Amin a dolgok múlnak: a bizalom

bizalomA SZEMLÉLETVÁLTÁS A LELKIGONDOZÁSBAN c. sorozat 8. része

Jézus megígérte, hogy aki Őhozzá jön a szomjúságával, az megtalálja az élő vizek forrását. Bízom benne, olyankor is, amikor nem érzem úgy. Bizalom.

A bibliai minta tehát: Isten szeretetének biztonságában tudok másokat is szeretni anélkül, hogy tönkretenne a kapcsolatokkal járó fájdalom.

Semmi rossz nincs abban, ha valaki azt kívánja, hogy elismerjék a munkáját, vagy arra vágyik, hogy a párja gyöngédebben bánjon vele. Jogosan és indokoltan vágyhatok ezekre. Imádkozom értük, teszek értük, és örülök, ha bekövetkeznek. De nem válhatnak életem céljává. Egyetlen olyan vágyam sem lehet jogos és indokolt életcél, ami meghiúsulhat (márpedig minden kapcsolati cél meghiúsulhat). Krisztust szeretni, és a szeretetét megismerni azonban minden körülmények között lehetséges. És ez a cél az élet értelme!

“Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
– Kolossé 3:2-4

“Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!”
– Filippi 1:21

Azért imádkozom, hogy Isten a Lélek által rávilágítson életemnek azokra a területeire, ahol nem bízom Krisztusban. Nem azért, hogy kellően rosszul érezhessem magam és szert tegyek némi vallásos bűntudatra. Nem! Éppenhogy a saját boldogságom érdekében! Mivel ember vagyok, mivel úgy vagyok teremtve, hogy egyedül Krisztus élő vize olthatja a szomjamat, akkor maradok boldogtalan, ha makacsul máshol keresem a beteljesülést.

Komolyan szembesülök a kérdéssel: hiszem-e, hogy Ő tényleg elég.

És igen, tényleg úgy érzem, hogy Jézus nem elég nekem. Sőt. Már felszámoltam életem bálványait, és Isten ennek ellenére még mindig nem tűnik elégnek (egyelőre) – de már az engedelmesség ösvényén járok. Ismerem Krisztust; ismerem, mert Ő azonos azzal, aki a Szentírásban bemutatkozik… és tudom, hogy a Lélek indít arra, hogy keressem Őt. Ezért nem tehetek mást, mint hogy megbízom benne. És hiszem, remélem, hogy idővel a lelkületem is olyanná formálódik, mint akiről a zsoltáros ír:

“Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.”
– Zsoltárok 42:1 (SzIT)

Az is lehet, hogy hónapokon, vagy éveken át kell várakoznom; de Krisztus megígérte, hogy aki otthagyja a repedezett ciszternáit és Őhozzá jön a szomjúságával, az megtalálja az élő vizek forrását. Bízom benne, olyankor is, amikor nem érzem úgy… mert Jézus mondta:

“aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”
– János 6:35

“Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
– Jelenések 21:6

“Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”
– Jelenések 22:17

Végül is a lelki egészségem, és még a boldogságom is azon a kérdésen múlik, hogy bízom-e Krisztusban. Ha igen, akkor Őt fogom keresni, és egyetlen bálvány sem lesz annyira drága a számomra, hogy ne legyen szívem ledönteni.

« vissza: A lélekgyógyítás alapjai Dr. Larry Crabb nyomán