Meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat

014-fugefalevel-2Ismét olyan mondathoz érkeztünk, amely gyakran elhangzik egyházi menyegzőkön. A menyasszony néha szemlesütve megkérdezi:

– Ez tényleg benne van a Bibliában?

“Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége;
de nem szégyellték magukat.”
– 1Mózes 2:25

Meztelenségünket ma takargatni illik… ez is azt mutatja, mennyire megromlott az ember. Ami az Édenkertben még természetes volt, azt ma szégyellnivalónak érezzük.

Meztelenség, szégyenérzet nélkül?

Kellemetlen, ha orvosi vizsgálat alkalmával meztelenül kell mutatkoznom. És rémálom volna, ha valaki mindent, de tényleg mindent megtudna rólam! Félelmetes a kiszolgáltatottság, a védtelenség, a sebezhetőség gondolata. Szeretem eltakarni magam. Próbáltál már meztelenül főzni? Akkor is érzed a meztelenségedet, amikor teljesen egyedül vagy. Mikor fordul elő, hogy úgy vagyunk meztelenek, hogy nem vagyunk erősen a tudatában?

Az Édenkertben Ádám és Éva nem szégyenkezik egymás előtt. Ártatlan állapotukban nem gondolnak rá, hogy meztelenek. Fel se tűnik nekik.

– Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? – kérdezi az ÚR a 3. fejezetben, már a bűneset után. Egészen addig önmagukat adják. Nem tartanak attól, hogy valami hiányosságuk lenne, ami miatt egymásnak, vagy Istennek nem fognak tetszeni. Mit számít a meztelenség, amikor nincs takargatnivalód?

014-fugefalevel-2-thumbDe miután megjelenik a bűn, elemi szükségletük a rejtőzés. Azonnal rejtegetni kezdik magukat egymás elől, és Isten elől is. Azonnal keresnek valamit, amivel eltakarhatják meztelen testüket. A ruházat – hordozható rejtekhely. Ádám és Éva fügefalevélből varrta.

Fügefalevél? Nevetséges. És feltűnő!

Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes írója egyszer táviratot küldött 12 londoni előkelőségnek. A távirat így szólt: “Menekülj, minden kiderült!” Hatan azonnal elhagyták az országot.

Félünk a lelepleződéstől. Ezt a félelmet a szégyen vezérli, és Ádám bűne óta erre masíroz a megromlott emberiség.
bun-szegyen-felelem-rejtozkodes-450Sok nő büszke arra, hogy smink nélkül ki sem lép az utcára. És azt hiszem, mindannyian sok energiát fektetünk a kozmetikázásba: csúnyaságainkat igyekszünk eltakarni, előnyös vonásainkat kiemelni – nemcsak fizikailag. Nehogy lerántsák rólunk a leplet! Nehogy meglássák meztelen lelkünket! Van, aki szerénysége mögé bújik; van, aki magabiztos fellépéssel rejtőzik humora, intelligenciája, megnyerő külseje, kifogástalan modora fedezékébe.

De ki lép elő meztelenül, mégsem szégyenkezve?

Lehetünk-e valahol szabadok szégyen-vezérelt késztetéseinktől? Lehetünk-e leplezetlenek, engedhetjük-e, hogy meglássanak? Ismerjük-e a teljes elfogadottság ízét?

Nos, az 1Mózes 3-ban az ÚR valami döbbeneteset tesz. Nyilvánvaló, hogy a fügefalevél nem takar valami jól. De ahelyett, hogy az embert kinevetné, Ő maga készít neki alkalmasabb öltözéket. Bőrből. Állatok halnak meg. Vér folyik. Az embert valaki más áldozata öltözteti fel.

Az egész történet egy mélyebb igazság illusztrációja. Az Újszövetségben Pál apostol adja a megfejtést: Krisztus követői Krisztusba öltöznek fel:

“Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.”
– Galata 3:27

Aki Krisztushoz tartozik, az nem szorul rá, hogy erkölcsös élet, vallási szertartások, sűrű elfoglaltság, jólét, elismerésre méltó teljesítmény, hírnév, vagy nagy ügyek jelszava mögé rejtőzzön. Tudja, hogy Krisztusba öltözhet. Nem azért teljesít, hogy kedvező bizonyítványt állítson ki magáról.

Nem az én teljesítményem számít, hanem az Övé. Nem az én életem, hanem az Ő halála. Nem az én szégyenem, hanem az Ő dicsősége.

Amint feladom nevetséges fügefaleveleimet, és “magamra öltöm Krisztust”, szabad vagyok. Krisztus önmagával takarja be azt, amit szégyellnem kellene. Nem a nevetséges, ember-fércelte fügefalevél, hanem az ÚR önmaga lesz a rejtekhelyem.

Amint felfogom ezt, a valódi szabadság kapujához érkeztem. Előbújhatok szánalmas kis rejtekhelyem mögül, ahol kuporogva megfosztom Istent és másokat a jelenlétemtől. Nem ugrálok úgy, ahogy a félelem fütyül, mert Krisztus betakar és felöltöztet; mindenhova velem jön, bárhová megyek. És, ami a legfontosabb, Ő még a Mindenható Isten szemében is jól néz ki.

Jézusba öltözve lehetek felszabadult. Nincs takargatnivalóm – lehetek őszinte. Nem kell szégyenlősen visszahúzódnom. Nem kell folyton bizonyítanom. Nem kell álarcot viselnem. Lehetek az, aki vagyok.

Őszinteség! Átlátszóság! Nyíltság! Meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat. Dicsőség!

“Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem,
mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám;
mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét,
mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.”
– Ézsaiás 61:10

Folytatás: Tiltott gyümölcs

Kezdetben… Ószövetség sorozat

Új forrás zenekar, énekel és a dalt szerezte: Pálhegyi Dávid

Hazafelé

Ha mástól már segítség nem jő,
Messzünnen hív téged Ő.
Jöjj szennyesen, méltatlanul:
Úgy, ahogy vagy, vár az Úr!

Ő megbocsátott, s ez elég.
Két karját nyújtja feléd.
Fogadd el hát azt a kezet,
Melyet átütöttek a szegek!

Mert érted od’adta az Úr
Önmagát áldozatul.
Életed szégyenét elmosta már.
Csak légy az Övé, arra vár!

Mert leomlanak a hegyek,
S a halmok megrendülnek,
De hűsége soha meg nem inog,
Mindörökké élni fog.