Elhullottak a hősök

elhullottak a hősökTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 23. rész

“Nézed a híreket? Árvíz, tűzvész, földrengés, háború… mi történik itt? Tönkremegy a világ!”
“Attól tartok, nemsokára olyan pontra jutunk, ahonnan már nincs visszaút.”
“Közeleg a vég!”

Gyakran hallani ilyen vélekedéseket a “mai állapotokról”. Az a gond velük, hogy túl optimisták. És tragikusan idejétmúltak. A Biblia szerint a világ már rég tönkrement. Rég túl vagyunk azon a ponton, ahonnan nincs visszaút, és a rettegett “vég” már az elején bekövetkezett.

Olyan világban élünk, amelyet az Atya, a Fiú és a Szentlélek készített és szeret. világban, amely iránt a szerető Isten mélyen elkötelezett. De ez a világ katasztrofálisan eltávolodott Alkotójától.

Ádámot Isten e világ gazdájává tette. Amikor jó kapcsolatban volt az ÚRral, minden rendben volt a világgal is. De amikor ez a kapcsolat tönkrement, elszabadult a pokol.

A bűn megjelenésével megjelent a szégyen, amit félelem, rejtőzködés, és végül az egymásra mutogatás követett. Az ÚR átka alá került az emberi kapcsolat, a család, a munka, sőt, az egész anyagi világ. A halál megfertőzte bolygónkat, az emberiség pedig nem maradhatott tovább Isten jelenlétében.

Ennél drasztikusabb “előtte-utána” váltás elképzelhetetlen. Szinte felfoghatatlan kertből való kiűzetés lelki és szellemi traumája.

“Elhullottak a hősök!”
– 2Sámuel 1:19

Ez akkor hangzott el, amikor Izráel első királya elesett a csatában. Saul Az Úr által kijelölt király volt – az lett volna a szerepe, hogy az igazi Király, Krisztus előképe legyen. Igazságosan és békésen kellett volna uralkodnia. De igazságtalan uralkodó volt, és végül elesett a csatában. Elhullottak a hősök. Mindenki esendő. Minél önteltebb valaki, annál nagyobbat esik.

De a mondat Ádámra is illik. Neki is az lett volna a szerepe, hogy az URa, Krisztus előképe legyen – aki az emberi létet az idők teljességéig viszi. Olyan uralkodónak kellett volna lennie a földön, aki Isten fennhatósága alatt igazságosan uralkodik. De gőgössé vált és a mélybe zuhant. Tettének következménye a káosz és a sötétség, amit minden nap tapasztalunk.

Tisztában vagyunk vele, milyen magasról estünk le, és mennyire mélyen vagyunk? Az “esés” a bűnnel kapcsolatban enyhe kifejezés. Mintha az életünk repülője nem zuhant volna le, csak végrehajtott volna egy kis kényszerleszállást. A bibliai szóhasználat nem is esést emleget, hanem halált. Az ember számára az életet az Istennel való kapcsolat jelentette. Amikor Ádám Istentől elszakadt, elkezdődött számára a halál. Mi pedig már ebbe születtünk bele. Ez, amit életnek ismerünk, nem élet igazán. Azt se tudjuk, mi az. Élet és halál. A kontraszt élesebb nem is lehetne.

Nem arról van szó, hogy a világ némileg letért a helyes pályáról… kicsit elvétette a célt. Nem is csak arról, hogy a katasztrófa irányába halad. A katasztrófa már lesújtott. Csak egy kívülről jövő szabadító képes orvosolni a helyzetet. Csak egy új Ádám, egy új király, aki igazságosan uralkodik… ő tudná helyreállítani a kozmoszt.

És ez az egyetlen reményünk. Nem kozmetikai beavatkozás. Nem egy jobb rendszer. Azon a ponton már túl vagyunk. A reménységünk teljes és kozmikus megújulás. Amit Jézus, az isteni Emberfia “megújult világ”-nak nevezett, “amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe” (Máté 19:28).

Folytatás: Ismerni… a bibliai értelemben

Kezdetben… Ószövetség sorozat