Bűnbeesés – az álnok kígyó

016-bunbeesesTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 16. rész – 1Mózes 3

Jólesik az igazságérzetünknek egy-egy gőgös, kevély, felfuvalkodott, öntelt, másokat lenéző valaki bukását látni. A gonosz cselszövő kijelenti: Nem tudtok legyőzni! – s a következő pillanatban a lángok martaléka lesz. A csalással győző sportoló arrogánsan tetszeleg a kamerák előtt, de hirtelen elbotlik, mielőtt a célba ér. A nagyzási hóbortban szenvedő politikust elvakítja a fejébe szállt dicsőség, elszámítja magát, és elveszíti a hatalmát.

Ilyenkor szívesen idézzük a Példabeszédek könyvét:

“Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.
Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”
– Példabeszédek 16:18-19

Aki nagyot bukik, azt előbb elvakítja a gőg. Minél önteltebb valaki, annál nagyobbat esik.

Van egy jelenet, amelyre ez rendkívül jól illik – a bibliai bűnbeesés. Az emberiség nagy bukása. A Teremtés könyve harmadik fejezete plasztikus képet fest az öntömjénező gőgöt követő csúnya bukásról.

A kígyó már az első versben színre lép. Ezékiel prófétától tudjuk, hogy még nem volt gonosz, amikor az Édenkertbe került:

“Fölkent kerúbot adtam melléd, hogy oltalmazzon,
Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt járkáltál.
Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva,
míg álnokság nem lett található benned.”
– Ezékiel 28:14-15

A bűnbeesés nemcsak az ember, hanem a kígyó bukása is. Az 1Mózes 3 az ember és az angyalok együttes bukását írja le. A földi és a mennyei teremtmények összefogtak Isten ellen.

Az Ézsaiás 14 ragyogóan megfogalmazza az álnok kígyó kívánságát:

“Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!
Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon.
Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!”
– Ézsaiás 14:12-14

Együtt lenni a Felségessel nem elég. A kígyó hasonló akar lenni Hozzá – és ringbe száll vele a hatalomért.

Pontosan ez az a kívánság, amellyel az emberpárt is megkísérti:

“De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg!
Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.”
– 1Mózes 3:5

Megígéri nekik, hogy olyanok lesznek, mint Isten.

Az ajánlat túl előnyös ahhoz, hogy az ember visszautasítsa. Inkább hisz tehát a Sátánnak, mint Istennek. Kész is van az ellenzéki összefogás. A gőg ragadós. És következik a történelem legnagyobb bukása.

Nos, talán mégsem. Azt hiszem, nem helyes, ha az 1Mózes 3-at nevezzük a legnagyobb bukásnak. Hatalmasabb zuhanás is történt. Még magasabb trónról.

De Jézus Krisztus annyira más, mint ezek!

  • Az ember útja a semmiből a por-léten át a nagyság téveszméjéig vezetett – Jézus útja pedig az örök dicsőségből az emberi testen át a kereszthalálig.
  • Az ember a semmiből jött, és a mindenséget akarta megszerezni – Jézus a mindenség Ura volt, és semmivé tette Önmagát.
  • Az ember bukása megérdemelt – Jézusé önkéntes.
  • Az embert egy démon emelte fel – Jézust pedig Isten.
  • Az ember felmagasztalta magát, és pofára esett – Jézus megalázta magát, és Isten felmagasztalta.
  • Az ember gőgje saját bukásához vezetett – Jézus alázata pedig az ember megváltásához.

“Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
– Filippi 2:5-11

Folytatás: Fügefalevél

Kezdetben… Ószövetség sorozat

Angolul tudóknak szeretettel ajánlom Paul Young előadását: Ádám, Éva, és a bűnbeesés