Világ vége – van-e félnivalónk?

világ vége

Sokan elhiszik, hogy december 21-én pénteken lesz a világ vége, és félnek. Mások nem dőlnek be ilyesminek… de titkon azért aggódnak egy kicsit.

A maya naptár december 21-én, a téli napforduló napján érkezik 144 000 napos ciklusának végére. A 144 000 biblikus számnak hangzik, a végítélettel riogatók tehát ismét telekürtölik a világot (ezúttal az internet segítségével hatékonyabban, mint bármikor) azzal, hogy készüljünk fel valami rettenetes dologra. Sajnos sokan fogékonyak arra, hogy a rossz híreknek inkább higgyenek, mint a jónak. A megfoghatatlan szorongást talán könnyebb elviselni, amikor konkrét alakot ölt.
620531k4433
Bibliai alapon a “világ vége” (pontosabban annak a korszaknak a vége, ami számunkra a világot jelenti) bármikor eljöhet, “az Úr közel van”… de mivel Jézus visszajövetelének az idejét senki sem tudhatja (ld. pl. Máté 24), a világ vége időpontjával kapcsolatban az az egy dolog biztos, hogy nem akkor lesz, amikorra valakik kiszámolták és várják. Tehát azokat a dátumokat, amiket megjósolnak, nyugodtan kihagyhatjuk a várható időpontok közül; az összes többin megjelenhet a szuverén Úr.

De attól a naptól senkinek nem kell félnie. Nem egy szörnyű ufó, nem egy gonosz és pusztító mindenható lény jön el, hanem Jézus, a szerető ÚR, aki már 2000 évvel ezelőtt meghalt értünk a kereszten, magára vette minden ember bűnét, fel is támadt, és most az Atya Isten “jobbján” van. Tudja, milyen az emberi nyomorúság, a szenvedés… és nemcsak a kereszthalálában, de már a földi életében megmutatta, hogy velünk van, értünk van. Nem ítélkező, hanem együttérző és szerető emberként bánt mindenkivel, és csak az önigazult, másokat leuraló vallásos emberekkel szemben ütött meg keményebb hangot.

Nos, ez a Jézus azt mondta magáról, hogy “aki engem látott, az látta az Atyát” – tehát az Atya karaktere nem tér el Jézusétól. Isten sem egy hideg, szenvtelen, magányos mindenható, aki utálja a tökéletlen embert… sőt! Ő maga küldte Jézust, hogy megszabadítson minket. “Én és az Atya egy vagyunk” – mondta Jézus. Maga Isten lett emberré (éppen ezt ünnepeljük karácsonykor). Maga Isten vállalta a bűnünk rettenetes büntetését, hogy minket felszabadítson alóla, és érdemeink ellenére befogadjon minket a saját életébe.

A “világ végén”, az ítélet napján maga Jézus lesz az ítélő: az, aki már magára vette a bűneikért járó ítéletet, és a végén azt mondta, “elvégeztetett”.
620531k4433
Tehát bármikor jön is el a “világ vége”, bármikor jön is vissza Krisztus “ítélni élőket és holtakat”, jó lesz az a nap: szemtől szembe találkozhatunk a hatalmas Istennel, szerető Megváltónkkal. Sokan akkor ismerik majd fel Jézust először. Nem kell tehát a világ végétől tartanunk. Boldog várakozással is nézhetünk elébe (ahogy gyerekkorunkban a karácsonyt vártuk).

A végítélettel riogatók félremagyarázzák a bibliai próféciák értelmét és célját. A Jelenések könyvében mondta az angyal Jánosnak:

“A Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.”
– Jelenések 9:10

A “Jézusról való bizonyságtétel” pedig jó hír! Az üdvösség, a bűnbocsánat és az örök élet jó híre, amit Jézus szerzett nekünk! Az igazi prófétai üzenet tehát az evangélium, a Krisztusról szóló örömhír.

Ez nem azt jelenti, hogy az evangélium nem veszi komolyan a “rossz hírt”: a bűnt, a gonosz hatalmát, és ezek tragikus következményeit. Komolyan veszi, de nem ad főszerepet a bűnnek és a gonosznak: számol, és leszámol vele. Jézusé az első és az utolsó szó. Jézus engedelmes élete, kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele egyszer s mindenkorra végleg legyőzte a gonoszt, megbocsátotta az emberi bűnt, és diadalt aratott a halál fölött. Jézus feltámadása az új élet ajándéka minden bűnös ember számára. Ajándék ingyen, kegyelemből. Isten hűséges, áldozatos szeretetéből fakadó ajándék.

Az evangélium arra ösztönöz bennünket – ha meghalljuk és elfogadjuk –, hogy forduljunk el végre az Isten iránti bizalmatlanságunktól! Életünk meghatározó realitása nem az a sok minden, amitől szorongani lehet, hanem Jézus személye, és az, amit elvégzett értünk. Azzal, hogy az önközpontú bizalmatlanság állapotából Jézus felé fordulunk, elkezdhetünk örülni Isten karácsonyi ajándékának: annak, hogy Megváltónk hisz, remél és szeret értünk és helyettünk. Nincs okunk a félelemre. Nyugodtan bízhatunk! Van kiben!

“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…”
– 1János 4:18

Jézus irántunk való szeretete teljes, feltétel nélküli és maradandó. A Jézusról szóló örömhír az evangélium; az Ő prófétai bizonyságtétele mellett nincs okunk arra, hogy reszkessünk a félelemtől. Félelem helyett Isten szeretete akkora reménységet és békességet közvetít, ami értelmi képességeink határát is meghaladja.

Az evangélium jó híre: 3-2-1 ISTEN, a VILÁG… és TE

KIEGÉSZÍTÉS

Valaki írt és azt kérdezte, hogy ezek szerint nem fog elkárhozni senki?

De valószínűleg igen, és fogalmam sincs, hogy ki, mert azt csak Istennek van joga eldönteni. Viszont Isten üdvözítő terve, Jézus megváltó műve mindenkire érvényes. Ugyanakkor azonban (éppen azért, mert szeret), Isten nem kényszerít az önmagával való kapcsolatra senkit. Tehát az kárhozik el (marad a “külső sötétségben”), aki azt választja.

A Biblia ír a pokolról, tehát nem lehet azt mondani, hogy az nincs, vagy hogy nem lesz benne senki. Azt tudjuk, hogy nem az embernek készült, hanem a Sátánnak, de erősen úgy tűnik, emberek is lesznek benne. A pokol az Isten elleni lázadás természetes következménye.

Amit Isten az emberért elvégzett Krisztusban, azt nem teszi semmissé, hogy valaki egyénileg elutasítja.

A nagy válás c. művében írja C.S. Lewis:

“A végén csak kétféle ember lesz: azok, akik azt mondják Istennek: Legyen meg a te akaratod!, és azok, akiknek végül Isten mondja, hogy Legyen meg a te akaratod! Mindenki, aki a pokolban van, azt választotta. Saját választásunk nélkül nem lehetne pokol. Egyetlen lélek sem kerüli el az örömöt, aki komolyan és kitartóan szomjazik rá. Aki keres, az talál. A zörgetőnek megnyittatik.”

A kérdés tisztázásában segíthet ez az írás is:

Pokol – Miért nem fogad el Isten mindenkit? 2