Mit jelent, hogy “Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya?”

« trinitárius teológia

trinitárius teológia

“Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.”
– János 6:44

Jézus arról beszél, hogy hogy amit tesz, azzal az Atya munkáját végzi. Az idézet háttere:
a zsidó vallási vezetők (farizeusok) Jézus botrányosan hangzó önkijelentését akarták megcáfolni:

“Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le.”
– János 6:41

Ez az állítás egyenértékű volt azzal, hogy Jézus Istennek vallja magát. Jézus pedig a farizeusok felháborodására azzal válaszolt, hogy:

“Ne zúgolódjatok!”
– János 6:43

Ehhez fűzte hozzá a fent említett mondatot: és értsétek meg, hogy…

“Senki sem jöhet énhozzám [a mennyei kenyérhez], ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.”
– János 6:44

Jézus itt arról beszél, hogy az emberek nem hinnének benne, ha ezt Isten nem tenné lehetővé számukra. Nem korlátozza azok számát, akiket Hozzá vonz az Atya; egyszerűen rámutat, hogy amit tesz, azzal az Atya munkáját végzi. Máshol is tesz hasonló kijelentést:

“Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”
– János 12:32

Jézus csak azt teszi, amit az Atya akar, a János 12:32 alapján tehát tudhatjuk, hogy az Atya igenis mindenkit Jézushoz vonz. Nem tudjuk, hogyan és mikor.