Csontomból való csont

Csontomból való csontTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 11. rész

Nem volt jó az embernek egyedül lenni. Az Édenkert szépsége, végtelen gyönyörűségei, a feladat kihívása és a teremtett világ felfedezése nem volt elég Ádámnak. Hiába vették körül zsiráfok, majmok, elefántok és farkasok, mégis egyedül érezte magát.

A teremtett világ önmagában nem megfelelő társaság Ádám számára. Hiába lehet az egész világ gazdája, mégsem jó, ha nincs mellette egy másik Valaki.

Ennek az embernek nevezett istenszerű teremtménynek az egész világ a lába előtt hever. Korlátlan hatalommal uralkodik a látható világ fölött. Hát nem ez a jó élet?

Sokan ilyennek képzelik Istent – magányos egyeduralkodó. Pedig az élő Isten sem ilyen. Nem azért teremt, hogy legyenek alattvalói. Azért teremt, hogy megossza önmagát. Talán nem szokványos gondolat.

De logikus, ha megértjük, hogy az Élő Isten Atya, Fiú és Szentlélek. Ezek a Személyek mindig egymás mellett, egymás társai voltak. És olyan világot teremtenek, amelyre ugyanez az egység és különbözőség jellemző.

A héber nyelvben (az Ószövetség eredeti nyelvén) a menny hímnemű szó, a föld pedig nőnemű. Készülnek a szerelmi történet díszletei. Amikor a mennyei és a földi feltűnik a színen, a néző azt suttogja: szép pár lenne… Ugye összejönnek? Nos, igen. Isten egymásnak teremtette őket.

Az emberrel is ez a helyzet. Az ÚR Jézus először a férfit formálja meg. De őt a nő követi, mégpedig közvetlenül Ádám oldalából. A nő teljesen egyenlő vele, de elbűvölően különböző. És az egész miért? Mi a nagy mű beteljesedése? Az, hogy egyé lesznek.

Amikor Ádám meglátja Évát, megszólal a történelem első szerelmes dala:

“Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember [ISSÁ] legyen a neve: mert férfiemberből [IS] vétetett.”
– 1Mózes 2:23

Meglátja Évát, és önmagát látja benne. De nem teljesen. Éva belőle lett, és az Ő fajtája. De más. Viszont ugyanaz. Hogy lehet ezt kifejezni?

Muszáj dalra fakadni. Itt a másik nem gyönyörű másmilyensége – és mégis, ez az ellenkező pólus tökéletesen kiegészít engem. Csontomból való csont, testemből való test.

Az uralkodásból álló élet nem volt elég jó Ádámnak. Feleségre volt szüksége, aki a másik fele lesz, akivel megoszthatja az életét. Kitörően lelkes, amikor megkapja.

Ezzel a képpel a fejünkben gondoljunk most az ÚR Jézusra, és jövendőbeli feleségére, az egyházra (övéinek közösségére, nem a templomos intézményre). Ő mindig arra vágyott, hogy ott legyünk mellette – mint csontjából való csont és testéből való test. Azért jött közénk emberként, és azért tűrte, hogy sebet üssenek az oldalán, hogy az Övéi lehessünk. És az Ő élete is, meg a miénk is akkor teljesül be, akkor ér céljához, amikor majd “színről színre” (1Korinthus 13:12) fogjuk megismerni (jadá) egymást. És nemcsak mi fogunk neki énekelni. Ő is ujjongva fog énekelni nekünk.

“…énekléssel örvendez neked”
“…ujjongva örül neked”
– Zofóniás 3:17


Szerezte és énekli: Pálhegyi Dávid az Új Forrás együttessel

Folytatás: Ragaszkodik feleségéhez

Kezdetben… Ószövetség sorozat

Kapcsolódó:
A nemek különbözőségét jelölő bibliai szavak: IS, ISSÁ, ZAKAR, NEQEBÁ
Csontomból való csont
Ragaszkodik feleségéhez
Egy testté lesznek
Ismerni… a bibliai értelemben
Jár-e valami a feleségtől a férjnek, csak azért, mert ő férfi?
Mit tanít a biblia a válásról?
A bántalmazás ok-e a válásra a Biblia szerint?
A boldogságom nem egy másik ember kezében van

__________
kép:
Klimt: Adam and Eve