Mindenki üdvözül?

« trinitárius teológia

trinitárius teológiaIgaz az univerzalizmus?

Az univerzalizmus szerint minden ember üdvözül, függetlenül attól, hogy hisz-e Krisztusban, vagy nem. A Biblia tanítása szerint viszont nincs üdvösség másban Jézus Krisztuson kívül.

“Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”
– Róma 5:18

A Szentírás azt mondja, hogy (Jézus megváltó művének köszönhetően) Isten kibékült (nem ellenséges) viszonyban van minden emberrel:

“Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne [Isten Fiában] lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”
– Kolossé 1:19-20

Isten ugyanakkor nem kényszerít senkit erőszakkal arra, hogy személyesen is elfogadja a jó (kibékült) kapcsolatot Istennel. A szeretetet nem lehet kikényszeríteni.

Isten olyan gyermekeket akar, akiknek az iránta való szeretete önkéntes és örömteli válasz az Ő szeretetére; ezért teremtett akarattal is rendelkező embereket, nem pedig saját akarat nélküli bábokat. Isten Jézus Krisztusban kijelentette, hogy az Ő lénye teljes egészében maga a szeretet. Istenben a Szentháromság mindhárom Személye a szeretet szabadságában viszonyul egymáshoz.

Azt remélni azonban, hogy végül minden ember megtér Krisztushoz, nem univerzalizmus (bár némelyek szerint ez a felfogás a ‘keresztény univerzalizmus’) – egyszerűen a krisztusi lelkületből fakad; Isten szerető szívét tükrözi:

“Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért…”
– 1Timóteus 2:3-6

“Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”
– 2Péter 3:9

Muszáj azonban leszögeznünk, hogy bár remélhetjük, biztosan nem tudhatjuk, hogy végül minden ember hitre jut-e. Reménységünket cselekvően kifejezhetjük például azzal, hogy szűntelenül imádkozunk a Jézust nem ismerő embertársaink hitre jutásáért, és aktívan hirdetjük a megváltásról szóló örömhírt.