Legyen világosság!

002-legyen-vilagossagTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 2. rész

Kezdetben volt az Atya, a Fiú és a Szentlélek élete és szeretete. A világegyetem keletkezése előtt nem a semmi, nem a káosz, és nem is egy magányos istenség uralkodott. Nem a sötétségből, hanem a teljes világosságból származunk.

De amikor ez az Isten teremt, az egyenlet megváltozik. Hirtelen valami más is van; ami Istenen kívül létezik. Az Atya, a Fiú és a Lélek viszonylagossá lettek! Már nem ők a minden. Isten valami másnak is ‘helyt ad’ maga mellet. Valami másnak, amit magához vonzhat.

A Biblia második mondatából kiderül, hogy ez nem olyan egyszerű:

“A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.”
– 1Mózes 1:2

Megdöbbentő. “Kietlen” (formátlan), “puszta” (üres), “mélység”, “vizek” – e szavak a Bibliában a bűnhöz, a káoszhoz, és a megsemmisítéshez kapcsolódnak. A sötétség nem jó dolog a Bibliában – félelmetes tudatlanságot, halált és ítéletet jelent. Mégis ezekkel a szavakkal írja le először a mennyet és a földet!
Mintha az univerzum halva született volna. Az újdonság minden addigi izgalma (ld. 1. vers) gyötrelemmé változik. Életnek még semmi jele.

Ne csüggedjünk – az életadó Lélek már ott van, lebeg a vizek fölött (akár egy helikopterszülő)! Van remény. De hogy lesz tovább?

“Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.”
– 1Mózes 1:3

Ez az, amire a teremtett világnak szüksége van – hogy Isten Szava megmutatkozzon. Amikor Isten Szava megjelenik, a sötétségnek menekülnie kell.

János apostol értette, mit jelent az 1Mózes 1:3. Isten Szava nem valami – hanem Valaki! Isten Szava Jézus, Aki ott volt és teremtett a kezdet kezdetén. Jézusnak kellett megmutatkoznia, és felragyogtatnia a világosságot.

János megjegyzést is fűz kijelentéséhez:

“Benne [Jézusban] élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”
– János 1:4-5

A világosság fénylik, a sötétség nem tud megbirkózni vele, és és új élet születik.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világosság és a sötétség egyenlő nagyságú és ellentétes erők, de természetesen nem azok. A fény és a sötét harca pillanat alatt eldől. Ahol megjelenik a világosság, sötétségnek vége. A sötét nem tud ellentétes erőt kifejteni. A világosság fénylik. A sötét nem tud jobban elsötétülni. Csak árnyékként létezik. Nem pozitív dolog, hanem a pozitív dolog hiánya. A sötétség a világosság hiánya. A világosság jelenlétében a sötéségnek vége.

A teremtés egész első napja a világosság győztes hatalmáról szól. A Nappal és az Éjszaka meghatározása is ekkor történik:

Isten a fényt Nappalnak, a sötétséget pedig Éjszakának nevezte. Az este és a reggel lett az első nap.
– 1Mózes 1:5

Érdekes, hogy a nap a Bibliában az estével kezdődik, de az este átadja helyét a reggelnek. A Világosság diadalmaskodik. Ez a Biblia szemlélete.

Julius Caesar óta ez nem így van. Ő döntött úgy, hogy egy nap éjféltől élfélig tartson – sötétségtől sötétségig. Ilyen volt a világképe, és így rendszerezte napjait.

Egyenlő nagyságú ellentétes erő a sötétség? A sötétségből jövünk? Oda tartunk?

A Biblia jó híre: a nem teremtett, öröktől fogva élő Világosság fénye eloszlatja a sötétséget.

“Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
– János 8:12

Ezt Jézus mondta.

Folytatás: Alkossunk embert a képmásunkra!

Kezdetben… Ószövetség sorozat