Porból vagyunk, porrá leszünk

Porból vagyunk - Balázs Zsolt fotójaTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 18. rész

Temetésen gyakran hangzik el az ismert szöveg: “Porból vagyunk, porrá leszünk”. Első nyelvemlékünk, a Halotti beszéd is így kezdődik: “Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por es homou vogymuk.”

Az emberi lét múlandó.

A halott sírba tételekor a lelkész vagy pap azt is mondja: “Földet a földnek, hamut a hamunak, port a pornak.”

Mind a bibliai teremtéstörténet egyik mondatára utalnak:

“Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak:
Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben!
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt,
a te utódod és az ő utódja közt:
ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.
Az asszonynak ezt mondta:
Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked,
mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.
Az embernek pedig ezt mondta:
Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél,
legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!
Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.
Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.
Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
– 1Mózes 3:14-19

Az “Ádám” szó jelentése “ember”; a héber adamah = “föld” jelentésű szóból származik, ami arra utal, hogy az ember “földből való”. Ábrahám így fogalmaz: “én csak por és hamu vagyok” (1Mózes 18:27). A “porból – porrrá” gondolat viszont az 1Mózes 3:19-re utal. Az ÚR átkot mond a bűnbe esett emberre (ld. fent), majd ezzel fejezi be:

“Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!”
– 1Mózes 3:19

Megható versidézetekkel szeretünk búcsúzni halottainktól, hogy enyhítsük a halál megrendítő valóságát. Gyakran halljuk, hogy aki meghalt, nem is távozik el teljesen, mivel “emléke örökéé szívünkben él”.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem csekély vigaszt jelent az a tudat, hogy mások emlékezetében fogok örökké élni (vagy legalább még egy darabig).

“Én nem mások emlékezetében szeretnék örökké élni,
hanem a saját lakásomban!”
– Woody Allen

Mivel az élet végső kimenetele életbevágónak is nevezhető kérdés, valóságos, kézzelfogható reménységre volna szükség. A halál azonban éppen ettől foszt meg. Erőszakosan, kíméletlenül és végleg.

A Biblia pedig nem szépíti a dolgot. Józan szavakkal tárja elénk, mire számíthatunk. Por vagyunk és porrá leszünk. Úgy hangzik, mint valami modern segélykiáltás; vagy hideg nihilizmus. Pedig nem egy depressziós, és nem is egy cinikus mondta. Hanem az ÚR, aki szereti teremtményeit – az embert főleg. És e kijelentést röviddel azután tette, miután Ádámot életre csókolta.

De most, hogy Ádám elszakadt az Élet forrásától, beteljesedik rajta az ítélet, amire Isten előre figyelmeztette: “ha eszel róla, meg kell halnod” (1Mózes 2:17). Elveszítetted az Istentől kapott életet. Ettél róla… és meg kell halnod. “Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Mózes 3:19) Az élet hiányában nem vagy több, mint a por, és szét is fogsz porladni.

Koncz Zsuzsa dala jut eszembe:

“Mert tudják, hogy porból vagyunk
s a legkisebb széltől is elszállhatunk…”
Késő van (szövegíró: Bornai Tibor)

Fel tudjuk fogni, mennyire reménytelen a helyzetünk? Magára hagyva az emberiség komposzt. “Morzsalékos, sötétbarna színű, földszerű, magas szervesanyag tartalmú anyag.” (innen)

Nincs annyi édes szentimentalizmus, amely enyhítheti a halál meztelen valóságát. Nincs akkora teljesítmény, amely közömbösítheti az átkot. Ádám gyermekei nem tudnak a sorsukon változtatni. Saját alkotóelemeinket, alapvető összetételüket nem tudjuk megváltoztatni.

Mivel porból vagyunk, mi másra számíthatnánk, mint arra, hogy újra porrá leszünk? Ádám leszármazottainak nincs joguk semmilyen más jövőre. Csak akkor reménykedhetnénk másban, ha alapvető összetételünk változna meg. Újfajta emberbe kellene minket átoltani, akkor remélhetnénk másfajta jövőt.

Pontosan erről szól a Krisztushoz tartozók reménysége.

Miután elmondjuk: “Földet a földnek, hamut a hamunak, port a pornak”, így folytathatjuk:

… az örök életre való feltámadásba vetett biztos reménységben,
Urunk, Jézus Krisztus által,
Aki átformálja halandó testünket,
hogy az Ő dicsőséges testéhez legyen hasonlóvá.

Azért, mert:

“Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül,
aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket…”
– Filippi 3:20-21

Másfajta élet részesei lehetünk! Az ÚR Jézus volt az, aki az 1Mózes 3-ban kimondta az átkot. De nem ez volt az utolsó szava az ember halandóságát illetően. Már akkor tudta, hogy majd eljön közénk, és újfajta emberiséget hoz létre.

“Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt,
a te utódod és az ő utódja közt:
ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.”
– 1Mózes 3:15

Megígérte, hogy bele fog születni az emberiségbe. Ő lesz az “utolsó Ádám”. Ő lesz a mennyei Ember, aki megszabadítja a por-embert halandó mivoltának átka alól.

Amikor eljött az idő, az ÚR Jézus emberi testben a földre jött, magára vette a nekünk járó halált, és legyőzte: feltámadt. Porból való, szétporladó életünket – saját személyében – újra egyesítette az Élet Forrásával. A mi megromlott, régi, Ádám-fajta emberi mivoltunkat magával vitte a halálba. Ahogy a földbe vetett mag is meghal, de közben új élet csírázik ki belőle, amely sokszoros termést hoz.

“Bizony, bizony, mondom néktek:
ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad;
de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
– János 12:24

Az ÚR Jézus halálból fakadó új élete nem porból való, szétporladó, hanem az Lélekből származó, maradandó élet. Az ÚR ajándéka minden két lábon járó porkupacnak.

Porból vagyunk, és porrá leszünk – igen. De Jézusban másfajta élet is létezik: Lélekből vagyunk és Lélekké leszünk! Ez a mi reménységünk:

“Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.

Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való.
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.”
– 1Korinthus 15:45, 47-49

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.”
– János 3:16-17

Folytatás: Arcod verejtékével

Kezdetben… Ószövetség sorozat

_______
kép: Porból vagyunk – Balázs Zsolt fotója