Kezdetben…

001-kezdetbenTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 1. rész

Forgassuk vissza az idő kerekét egészen addig, amikor még nem volt ember, nem voltak bolygók, se protonok… mi volt akkor?

Mi létezett a világ keletkezése előtt? Mi volt “kezdetben”?

1. válasz: Semmi.

Kezdetben nem volt más, csak a nagy, sötét végtelen űr. (Azért az nem semmi, hanem egy csomó fekete valami, de ne legyünk kicsinyesek).

Régebben valahogy így válaszoltam volna:

– A világegyetem kezdete előtt? – gúnyos mosoly – Mi lett volna előtte? A világegyetem minden, ami van!

Egy állítólagos Biblia-hívő ösztönös reakciója. Olyan elképzeléseken nőttem fel, melyek csak hasonlítanak a Biblia történetére.

A világ keletkezésének története, melyet ezer módon és ezer forrásból hallunk, így indul:

“Kezdetben nem volt semmi. És akkor, BUMM! – lett valami (minden!), a semmiből.”

Ezek szerint eredetünk valamiféle abszolút nulla pontból indul ki. Ha leásunk az alapokig, mit kapunk? Semmit. “A semmiből mi sem lesz” – mondja Lear király. E történet szerint viszont minden a semmiből lesz.

Mi tehát az élet? Hogy a semmiből próbálunk valamit kihozni. Felejtsd el, honnan jössz, nem is jössz sehonnan – de azért vidd valamire! Találj ki valamit, hozz létre valamit, teremtsd meg magadat! A csudába, szedd össze magad végre! De tudd, hogy végül a nagy semmi lesz belőle.

Más választ is ismerünk. Mi volt kezdetben?

2. válasz: Káosz.

A világ számos teremtésmítosza mennyei háborúról mesél. Az istenek egymással harcolnak az elsőségért, a veszteseket pedig letaszítják. A teremtett világ nem más, mint vesztes istenek száműzetésének helye, vagy egy halott isten teste. A világ a mennyei harmóniát pusztító kozmikus vihar hordaléka. E történetek közös vonása, hogy létünk konfliktus, öldöklés és káosz eredménye.

Harcról, viharokról, önző küzdelemről szólnak. Az élet értelme, hogy kozmikus törmelékből próbálunk létrehozni valamit. Végül a káosz káosz marad.

Még mindig nem fogytunk ki az ismert válaszokból. Mi volt kezdetben?

3. válasz: Egy magányos istenség.

ice-kingEz a vallásos érzelmű emberek válasza. Isten, és pont. De melyik Istenre gondolnak? Milliók közül lehet válogatni. Aki Magyarországon, valahol a nyugati, vagy az arab világban él, az valószínűleg az egyszemélyű mindenhatóra gondol, aki teljesen egyedül van.

Dermesztő gondolat.

Egy olyan isten, aki öröktől fogva egyedül létezik. Az örökkévalóságban nincs senki és semmi rajta kívül. Csak a saját gondolataival foglalkozhat. Nem ismeri, nem tapasztalta, milyen lehet kapcsolatban élni, adni és kapni. Csak az abszolút hatalmat és fennhatóságot ismeri. Az fakad belőle. A szeretet nem. Egy bogaras, vén pacák, akinek még barátnője sem volt soha. Örökkön örökké.

Mi lenne, ha ez az istenség létezett volna kezdetben? Mi lenne, ha ez az egyedülálló fenség teremtette volna a “mennyet és a földet”? Hogy őszinte legyek, én nem szivesen élnék egy olyan világban.

Mert milyen életünk lenne, ha ez volna az igaz történet? Megszűnne a semmi, és megszűnne a káosz; de volna helyette önkényuralom és rabszolgaság.

Ha a világegyetem egy magányos istenséggel kezdődik, akkor mindennapi életünk is ez előtt az istenség előtt zajlik. Az egyszemélyű mindenható természetéből nem fakad szeretet. Hatalom és erő viszont igen. A világ ennek az istenségnek való teljes alávetettségben élne, kiszolgáltatva korlátlan, független akaratának. Az élet rabszolgaság lenne.

Örömmel tudatom, hogy a Biblia valami nagyon másról ad hírt, amikor azt írja: “Kezdetben…”.

4. A Biblia válasza: Szeretet.

Kezdetben a Szeretet volt!

Hadd magyarázzam meg.

A “kezdetben” szó háromszor szerepel a Bibliában. Egyszer az Ószövetség legelején, Mózes első könyvében, és még kétszer, az Újszövetség legelején, János evangéliumában.

A Biblia első sora így indul:

“Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.”
– 1Mózes 1:1

Aztán azzal folytatódik, hogy többes számban írja le Isten teremtő munkáját. Isten Lelke lebeg a vizek fölött (1Mózes 1:2). Isten mindent kimondott szóval hoz létre (3. és következő versek). És amikor Isten úgy dönt, hogy embert teremt, világos, hogy nem egyszemélyű döntés történt:

“Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá”
– 1Mózes 1:26

A János evangéliumában ugyanez így szól:

“Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő kezdetben az Istennél volt.”
– János 1:1-2

János ezzel frissíti fel olvasói emlékezetét, akik ismerték Mózes könyveit.

Kezdetben tehát nem az egyszemélyű mindenható létezett, hanem az a Személy, akit János később Atyának is nevez (János 1:14). De volt ott egy másik Személy is, akinek a neve “A Szó” (görögül Logosz, az ismertebb magyar fordításokban “Ige“). És Ő is jogosan viseli az “Isten” címet. Ezt a második Személyt János rövidesen ismerősebb nevekkel is ellátja: “Isten Fia“, és “Jézus Krisztus” (János 1:14, 17). Később egy harmadik Személyről is beszámol János, a Lélekről – Aki szintén ott volt kezdetben.

A Biblia szerint ez a világegyetem keletkezésének igazi története. Mielőtt bármi más létrejött volna, ott volt az Atya, Aki szerette a Fiát, és együtt voltak hárman a Lélekkel, szeretetteljes közösségben. Már a világegyetem létrejötte előtt létezett kölcsönös szeretetkapcsolat. Minden más létrejötte előtt volt kölcsönös bizalom, önmegosztás, elfogadás és meghittség. “Isten szeretet” (1János 4:8). A szeretet volt kezdetben.

Mit jelent az élet ennek a történetnek a fényében?

Megszabadultunk a semmitől és a káosztól, de cserébe nem lettünk egy magányosan uralkodó istenség rabszolgái. Ez az Isten nem azért teremtett, hogy fitogtassa hatalmát, hanem, hogy kiöntse szeretetét. Az élet nem arról szól, hogy be kell hódolni egy fenséges teremtőnek, hanem arról, hogy meg akar hódítani a mennyei Szerelmes.

A kezdet mindent meghatároz. Nem semmiből, nem káoszból, és nem is önzésből születtünk. A Szeretet-Isten hozott létre minket.

Folytatás: Legyen világosság!

Kezdetben… Ószövetség sorozat