Megtartó hit – Megmenekült, aki a rézkígyóra nézett

rézkígyó keresztMENJ KERESZTÜL A FALON c. sorozat 9. rész

Aki a sebeivel, a kígyómarással foglalkozott, az bele is halt. Aki a rézkígyóra, azaz Jézus keresztjére nézett, az menekült meg. Hit által.

A rézkígyós történetet olvasom.

“…útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen:
– Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt!
Ezért az ÚR mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből.
Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta:
– Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!
És imádkozott Mózes a népért.
Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek:
– Készíts egy rézkígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint.
Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.”
– 4Mózes 21:4-9

“Hit által” menekült meg, aki a rézkígyóra nézett. De nem a hite mentette meg. Nem volt szükség erős, lángoló hitre! A kígyómarástól haldokló, földön fekvő embernek csak oda kellett pillantania, ahonnan a szabadulást várta. Nem az számított, hogy mit érzett, kételkedett-e vagy sem, hanem az, hogy mire nézett.

Belepusztultak, amikor a kígyómarással foglalkoztak, és nem a rézkígyóra néztek. Elpusztultak azok, akiknek a szemében nagyobb volt az a kígyó, amelyik megharapta őket, mint az, amelyik fel volt tűzve a póznára.

Ezt jelenti az, hogy “aki hisz”. A megtartó hit ennyi. Egyetlen pillantásnyi kis, vacak bizalom. Nem a hitem ereje tart meg, hanem az, akiben bízom: Krisztus.

Nagyon fájhatott a kígyómarás a zsidóknak. Nem tudtak róla egy percre sem megfeledkezni, annyira éghetett. Rosszul voltak tőle. Nem volt erejük járni sem. Feküdtek a földön, nem tudták magukat meggyógyítani. A vérükben ott keringett a méreg, teljesen átjárta őket. Ez volt az igazság. Az igazság egy része. Aki csak ezt látta, az bele is halt.

De volt valami, ami nagyobb és erősebb volt azoknak a szemében, akik végül is túlélték ezt a sebet.

A földön fekve, halálos kígyóméreggel a szervezetemben az az egyetlen esélyem, ha távolabbra tudok nézni. Nem a tekintet ereje az érdekes, sőt, nem is a hűsége, a kitartása. Az számít, hogy hova nézek, nem az, hogy hogyan. A szabadító Krisztusra nézve megmenekülök, mint ahogy a kígyómarásban fetrengők közül is életben maradtak azok, akik a fájdalmaik és kétségeik között fel tudtak nézni a rézkígyóra.

Ha tehát eljutottam, ameddig tudtam, fal van előttem és zsákutcában vagyok, nem vagyok feltétlenül rossz helyen. Isten az ilyen helyzetekkel segíti rá szeretettjeit arra, hogy ne önmaguk körül forogjanak, ne a saját eszük szerint keresgéljenek kiutakat, hanem megálljanak…

… és végre fölnézzenek Rá.

“És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
– János 3:14-16

__________________________
Erről a bejegyzésről írta H. K., aki nemrég fiatalon, súlyos betegség után az Úrhoz költözött: “A blogon keresgélve találtam egy írásodat a rézkígyóról, amire csak fel kellett néznie annak, aki betegségében sínylődött, és ez elég volt a gyógyuláshoz. Így próbálok most én is a saját nyomorúságomban csak a keresztre tekinteni. Nagyon sokat segített nekem ez az írás, azóta is nyitva van a keresőben.”