Te szeretsz? – akkor én szép vagyok!

A Mindennapok Teológiája » 2. Mit akar Isten? » 2.4 Te szeretsz? – akkor én szép vagyok!

te-szeretsz-szep-vagyok-tanc Isten szeretete, és ennek jelentősége a lelkigondozásban

“Az Isten szeretet.” (1János 4:8)

Aki szeret, annak a tükrében magamon is elcsodálkozhatom.

Isten tárt karokkal vár minden embert, mint a tékozló és a “jó” fiút az apja (ld. Lukács 15:11-24). Széppé teszi: igazzá nyilvánítja és szentté teszi az övéit. A szerzésvágyat felváltja a szeretet. Megigazulás, megszentelődés fogalma.

Isten széppé (igazzá és szentté) teszi az övéit

– ezzel is megdicsőíti önmagát.

1. Igazzá tesz bennünket.

Visszahelyez a jó kapcsolatba. Az Istennel való jó kapcsolathoz hitre van szükség:

“Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség:
mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének [azaz mindenki erkölcsi hiánybetegségben szenved].
Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.”
– Róma 3:22-24

Az igaznak nyilvánítás (régiesen “megigazítás”) azt jelenti, hogy Jézus kereszthalála miatt, ha elfogadjuk Isten megbocsátását és kegyelmét, gyökeresen megváltozik az Istennel való viszonyunk: igaz (tiszta, becsületes) emberként állunk Isten előtt [lásd: Megigazulás]

A teremtés könyvében (1Mózes) szereplő Édenkert Isten lakóhelyét képviselte, ahol Ádám és Éva Vele együtt lakott. Amikor ellene fordultak, el kellett hagyniuk Isten lakóhelyét. Az igaznak nyilvánítás azt jelenti, hogy a benne bízó embert, Krisztus követőjét Isten visszahívja, hogy újra együtt éljen Vele.

2. Szentté tesz bennünket.

A “megszentelődés” folyamata Krisztus követőjének egész életén át tart. Azt jelenti, hogy a kapcsolatainkban egyre Jézushoz hasonlóbb módon veszünk részt; másképp, mint a “nem szentek”, nem önközpontú, hanem “másik-központú módon. Van erőforrásunk (Isten Lelke) arra, hogy úgy szeressünk, mint Ő. [lásd: Megszentelődés]

“Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.
Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…”
– 2Péter 1:3–4

A megszentelődés folyamata egészen addig tart, amíg a mennybe nem érünk. Isten saját dicsősége iránti elkötelezettsége boldogságunk és örömünk garanciája, amikor felfedezzük létezésünk valódi értelmét.

Élet Isten dicsőségének fényében

Mennyi mindent megteszek a saját dicsőségemért!

1. Miért akarok én lenni a világ közepe?

Talán félek, hogy nem vesznek észre, vagy nem érzem úgy, hogy számítok; talán egyedül érzem magam, mert nem tartozom senkihez; talán unatkozom. Mi adhat nyugalmat azzal kapcsolatban, aki vagyok? Ha felismerem, hogy gyökerem és alapom a szeretet:

“Az Isten szeretet.”
– 1János 4:8

2. Mindig ütközik a két világ, a két program, a két valóság:
Istené és a sajátom

A fájdalom és a szenvedés értelme, hogy a tekintetemet önmagamról Istenre irányítsa. A megtört szív és az bűntől való elfordulás megszabadít a pániktól, a félelemtől és a kontrollmániától, a dolgok és emberek irányításának kényszerétől. A Krisztust követő élet személyes. Nem szabad, hogy személytelenné váljon!

Amikor én magam vagyok saját életem középpontja, Isten ereje nélkül élek. De ha életem középpontja Krisztus, az Isten három személye között körbeáramló élet az én belsőmön is átárad, legmélyebb szenvedélyemmé válik, és úgy árad tovább belőlem

  • Isten felé,
  • mások felé,
  • önmagam felé, és a
  • természet felé.

A bűneset miatt elromlott kapcsolatok így állnak helyre. Hamvaiból újra életre kel a szépség is, Isten pedig a neki járó dicsőségben részesül, mert a szeretet Belőle áradó és körbeáramló ereje (ld. perikorézis) teszi széppé a dicsőségét tükröző teremtett világot.

Mit akar tehát Isten?

Isten szenvedélyes célja az, hogy kijelentse, átadja magát nekünk: azért vagyunk, hogy legfőbb örömünk az Ő három Személyének közössége legyen; a többi emberrel való kapcsolatunkban is Őt képviseljük, önátadó szeretetét tükrözzük vissza. Ugyanez egyszerűbben: Isten mindent megtesz a saját dicsőségéért.

1. Önmagát akarja megdicsőíteni azzal, hogy széppé teszi az övéit

Istent azzal dicsőítik meg gyermekei, hogy:

  • igazak miatta; Pál azért imádkozott, hogy

„…megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére…”
– Filippi 1:10-11

  • gyümölcsöt teremnek miatta;

“Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek…”
– János 15:8

  • boldogok miatta.

„ÚRnak lelke van rajtam… a hamu helyett a szépség koronáját adjam nekik, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedt lélek helyett… az ő dicsőségére!
– Ézsaiás 61:1, 3 (REV)

2. Isten úgy teszi széppé övéit, hogy Krisztushoz hasonlóvá formálja őket

Becsület Igazság – belső rend – jó kapcsolat Istennel
Harmónia Gyümölcstermés – ajándékok szimfóniája, külső rend – jó kapcsolat másokkal
Kisugárzás Boldogság – a belső rend kiáradása – megszentelődés

A kozmológia (a világegyetemmel foglalkozó tudományág) neve egy görög szóból származik, melynek jelentése: rendet előhozni a káoszból. Ismertebb szavunk, a kozmetika szótöve ugyanez. Minden létezés, még jelenlegi romlott állapotában is, arról szól, ahogy Isten megvalósítja szándékát a teremtett világban: szépséget hoz ki a káoszból. Az ember önközpontú (ptolemaioszi) gondolkodását Krisztus-központú (kopernikuszi) teológiára cseréli, amely a maradandó öröm forrása.

3. Isten gyermekei örömét is biztosítja azzal, hogy ragaszkodik saját dicsőségéhez

“A Legmagasabb Létező és végső célja… saját dicsőségének kinyilvánítása teremtményei legnagyobb boldogságában.”
– Jonathan Edwards

Ezért elhívásunk része az is, hogy örüljünk.

“Gyönyörködj az ÚRban…”
– Zsoltárok 37:4

“Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!”
– Zsoltárok 100:2

“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
– Filippi 4:4

Barátjának írta C. S. Lewis: “Keresztény kötelesség, hogy mindenki annyira boldog legyen, amennyire csak lehetséges.”

Beszélgetések visszatérő motívuma, hogy a problémákkal küszködő azt hiszi, akkor lenne boldog, ha megváltoznának a körülményei, vagy ha megváltozna valaki. E hamis reménység soha nem válik valóra. Csak arra jó, hogy az ember fájdalmába merülve ne ismerje fel önközpontúságát.

Időnként összehasonlítom magam másokkal. Néha egész jól érzem magam a bőrömben, mert látom mások hibáit, és ahhoz képest én még egész elviselhető vagyok… máskor pedig látom, hogy nem vagyok olyan fantasztikus, mint az a másik ember. Isten dicsősége viszont arra emlékeztet, hogy így is, úgy is “híjával vagyok” irányadó mértékének, aki Jézus. Annyira nem vagyok együttérző. Annyi kegyelem nincs bennem mások iránt. Van, akire neheztelek. Nem szeretek olyan valakivel időt tölteni, aki nem szimpatikus. Más szóval: híjával vagyok Isten dicsőségének – az önzés sokszor kiszorítja bennem a “másik-központúság” helyét. Belőlem az fakad, hogy megszerezzem, amire nekem van szükségem. Ha adok is, azért adok, hogy legyen miből venni: gyűjtöm a kapcsolati tőkét. Isten szeretete azonban kifelé irányul. A bennem élő Krisztus azon munkálkodik, hogy természetes önszeretetem helyét átvegye a másokra irányuló szeretet, ami nem a maga hasznát keresi.

Krisztus a középpontban, nem én – ez a kopernikuszi fordulat. Az új szövetséget azért adta Isten, hogy életem legmélyebb vágyakozása az Isten iránti szomjúság legyen.

Kapcsolódó:
Önmegvalósítás – a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatása
Minden létező oka és célja
Életem célja: Önmegvalósítás?
Szentháromság
Perikorézis – Isten tánca
A trinitárius, Krisztus-központú szemlélet

__________
Források:
– Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction (SSD 2012) – saját jegyzet
– Kent Denlinger: The Seven Questions of Spiritual Theology – jegyzet