Legmélyebb történetem

öntsétek ki szíveteketA SZEMLÉLETVÁLTÁS A LELKIGONDOZÁSBAN c. sorozat 13. része

Legmélyebb történetem arról szól, hogy valójában kételkedem Istenben: nem hiszem, hogy Isten eléggé szeret. Fogalmam sincs, hogy tényleg jó-e, vagy sem?

Alapproblémáimat nem oldja meg, hogy kiásom és leleplezem önközpontú kapcsolati stratégiáimat és manipulatív viselkedésmintáimat! Ezek csak következmények. Az alapproblémám az, hogy nem bízom Istenben!

Legmélyebb történetem 1. NEM BÍZOM ISTENBEN
(kiinduló helyzet)
“Isten nem elég jó.” Félelem, csalódott düh, bálványimádás

Ezért kell felfednem legmélyebb történetemet, emiatt kell feltárnom létező kétségeimet Istennel kapcsolatban. Őszintén szembe kell néznem a ténnyel, hogy végső soron minden bűn Istennel szembeni bizalmatlanság. Azért hazudok, mert szebb történetet akarok mesélni. Azért akarok szebb történetet mesélni, mert azt akarom, hogy jó véleménnyel legyenek rólam az emberek (és ez fontosabb, mint az, hogy krisztusi módok éljek). Az egészet azért csinálom, mert nem hiszem, hogy Isten eléggé szeret. A biztonságomat nem találom meg Jézusban. Igazából nem gondolom komolyan, hogy Krisztus elég a boldogságomhoz… tehát megszerzem magamnak, amire rajta kívül még igényt tartok.

Ha elismerem, hogy minden bűn bizalmatlanság Istennel szemben, és ha ennek fényében belátom, mennyire bűnös vagyok (és mostanra már ennek elviselhetetlen mértékben tudatába kellene lennem), akkor azzal is tisztában kell lennem (ha őszinte vagyok), hogy mennyire kételkedem Isten megbízhatóságában!

Attól még lehet, hogy hívő embernek tartom magam, és még beszélek is Krisztusról… de ez nem jelenti azt, hogy meg is bízom benne. Igazából nem tudom, fogalmam sincs, hogy Isten tényleg jó-e, vagy sem? Ha valóban megbízhatónak tartanám, akkor meg is bíznék benne, nem?

Végig kell tehát gondolnom, sőt, érdemes egy értő másik ember előtt elmondanom legmélyebb történetemet is, ami arról szól, hogy valójában kételkedem Istenben… mert ez az igazság. Minden egyes felszíni bűn, amit elkövetek, ezt bizonyítja. És csak akkor van esélyem belátni, milyen röhejesen szánalmas erkölcsi állapotban vagyok, ha isten iránti bizalmatlanságom is napvilágra kerül.

Csak akkor vagyok képes rádöbbenni, hogy magamba kapaszkodom és nem Istenbe, ha ki merem mondani: “Nem hiszem, hogy Isten elég megbízható ahhoz, hogy tudjam, jövőre is biztosan gondoskodik rólam anyagilag. ismerek olyanokat, akikről, úgy tűnik, nem gondoskodott.”

Mit gondolsz igazából? Ki vele!

  • Tényleg hiszed, hogy Isten ott volt veled, amikor éveken keresztül molesztált az apád? Ha ott volt, hogyhogy megengedte? Tényleg hiszed, hogy Isten jó? Vagy azt gondolod, hogy bizonyos dolgokban ő is tehetetlen?
  • Tényleg azt gondolod, hogy Krisztus megbízható, miközben édesanyád rákban haldoklik?
  • Tényleg azt gondolod, hogy Isten jó, amikor hagyta, hogy egy zavart elmeállapotú fiú 20 kisgyereket lemészároljon egy iskolában?
  • Amikor semmit nem érzel Isten iránt, amikor a lelkiségre emlékeztető élmény csírája sincs benned, tényleg elhiszed, hogy Isten közel akar kerülni hozzád?
  • A föld hétmilliárd lakosa közül legalább egymilliárd hírből sem hallotta a Krisztusról szóló örömhírt. Tényleg azt gondolod, hogy igaz, amit a biblia mond: “Isten szeretet” (1János 4:8, 16)?

Felszínre kell hoznunk és le kell lepleznünk minden bizalmatlan, bűnös gondolatunkat Istennel kapcsolatban – és imádságban oda kell nyújtanunk őket közvetlenül Neki. Haragszol Rá? Ő tud vele mit kezdeni – a kétséged, a haragod Nála van jó helyen. Nála jó helyen van.

Ha viszont az Istennel kapcsolatos csalódásodat és haragodat másokra puffogtatod, és rajtuk vezeted le, az “zúgolódás” – és bűn a Biblia szerint (ld. 4Mózes 14)

A Zsoltárok könyvében sok jó példát lehet arra találni, milyen az, amikor az ember a haragját és a bizalmatlanságát egyenesen Istenre borítja ki. Ha Istennel van bajom, azt közvetlenül Neki lehet és kell elmondani (elsírni, elüvölteni): Haragszom Rád…!

“…öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!”
– Zsoltárok 62:9

Csak az a bűn, a “zúgolódás”, amikor valaki az Isten iránti haragjáról harmadik személyben másoknak, nem Istennek panaszkodik. Az Istennek kiöntött szívet bátorítja a Biblia. Ha harag van bennünk Isten iránt, és olyan udvariasan viszonyulunk Hozzá, mintha nem volna, akkor úgy teszünk, mintha nem volna bennünk bűn.

“Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk… Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”
– 1János 1:6-9

Ha nem tárjuk fel a szívünket Isten előtt őszintén, haraggal, csalódásokkal és kételkedésekkel együtt, akkor az Isten iránti elégedetlenségünk a felszín alatt marad, tehát nem is tudunk vele mit kezdeni. Ha azonban ezeket az érzéseket – a szívünket imádságban Isten előtt kiöntve – felszínre hozzuk, akkor szembesülünk is saját titkos vágyainkkal, rejtett fájdalmainkkal, csalódásunkkal, és mélységes önzésünkkel. Ezen a ponton végzi el Isten a legmélyebb munkáját bennünk: “megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

Az emberi kapcsolatokban átélhető igazi bátorítás és átlátszóság pedig az, amikor a szeretet és bizalom légkörében másokkal is meg tudjuk osztani történeteinket:

jelen történetünket,
belső történetünket, és
– legmélyebb történetünket.

Jelen történetem 6. TÚLÉLŐ TERVEM “Így nagyobb biztonságban leszek.” Önérdek-érvényesítő viszonyulás
5. TÚL FOGOM ÉLNI “Megszerzem, amit akarok.” Kemény elszántság
Belső történetem 4. ÉN VAGYOK A HIBÁS “Valami nincs rendben velem, ezért hagynak cserben az emberek.” Alacsony önértékelés
3. TE VAGY A HIBÁS “Csalódtam benned, cserbenhagytál.” Kapcsolati konfliktus
2. SZÜKSÉGEM VAN RÁD “Be kell váltanod a hozzád fűzött reményeimet.” Követelődző függés
Legmélyebb történetem 1. NEM BÍZOM ISTENBEN
(kiinduló helyzet)
“Isten nem elég jó.” Félelem, csalódott düh, bálványimádás

« vissza: A lélekgyógyítás alapjai Dr. Larry Crabb nyomán