Megszentelődés

A Mindennapok Teológiája » Mit hiszünk? » megszentelődés

MEGSZENTELŐDÉS – Krisztushoz hasonlóvá formálódás, Krisztus képmásának lelki-szellemi kiformálódása bennünk. A Krisztushoz tartozó ember jellemstruktúrájának fokozatos átformálódása.

Az újjászületést a megszentelődés: a hívő ember Krisztus képére formálódásának folyamata követi: a hívőben “kiformálódik”, vagy “kiábrázolódik” Krisztus (ld. Galata 4:19).

E folyamatban a hívő segítségére van a bibliai nevelés (ha még gyerek), a keresztény közösség és a lelkivezetői szolgálat. A lelki formálódás (megszentelődés) azt jelenti, hogy a hívő lelkületét az Atya akaratából formálja Krisztushoz hasonlóvá a Szentlélek. Isten Lelke megvalósítja benne azt az embert, akit a teremtéskor eltervezett.

A megszentelődés a Krisztushoz tartozó ember ÉRÉSI FOLYAMATA, újjászületésének pillanatától a haláláig.

A megújult élet az újjászületéssel kezdődik. Az elindulás után a továbblépés, az új életben való járás következik. A keresztény élet úgy valósul meg a gyakorlatban, hogy a hívő Krisztus jellemét egyre inkább kiábrázolja, lelkülete egyre “krisztusibbá” (ön-központúból másik-központúvá, önérdek-vezéreltből szeretni képessé): ez a megszentelődés folyamata.

Újjászületésünk pillanatában Krisztussal együtt meghaltunk, de fel is támadtunk vele! Krisztus halála múltbeli történelmi tény, a mi halálból való feltámadásunk pedig jövőbeli történelmi tény… de ennek a hitnek a jelenben is, ki kell fejeződnie.

“A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.”
– Róma 6:4-11

Meglehetősen negatívnak hangzik a pozicionális igazság, hogy Krisztussal együtt mi is meghaltunk. Ugyanerről olvasunk a Galáciabeliekhez írt levélben, de a mondat első része, “Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve” után itt is van egy törés:

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: [TÖRÉS]
többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
– Galata 2:20

Bár negatívnak hangzó ténymegállapítással indul, azt a pozitív értelem háttérbe szorítja! Ha ezt nem vesszük észre, az egészet félreérthetjük!

A Krisztushoz hasonlóvá váló ember a Szentlélek természetfölötti erejéből táplálkozik; szeret, hálás, elégedett és örül. A Lélek gyümölcsöket terem benne:

“A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
– Galata 5:22-23

A Krisztust követő élet lényege nem az, hogy mi mindent nem csinálunk, vagy mit száműzünk a gondolatainkból. Vannak dolgok, amikre a Biblia alapján nemet kell mondanunk, de itt nem állunk meg. Új életünk kifejeződése a jelenben a Lélek erejéből táplálkozó keresztény élet: ez a megszentelődés. Az igazi élet, a valódi lelkiség, amelynek jelene és jövője is van!

Kapcsolódó:
Te szeretsz? – akkor én szép vagyok!

__________
Irodalom:
Francis A. Schaeffer: Igaz lelkiség (Ébredés Alapítvány, 2008)