Pokol – Miért nem fogad el Isten mindenkit? 1

A Biblia nem arról szól, hogy az ember keresi Istent, hanem arról, hogy Isten keresi az embert…

hol vagy?

De miért van pokol?

Hol vagy?

Ha bármilyen kérdést feltehetnél Istennek, és tudnád, hogy választ is kapsz, mit kérdeznél?

Az elmúlt hetekben ilyen kérdéseket hallottam:

  • Komolyan mondod?
  • Hogy halhatott meg ilyen fiatalon?
  • Mi van a halál után?
  • Tudni szeretném, mit hoz a jövő… boldog leszek?

Akad komolytalan kérdés:

  • Elárulnád a heti lottószámokat?

És van nagyon komoly:

  • Miért ment el a kisbabám, mielőtt a karomban tarthattam volna?

Volna mit kérdeznünk Istentől.

A Biblia is tele van kérdéssel. Gyötrő kérdésekkel:

“Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam?
Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként?
Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?”
– Zsoltárok 13:2-3

“URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?”
– Zsoltárok 15

“Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!”
– Zsoltárok 22:2

Ezt a kérdést Jézus is feltette. Tudtad? A kereszten így kiáltott:

“Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
– Máté 27:46, Márk 15:34

A legfájóbb kérdést Isten Fia tette fel! A mi szenvedéseinkkel, a mi kérdéseinkkel olyan mélyen azonosul, hogy Ő is felteszi a mi kérdéseinket. Krisztus a világ kérdéseinek szószólója. A mi oldalunkra áll, és megkérdezi: “Isten, most hol vagy??!”

Ebből az is kiderül, hogy Isten elég nagy ahhoz, hogy kezelni tudja a kérdéseinket. És eléggé szeret ahhoz, hogy velünk együtt átérezze őket, a maguk szenvedélyes, rémült, gyötrődő valóságában. Nyugodtan feltehetjük neki a kérdéseinket. Isten elbírja, sőt, belülről ismeri őket.


A bibliában van egy olyan kérdés, amit Isten tett föl, már a legelején. És ez az a kérdés, amit ma is föltesz:

“az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte:
– Hol vagy?”
– 1Mózes 3:9

Fontos kérdés ez. Döntő kérdés. Isten mindenkitől megkérdezi:

– Hol vagy?

Hol is volt Ádám akkor? Elbújt.

Elrejtőzött Isten elől. Nem túl okos húzás. Isten elég jó a bújócskában. Ő szokott győzni. Ádám mégis elbújik.


Bújócskáztál már gyerekekkel? Az én pici lányom (sok-sok évvel ezelőtt) nem volt a keresés nagymestere. De elbújni nagyon szeretett.

– Hol van a Panni?
Kacarászás.
– Talán az ágy alatt?
Kacarászás.
– Talán a szekrényben?
Kacarászás.
– Talán a fotel mögött?
Ekkorra már olyan izgatott volt, hogy alig tudta magát türtőztetni… és tudod, hol volt? A szoba közepén, teljes életnagyságban, gombócba kucorodva. A szemét két kézzel szorosan befogta, és visított a gyönyörűségtől.
– Megvagy!
Erre ő:
– Még! Még!

Mindig el akart bújni, és mindig láttam, hogy hol van. Ilyenek vagyunk mi is. Bujkálunk, de nem túl ügyesen.

Isten pedig megkérdezi:

– Hol vagy?


Mielőtt a nagy kérdésünkön kezdünk rágódni, tisztáznunk kell egy fontos kérdést: Nem Isten bujkál!

“nincs messzire egyikünktől sem.”
– ApCsel 17:27

Nincs szükség nagy expedícióra, hogy felfedezzük Istent. Nem Ő bujkál, hanem mi. És Ő teszi fel a legfontosabb kérdést:

– Hol vagy?

Sokan beszélnek arról, hogy Istent próbálják keresni. A Biblia viszont nem arról szól, hogy az ember keresi Istent, hanem arról, hogy Isten keresi az embert.

Jézus azt mondta, hogy Ő olyan, mint a jó pásztor, aki az elveszett juhait keresi. (ld. Lukács 15:3-10). Mi vagyunk az elveszett juhok. Jézus pedig? A pásztor, aki keres.

És azt kérdezi:

– Hol vagy?

1. rész – 2. rész3. rész4. rész