Anna, aki Istennek öntötte ki a szívét

“Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
– 1Péter 5:7

mami-panni

Anna lányommal a ballagásán

MENJ KERESZTÜL A FALON c. sorozat 8. rész

Amikor második kislányomat vártam, kis családunk egén felhők gyülekeztek. Éppen akkor kezdtem elveszíteni addigi biztonságom illúzióját, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Sok éve történt ez. A lányom neve Anna lett, mert abban az időben éltem át úgy igazán először, mit jelent Istennek kiönteni a szívemet, és Nála megnyugodni, miközben nem fordulnak jóra a körülmények. Akkoriban fedeztem föl a bibliai Anna történetét.

Sámuel próféta anyja, Anna olyan nő volt, aki megtanult Istenben bízni. Neki öntötte ki a szívét, és nehéz helyzetében megtanulta, hogy Isten akaratának megvalósítására törekedjen: azt akarja, amit Isten akar. De ez nem volt mindig így – az elengedés könnyein keresztül kellett megtanulnia. Később Isten hatalmas módon használta őt a fia, Sámuel életében… és rajta keresztül egész népe életében.

Aki Istennél sírta ki magát

Anna elég kilátástalan családi helyzetben élt (1Sámuel 1:1-20), és el volt keseredve. Okkal maradhatott volna elégedetlen egész életében. A másik nő állandóan az orra alá dörgölte a hibáit. Megalázta, bántotta. Kíméletlenül bánt vele. Nem volt benne semmi együttérzés, könyörület.

Második feleség volt egy kétnejű házasságban, ráadásul nem tudott teherbe esni.

“Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei.

Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek URának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja. Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét.

Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit.”
– 1Sámuel 1:1-7

Hogy érezhette magát Anna? Elpusztít engem ez a nő. Napról napra rágja az életemet, úgy érzem, nem bírom tovább! − Mégis együtt kellett élnie vele.

Szerencsére nálunk nincsenek kétnejű házasságok. De egy negatív szemléletű házastárs, szülő vagy testvér éppen elég. Lassan és morzsánként emésztheti el az erődet, különösen, ha fontos szerepe van az életedben. Számít a véleménye, hiszen közel van és ismer. El tud pusztítani, ha belőle áll a világod. De ha nem ő az egész világ a számodra, nem rabolhatja el a boldogságodat sem. Még azt sem akadályozhatja meg, hogy te építsd és szeresd őt. Lehetsz iránta jóindulattal akkor is, ha észre sem veszi, mit tesz veled.

Mit csinált Anna? Nem látszott nagy hithősnek. Kétségbe volt esve. Rázta a zokogás. Nem viselkedett normálisan. Nem fásult bele a bajaiba. Nem járt körbe panaszkodni, nem sajnáltatta magát, nem lett kemény és keserű, és nem lett depressziós. A bánatával oda ment, ahonnan jöhetett megoldás. Istent ajándékozta meg a bizalmával.

“Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?

Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét!

Mivel hosszasan imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg, és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR előtt. Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra!

Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az ÚR előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába.”
– 1Sámuel 1:8-19

Nehéz körülményei segítettek Annának, hogy azt akarja, amit Isten akar

Isten a várakozás időszakában megtisztította Anna szándékait. És mi lett Anna új vágya születendő gyermekével kapcsolatban, ha esetleg Isten mégis ad neki gyermeket?

“Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét!”
– 1Sámuel 1:11

Arcra borulva zokogott a templom kövén Anna. Felfogta, mélyen átérezte, hogy tényleg hiábavaló minden további küzdelem, minden ragaszkodás a szép álmaihoz. Végre előtörhettek belőle az elengedés bánatos könnyei. Amikor Éli, a pap látta, azt hitte, hogy részeg. Nem lehetett épületes látvány – taknya-nyála összefolyhatott, amikor kibömbölte a szíve összes csalódását Isten jelenlétében. Alaposan kiöntötte Istennek a szívét. Nem törődött vele, mit szólnak az emberek.

Tudta, kihez kell jönnie. Tudta, ki az, aki igazán számít. Annak öntötte ki a szívét, aki egyedül ismerte, aki megértette, aki meg tudta vigasztalni. Anna kilátástalan helyzete akkor vett új fordulatot, amikor bele tudott merülni Isten szeretetébe.

“Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.”
– 1Sámuel 1:18

Megnyugodva ment haza. A fájdalmát Istennél hagyta. Elfogadta, hogy Isten akarata jó. Hazament, oda, ahol elvették az örömét. Az Atyánál megtalált nyugalmából új erőre kapott; talpraállt és kivirágzott. Többé nem járkált keserű arccal.

Mellesleg Isten még a kérését is teljesítette, mégpedig természetes úton:

“Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az ÚRnak gondja volt rá. Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az ÚRtól kértem őt.”
– 1Sámuel 1:20

A témához szorosan kapcsolódik az ADAPTÁCIÓ FOLYAMATA: Adaptáció – Az érett ember tud alkalmazkodni