Tiltott gyümölcs

tiltott gyümölcsTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 15. rész

A “tiltott gyümölcs” hallatán összefut szánkban a nyál. Ilyen az emberi természet, amelyet Ádámtól örököltünk.

Maga a “tiltott gyümölcs” kifejezés nincs benne a Bibliában; a “jó és a rossz tudásának” fáját (1Mózes 2:17) nevezzük így röviden. Ez az a fa az Édenkert közepén, amelyről az embernek nem lett volna szabad ennie. Azt mondta az ÚR:

A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
de a jó és a rossz tudásának [ismeretének] fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
– 1Mózes 2:16-17

A kert minden fájáról ehetsz. De van egy kivétel. Egyetlen fa.

Nem kellett bonyolult térkép, pirossal bejelölt tiltott zónákkal. Nem volt szükség tiltótáblák és figyelmeztető feliratok elhelyezésére, se hosszú biztonsági tájékoztatóra. Az ártatlan embernek nem volt szüksége semmi más törvényre. A tiltás egyetlen fára vonatkozott.

Az Édenkert Istenét gyakran állítják be kicsinyes törvényhozóként. Pedig az Édent nem a törvény szigora, hanem a szabadság, a gyümölcstermés és a meghitt kapcsolat légköre lengte körül.

De mi szükség volt akkor bármilyen korlátozásra?

Ha semmi nem lett volna megtiltva, akkor az embernek nem lett volna lehetősége arra, hogy bizalmat, vagy bizalmatlanságot fejezzen ki Isten iránt. A fa nyújtott lehetőséget erre. És az Édenkertben csak egy volt belőle.

Mit jelent a tiltott gyümölcs?

A tiltott gyümölcs “a jó és a rossz tudásának” fáján termett. Az ember választhatott, hogy megbízik-e Istenben és betartja-e az általa megkívánt egyetlen szabályt, vagy kételkedik a szavában, és kipróbálja, tényleg olyan nagy baj történik-e, ha nem tartja be. Egészen pontosan az volt a kérdés, hogy az ember meghagyja-e a jó és a rossz ismeretét Istennek, vagy – minden mást kockára téve – megszerzi magának.

De miért baj az, hogy valaki meg akarja szerezni ezt a tudást? Miért nem jó dolog ismerni a jót és a rosszat?

Nos, ehhez azt kell megértenünk, mit jelent valamit ismerni bibliai értelemben. Tegyünk egy kis kitérőt. Nagyjából egy hét múlva érkezünk majd az 1Mózes 4 első mondatához:

“Ádám megismerte feleségét, Évát, aki megfogant…”
– 1Mózes 4:1

A protestáns új fordítás nem adja vissza ezt a kifejezést; azt írja: “Ádám a feleségével, Évával hált.” Valóban ez történt, de nem hiába áll az eredeti héber szövegben ugyanaz a “megismerte” (héberül jada) szó, mint a mai igeversben, ahol a jó és a rossz tudásának, helyesebben ismeretének fájáról van szó. Valakit, vagy valamit ismerni (jada) tapasztalati, kapcsolati fogalom a Bibliában. Ádám közösült Évával, és várandós lett. A jada nem elvi ismeretszerzést, hanem személyes tapasztalat útján való beható megismerést jelent.

az Édenkert fái

A jó és a rossz megismerésének fája annak a mély és személyes ismeretét jelképezi, hogy mi a jó az életben, és mi az, ami gonosz és pusztító. Ádám és Éva az Édenkertben ismerte és tapasztalta a jót, a rosszat viszont nem, így fel sem tudta volna azt ismerni. Isten azt akarta, hogy Ádám és Éva ne is kerüljön tapasztalati kapcsolatba a rosszal! Aki nemcsak a jót, hanem a rosszat is ismeri, az meg is fogja határozni, mi a jó, és mi a rossz. De mivel az emberen uralkodni kezd a rossz, amint megismeri, soha nem lesz képes a jó és a rossz tárgyilagos, objektív megkülönböztetésére. A rossz tapasztalati ismerete felnyitja ugyan a szemét, de el is torzítja látását. Csak Isten az, aki úgy képes a rosszat ismerni, hogy ne kerüljön a hatása alá.

Ádám és Éva engedetlensége nem bátor kiállás volt egy kicsinyes törvényhozóval szemben!

Törvényszegésükkel nemhogy megdöntötték volna a törvénykezést és a konformizmust, hanem éppen ezekre voltak vevők! Az erkölcsi megítélést ragadták magukhoz. Istenkedni akartak: a saját kezükbe venni annak eldöntését, hogy mi a jó, és mi a rossz. Pál apostol szavaival élve, az igazzá nyilvánítás jogát. Így lett a jó és a rossz Isten objektív irányadó mértéke helyett viszonylagos, “attól függ” fogalom az eltorzult látású ember fejében.

Az ÚR éppen az ember iránti jóindulatból tartotta saját fennhatósága alatt a “jó” és a “rossz” meghatározását. Ostoba lépés volt az ember részéről, hogy saját kezébe vette az erkölcsi ítélet jogát.

Ettől a ponttól kezdve Ádám leszármazottai olyan teherrel születnek, ami nem embernek való. A mai ember a saját vállán hordozza az erkölcsi ítélet, a törvényhozás, a jó és a gonosz felismerésének, elkülönítésének és megítélésének terhét.

Az 1Mózes 3-ban látni fogjuk ennek félelmetes következményeit. A rejtőzködés, a szégyen, a félelem és az egymásra mutogatás annak a természetes következménye, hogy az ember megvonta a bizalmát Istentől, és a saját kezébe vette a jó és a rossz megítélését. Ha belegondolunk történelmünk folyamatos igazságtalanságaiba, a mérhetetlen szenvedésbe, melyet ember embernek okoz… vagy akár személyes kapcsolataink (házasságunk, gyereknevelésünk) kudarcaiba, napnál is világosabb, hogy jobb lett volna, ha nem mindenki maga dönti el, mi a jó és mi a rossz. Az ember azt próbálja a másikra kényszeríteni, ami szerinte a legjobb. Többnyire saját magának, mások rovására! Ez a szeretet és a kegyelem szöges ellentéte.

Mi a jó és mi a rossz? Hát, attól függ, hogy mi szolgálja per pillanat az én érdekeimet.

Kinek az érdekei érvényesülnek? Annak, aki nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik!

Erről szól ma a világ, innen ered minden társadalmi igazságtalanság, erről szólnak hétköznapi küzdelmeink, ebbe halunk bele… ez lett abból, hogy Ádám és Éva beleharapott a tiltott gyümölcsbe.

Jó okkal volt tehát tiltva ez a gyümölcs. Az ilyen teher nem az embernek való. Legalábbis nem ennek az embernek. Jézus azonban, “aki asszonytól született a törvénynek alávetve” (Galata 4:4), magára vette ezt a terhet.

Teljesen ember volt és teljesen Isten. Őt nem tette tönkre a jó és a rossz ismerete. Nem terhelte túl a nehéz iga. Elhúzta a saját fájáig. A jó és a rossz ismeretének fája helyett a keresztfán az “Igaz Ember” magára vette a gonoszság fölötti ítéletet. Annak végső következményét is, a halált. És győzött fölötte. Feltámadt. Ezért áll jogában jónak ítélni (igazzá nyilvánítani) a Benne bízó bűnösöket.

Az ember Isten figyelmeztetése ellenére megismerte a jót és a rosszat, de az erkölcsi ítélet a feltámadt Krisztus kezében van biztos helyen.

kereszt-fa

Jézus keresztje kétfelé osztja az emberiséget. Van, aki Ádám nyomában járva kóstolgatja a tiltott fa gyümölcsét. Saját kezébe veszi a menny ítéletét. Szégyenben és halálban van része.

De más út is van: egy másik Ember és egy másik fa. Ő az, akinek személyes megismerésére (jada) szükségünk van. Őnála hagyhatjuk bűnünk minden következményét: a minket sújtó ítéletet, a szégyent és a halált. Jézus miatt és Jézussal lehetünk szabadok. Teljesen.

Folytatás: Bűnbeesés – az álnok kígyó!

Kezdetben… Ószövetség sorozat