Univerzalizmus

Fogalmi szótár » szócikk: univerzalizmus

KERESZTÉNY UNIVERZALIZMUS – teológiai tanítás, mely szerint Isten kegyelméből végül minden ember üdvösségre jut.

TÉNY

Minden ember bűnös. Jézus Krisztus minden bűnöst szeret, minden bűnösért meghalt, és minden bűnöst magával hív az Atyával és a Szentlélekkel való kapcsolatába. A Biblia alapján ez szilárd alapokon nyugvó, befejezett tény.

REMÉNYSÉG

Nem tekinthető ténynek, de megalapozott reménysége lehet a Krisztust követő embernek, hogy végül minden ember tapasztalni is fogja majd ezt az életet és üdvösségre jut.

A reménység a Szentháromság meg érdemeinktől független szeretetére épül – az Atya végtelen hűségére, Jézus teljes és befejezett megváltó művére, és a Szentlélek szabadító erejére. Van okunk remélni, hogy mindenki meg fogja ismerni az igazságot, és átéli a szabadítást. De hiba egy ilyen reménységet abszolút tényként, következtetésként, vagy hittételként feltüntetni. A Szentírás alapján lehet erre következtetni, de az erre mutató kijelentés nem elég egyértelmű és világos.

TÉNY

“Isten szeretet” (1János 4:8). A szeretet másik-központúság: a másik szabadságának tiszteletben tartása is hozzátartozik. Ha valaki tehát nem akar megbékélni Istennel, azt Isten sem kényszeríti a Szentháromság örök szeretetkapcsolatába. DE tudunk-e akarni, vagy nem akarni a Szentlélek munkájától függetlenül? Hol kezdődik, és meddig terjed egyéni belátásunk és döntési szabadságunk?

A Biblia sehol nem jelenti ki, hogy valaki a halála után is dönthet szabad akaratából Krisztus mellett. Ugyanakkor ennek cáfolata sincs benne. Van arra esély tehát, hogy csak a földi életünkben van lehetőségünk Krisztus megváltó művét hittel elfogadni vagy visszautasítani.

Mivel “kegyelemből” van üdvösségünk, “hit által”, és ez “Isten ajándéka” (Efezus 2:8-9), azt is fontos tisztázni, hogy mit jelent a hit.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek szemében is valóságos, különálló személyek vagyunk; saját értelemmel, szívvel és akarattal rendelkezünk; szabad elhatározásunkba a Szentháromság feltehetőleg nem gázol bele; ugyanakkor Isten kegyelméből a Szentlélek vezeti az embert arra, hogy egyáltalán felfogja Isten hívását. Fennáll a lehetőség, hogy valaki saját egyéniségét úgy érvényesíti, hogy döntésével önmaga ellen fordul. A valóság ilyen mérvű megsértése ugyanannyira abszurd, mint amennyire fájdalmas, de lehetséges. Az viszont nem lehetséges, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek más istenséggé lényegül át, és megváltozik az emberrel kapcsolatos álma. Az Atya, a Fiú, és a Lélek soha nem adja fel az álmát, hogy vele együtt mindannyian teljesen átéljük a Szentháromság kapcsolatának örömét.

REMÉNYSÉG

Isten az ember fölötti ítélkezés jogát Jézusnak adta, Jlzus pedig földi életét nem ítélkezéssel töltötte, hanem azzal, hogy tanított, gyógyított, és megbocsátott a mások által megvetett bűnösöknek. Azt hisszük, hogy tudjuk, mit jelent Isten ‘ítélete’ és ‘haragja’, de mi van akkor, ha Isten másképp érti ezeket, mint mi, emberek? Mi van, ha Isten ‘ítélete’ az irgalom, ‘szentsége’ pedig a szeretet? Remélhetjük tehát, hogy Krisztus megváltó műve mindenki számára váltsággá lett, és végül az egész teremtett világgal együtt mindenki részesül megváltó művében.

POKOL – Miért nem fogad el Isten mindenkit?
Mindenki üdvözül?
Isten szándéka szerint a megváltás minden emberre vonatkozik
Üdvösség, Üdvözülés