Pészach, páska

a megöletett bárány
Fogalmi szótár » szócikk: pészach

pészach vagy peszách (héber, jelentése “elkerülés”) = a zsidó húsvét, páskaünnep

A mózesi Törvény (Tóra) által meghatározott, hét ünnepből álló évi zsidó ünnepkör első, tavaszi ünnepe, amelyen Izrael Egyiptomból való szabadulására emlékeznek. Niszán hónap 14. napján kezdődik, amely a mi időszámításunk szerint körülbelül március–április fordulójára esik.

Középpontjában a pészachi bárány (páskabárány) feláldozása és elfogyasztása áll, amely arra emlékeztet, hogy a halál elkerülte (pészach = elkerülés) azokat a családokat Egyiptomban, amelyek egy bárány vérével jelölték meg ajtófélfáikat, míg minden más családban meghalt az elsőszülött azon az éjszakán. Az ÚR utolsó csapása az egyiptomi és a zsidó családokat egyaránt sújtotta. Maga az ÚR ment át Egyiptomon és ölte meg az elsőszülött fiút minden olyan családban, ahol egy bárányt meg nem öltek helyette. De ott, ahol hittek az előzetes figyelmeztetésnek, a család feláldozott egy bárányt, és a vérét felkente az ajtófélfára, életben maradt az elsőszülött fiú. A bárány vérének védelme alatt így menekült meg Egyiptomból Izrael népe.

A jeruzsálemi zarándokok a Tóra előírása szerint kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel ették a bárányt. Noha a bárányevés rituáléja mára megszűnt, a nagy családi ünneplés, a kovásztalan kenyér, a keserű fű továbbra is része maradt a juadizmusnak. A törvény szerint az idősebbek az ünnepen kötelesek elmondani a gyermekeknek a kivonulás történetét, hogy ébren tartsák a nagy szabadulás emlékét. Ez az intézkedés több mint háromezer éve érvényben van. Nem sok zsidó gyerek van, aki nyolcéves koráig ne tudna mindent az egyiptomi kivonulásról, és ne érezné át, hogy az saját történetének eltéphetetlen része. (forrás: zsidó.com)

A Talmud a maga rendszerező módján kialakított egy rendet – héberül szédert – a peszáchi szertartás lefolyására. Idővel a széder vált az ünnep közismert nevévé.

Jézus a tanítványai körében fogyasztotta el a zsidó húsvét (pészach) első napjának előestéjén az utolsó vacsorát. Az úrvacsora mai szertartása Jézus és a tanítványok utolsó vacsoráját idézi.

a megöletett bárány

Jézus és a tanítványok utolsó vacsoráján azonban nem volt bárány, csak kenyér és bor. A vacsora fontos része hiányzott! Jézus ezzel azt szemléltette tanítványainak (akik ezt akkor még bizonyára nem értették), hogy ő maga lesz az áldozati bárány. Még aznap éjjel elfogták, másnap pedig keresztre feszítették.

Ahogy a megölt bárány vére megoltalmazta Izrael népét, úgy menti meg a megfeszített Messiás vére a benne bízó embert a bűn miatt elveszett állapotából.