Mekkora a szabadságom? Hol vannak a korlátaim?

szabadsag-korlatokMENJ KERESZTÜL A FALON c. sorozat 5. rész

Isten mindig kifejezi valahogy a szeretetét. Nem akarja, hogy szeretettjei szűk kis edényben kuksoljanak. Krisztus a korlátom. Ő szabja meg a határaimat. Az Ő mérete a lehetőségem, a horizontom, a szabadságom.

Ha nem emeled elég magasra a tekintetedet, hogy Őt magát meglásd, lehet, hogy váratlanul küld valakit, aki akkor is akar szeretni, ha azt hiszed, hogy nincs is rá szükséged. Vagy feladatot ad, szolgálatot; megmutatja, hogy tenned kéne valamit; többet, mint ami izomerőből is megy. Isten nem felejt el, nem adja fel a reményt veled kapcsolatban, mert tényleg szeret, valóban törődik veled.

Ébresztget és rázogat, hogy átugorj a nagyobb edénybe, és végül a szabad és hatalmas vízbe, Isten szeretetébe. Valakin keresztül Isten szeretetének a sugara talán máris bevilágít szűk kis edényedbe. Csak nem mered észrevenni, nem mersz örülni neki. Pedig Isten szeretetének kedves emlékeztetője lehet egy másik, szintúgy segítségre szoruló tökéletlen emberi lény is az életedben. Talán csak egy tükör. Ne becsüld le, ha szebbet mutat, mint amit hiszel.

A kisnövésű aranyhal egyedül úszkál körbe-körbe. Meglátja magát az akváriumüvegben, és megállapítja: Ez vagyok. Ez a kicsi vagyok én. És tényleg olyan kicsi. Reálisan látja magát. Nem tudja, hogy csak egy ugrás, és elkezdhet növekedni.

Amit lát, bár a látható valóság tükörképe, mégis hamis. Természetellenes dolog ilyen helyen tartózkodnia. Az igazi természete nem ilyen kicsi. Az aranyhal szenved a kicsi edényben: nem neki való.

Mint újjászületett ember, Isten szeretettje, Krisztusban élek. Krisztus a korlátom. Ő szabja meg a határaimat. Akkora edényben úszhatok, amekkora Ő maga. Az Ő mérete a lehetőségem, a horizontom, a világom.

Balaton

Nagyobb, mint egy akvárium, nagyobb, mint egy medence… nagyobb, mint az egész Balaton! El sem tudom képzelni, mennyire szabad vagyok! Nem is tudok akkorát úszni! Krisztusban elfér az egész világegyetem. Az enyém. Ez az életterem. Meghaltam a kis edénynek.

“Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
– Galata 2:20

“Meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.”
– Kolossé 3:3

“A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”
– Jeremiás 31:3

Ld. még: Róma 8:28-38, Efezus 3:14-20

“…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bunt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel (ragasszuk a tekintetünket) Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok Rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”
– Zsidók 12:1-3

Ha a sebeimről Jézusra fordítom a tekintetemet, többé nem vagyok kis helyre zárva. Szabad vagyok. A kereszt hozta el számomra a szabadságot.