük és tiszteljük.

  • Isten része – a Lélek – most bennünk is ott van (Ezékiel 36:25-28). Ki tudjuk engedni, ki tudjuk önteni valaki másra, hogy életet vigyünk neki is.

“Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.”
– Ezékiel 36:26-27

Azt tehetjük másokkal, amiről Pál beszél (Galata 4:19): “gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.” Vagyis a saját jogaink helyett ezentúl mások szívéért és lelkéért küzdhetünk.

Élet a szabadság fényében

Simul justus et peccata – egyszerre vagyunk bűnösök és szentek. (Luther)

Amikor majd (életem végén) Isten előtt állok, vajon melyik marad meg a kettő közül? A bűnös, vagy a szent?

Mit jelenthet az, hogy mi, közönséges halandók, “királyi papság” vagyunk (ld. 1Péter 2:9-10)? Talán az is benne van, hogy olyasmit látunk meg Isten szemével, amit a másik nem lát. Hinnem kell, amit az “ostobaság” (ld. 1Korinthus 3:19) csapdájában vergődő másik nem képes elhinni. Helyette is hinnem kell. Mégpedig azt, hogy Isten valami jót visz véghez. Akkor is, ha onnan, ahol én állok, minden rossznak látszik. Isten a szabadító munkáját végzi olyankor is, amikor a helyzet a legkevésbé sem hasonlít a szabadságra.

Amikor Izrael népe királyt akart – Sámuel kétsége volt esve, mert gonosznak tartotta a nép kívánságát – ki gondolta volna, hogy ez a lépés a tökéletes Király (Jézus) eljöveteléhez vezet? És amikor Józsefet a testvérei eladták rabszolgának, és azt hitték, hogy ezzel pontot is tettek az ügy végére, ki sejtette, hogy József éppen így kerül olyan helyzetbe, ahonnan később megmentheti a testvéreit?

Mit számít ez a mindennapokban, és hogy jelenik meg a lelkigondozásban?

Szeretnék a kapcsolataimban minden nehéz helyzetet úgy megközelíteni, hogy hiszem: Isten éppen most is a szabadító munkáját végzi. Még akkor is, ha valaki felháborít, vagy elszomorítanak a döntései. Megbeszélt találkozónk lett volna egy házaspárral, ahol a feleség megcsalta a férjét, de a férj végül nem volt hajlandó eljönni. Szomorú voltam. Sőt, dühös. De utólag úgy éreztem, hogy nem tudtunk volna olyan jót beszélgetni a feleséggel, ha a férj is eljött volna. Talán Isten rendezte így. A férj jelenlétében talán nem történt volna meg mindaz ennek az aranyos nőnek a lelkében, ami a beszélgetésünk alatt megtörtént. Amikor a férj nem jött el, csalódottak voltunk, pedig távolléte valószínűleg Isten szabadító munkájának része volt.

Minden teher, fájdalom és szenvedés, még a legkilátástalanabb is, a szabadulás lehetőségét hordozza magában. Bíznom kell ebben; időnként még mások helyett is.

A szabadulás felé vezető út eleinte lefelé vezet. Isten először azt tárja fel, ami rossz, hogy előtűnjön az alatta rejtőző jó is, amit addig eltakart a sötétség.

Ha azt akarom, hogy az emberek között végzett munkám összhangban legyen a Lélek munkájával, szükséges, hogy legyen elképzelésem, “mennyei látásom” (ApCsel 26:19) arról, hogy hova fognak eljutni. Nem biztos, hogy ők is hasonló jövőképpel rendelkeznek magukról. Lehet hitem, látásom, jövőképem helyettük is.

Kapcsolódó írások: Megváltás, Üdvösség

________
Forrás:

Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction – saját jegyzet
Kent Denlinger: The Seven Questions of Spiritual Theology – jegyzet