Jó-e a gyereknek, ha egyenlő félként kezeljük?

A gyerekek és a felnőttek nem egyformák: más a test-lelki teherbíró képességük, és nem egyforma a várható következmények megítélésére való képességük és a felelősségérzetük sem. A gyereknek nem jó, ha kis felnőttként kezelik.

Gordon (humanista pszichológus) a szülői hatalom bevetése helyett a konfiktusmegoldásnak azt a módját ajánlja, amelyben egyik fél sem veszít és egyik fél sem győz. A konfliktus megoldásának mindkettejük számára elfogadhatónak kell lennie, a konfliktust egyenlő felekként, kölcsönös megegyezéssel rendezik.

A Biblia szemlélete szerint viszont a gyerekek és a szülők nem minden szempontból egyenlőek.

A gyerekek és a szülők egyenlőek, mert…

Egyaránt emberek vagyunk, Isten képmásának hordozói, és az emberi méltóság egyformán megillet bennünket. Isten egyenlő módon szeret és tart értékesnek bennünket. A gondolataink és érzéseink egyenlő módon fontosak Neki; egyenlő módon kell egymás gondolatait és érzéseit is fontosnak tartanunk. Egyenlő módon van jogunk az élethez, és az igazságos bánásmódhoz. Egyenlő módon van jogunk személyiségünk tiszteletben tartására is. Ilyen szempontból tehát egyenlő a gyerek és a szülő.

Ugyanakkor a gyerekek és a felnőttek nem egyformák: máshol tartanak az életben, eltérő életkori sajátosságaik, szükségleteik és képességeik vannak. Más a test-lelki teherbíró képességük, nem egyforma pl. a várható következmények megítélésére való képességük és a felelősségérzetük sem. A gyereknek nem jó, ha kis felnőttként kezelik. Isten több felelősséget hárít azokra, akiknek többet adott, és kevesebbet vár el azoktól, akik kevesebb adottsággal rendelkeznek.

egyenlőség

A gyerekek és a szülők nem egyenlőek, mert…

A szülők több tapasztalattal és nagyobb belátással rendelkeznek, mint a gyerekek, ezért Isten több bölcsességet, előrelátást és felelősségérzetet is vár el tőlük. Isten a szülőket bízta meg azzal, hogy gondoskodjanak a gyerekekről, szeressék őket, és azzal is, hogy az első szokások kialakításától kezdve tanítsák és vezessék a náluk fiatalabb nemzedéket. És azért, hogy eleget tudjanak tenni e felelősségteljes megbizatásnak, Isten a gyerek fölött tekintéllyel ruházta fel a szülőket.

A tekintélygyakorlás jogának szempontjából tehát a gyerek és a szülő nem egyenlő felek Isten rendje szerint. A gyerek kötelessége annyi, hogy tisztelettudó lelkülettel engedelmeskedjen szüleinek egészen addig, amíg önállóan a saját lábára áll.

Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
– 5Mózes 5:16

Isten a szülőt vonja felelősségre, ha a tekintélyével, helyzeti előnyével visszaél. Jó célra, a gyerek érdekében (a gyerek szolgálatára) adott tekintélyt a szülőnek, nem pedig arra, hogy saját kénye-kedve szerint diktátorként uralkodjon a gyerekei fölött. A szülő egyetlen célra használhatja ezt az Istentől rá ruházott jogot és kötelességet: hogy azt tegye és döntéseivel azt támogassa, ami a gyerek javát a leginkább szolgálja. A gyerek javát pedig nem mindig az szolgálja, amit szeretne. Sokszor olyasmit akar, ami veszélyes az egészségére, testi- vagy lelki épségére. A szülő dolga védelmet nyújtani a gyereknek, és ezt akkor tudja megtenni, ha elfoglalja Istentől kijelölt helyét, és engedelmeskedni tanítja a gyerekeit – saját testi-lelki épségük érdekében.

A gyerek dolga Isten rendje szerint

A Biblia nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a gyerek tisztelje a szüleit és engedelmeskedjen nekik. De még a gyermek szükő iránti tiszteletteljes és engedelmes lelkületéért is a szülő a felelős.

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
– 2Mózes 20:12 – A Tízparancsolat része

Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. “Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: “hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.”
– Efezus 6:1-3

Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.
– Kolossé 3:20

A szülő felelőssége Isten rendje szerint

Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
– Efezus 6:4

Mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
– 1Thesszalonika 2:11-12

Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
– Zsidók 12:9

Milyen családban szeretnél élni?

Gondolj ismerős családokra. Melyik család jó hangulatú? Hol szeretik és tisztelik őszintén még a tinédzserek is a szüleiket? Hol élvezik a gyerekek és a szülők egymás társaságát? Hol jut idő, energia és kedv ahhoz, hogy együtt legyenek? Melyik az a család, amelyiknek szívesen a tagja lennél?

Azokban a családokban szokot békés és felszabadult légkör uralkodni, ahol a szülők bensőséges kapcsolatban, és kiszámítható korlátok fenntartásával nevelik a gyerekeiket. És annak arányában, ahogy a szülők nem gyakorolják, vagy nem meghitt kapcsolatban gyakorolják Istentől kapott tekintélyüket, lesznek a gyerekek lelkiismeretlenek, arrogánsak, durvák, önzők és szemtelenek.

Nyilvánvaló, hogy nem a tekintély eltörlése a megoldás; sokkal emberibb és célravezetőbb Isten receptje: a szeretetteljes (meghitt) és határozott (kiszámítható, megismerhető, következetes) bánásmód.

Rövidlátó és messzelátó nevelés
A Biblia szemlélete a fegyelmezésről
Gyerekek és határok
Nevelési stílusok

Jó-e a gyereknek, ha egyenlő félként kezeljük?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.