KÉK nevelés a gyakorlatban

Bevezetés helyett a gyakorlati tippek, nevelési tanácsok elé… amolyan felelősségnemvállalási nyilatkozatféle, amit előre szeretnék leszögezni, mielőtt a gyakorlatibb vizekre evezünk.

Sokan kérnek gyakorlati nevelési tanácsot. Én pedig sokáig nem szívesen írtam egészen gyakorlati dolgokról, attól tartván, nehogy valaki a KÉK nevelést is egy újabb A+B=C módszernek tekintse.

A gyerekek különbözőek, de közös bennük, hogy gyerekek. Vannak általános megfigyelések (és tudományos kutatási eredmények) a gyerekek fejlődésével kapcsolatban, és minden gyereket személyesen is kell ismerni ahhoz, hogy az ember bármilyen nevelési elvet vagy módszert a neki való módon alkalmazzon. A testvérek is különböznek egymástól. Ahhoz, hogy jól tudj bánni a gyerekeddel, először is mélyen meg kell ismerned, és az is nagyon hasznos, ha a gyerekek fejlődési szakaszaival kapcsolatban is szert teszel minél több ismeretre.

A szülők is különbözőek, és ahhoz, hogy a kapcsolataidban jól működj, nagyon hasznos, ha minél jobban megismered a személyes tulajdonságaidat, erősségeidet és gyengeségeidet. Ha tudod, hol vannak az érzékeny pontjaid, mi az, amire hajlamos vagy ösztönös, ősemberi módon reagálni, akkor jó úton vagy abba az irányba, hogy személyes gubancaid ellenére kiegyensúlyozott Mami (vagy Papa) lehess.

Szóval a sok személyes tényező miatt sem vállalkoztam sokáig arra, hogy konkrét példákat írjak a KÉK nevelés gyakorlati alkalmazásáról. Ugyanakkor sok igazság van abban is – amire többen felhívták a figyelmemet – hogy példák nélkül nehezebb elképzelni, miről is van szó.

Talán úgy vághatnám át a gordiuszi csomót, ha mégiscsak bemutatok néhány példát. De arra kérlek, hogy légy szíves NE TEKINTS EGYETLEN GYAKORLATI NEVELÉSI TANÁCSOT SEM EGY-AZ-EGYBEN KÖVETENDŐ ÚTMUTATÓNAK! Az itt következő példákat csak arra használd, hogy jobban értsd, amire gondolok – de a saját gyerekeiddel a saját módszereidet használd, ami megfelel a gyereked személyiségének, a te személyiségednek, és a családotok légkörének!

Ismerd meg mélyen Jézust, hogy egyre inkább az Ő szellemisége, az Ő lelkülete kerekedjen felül benned (és elsősorban a Lelke, akit elküldött, hogy Isten minden újjászületett gyermekében éljen).

Ismerd meg mélyen magadat, hogy a régi sebeid ne rondítsanak bele a kapcsolataidba, legfőképpen a családi kapcsolataidba!

És ismerd meg mélyen minden egyes gyerekedet! Építs és ápolj vele bensőséges, bizalmas kapcsolatot minden nap, és tegyél meg mindent azért, hogy tudja: a szereteted feltétel nélkül az övé, nem kell és nem is lehet kiérdemelni, és bármit tesz, nem veszítheti el soha.

kek-neveles-gyakorlati-tanacsok-titusz-2

Nos, ezeket fontosnak tartottam leszögezni, mielőtt a gyakorlatibb dolgokra térünk. És még egy megjegyzés: nem tudom minden nevelési kérdésre a választ! Sok nevelési kérdésre nem tudok válaszolni! Bárcsak… de persze, hogy nem!

Ugyanakkor együtt érzek minden édesanyával; különösen minden fiatal, kezdő Mamival… még emlékszem, milyen nagy szükségem volt segítségre, amikor a picijeim tényleg kicsik voltak, és én is próbáltam tanácsot kérni néhány tapasztaltabb édesanyától.

A Biblia is mond valamit arról, hogy, kitől kaphatnának tanácsot a fiatal nők. A Titusz 2 szerint az idősebb asszonyok “tanítsanak a jóra és neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket”.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy már “idősnek” tekintem magam… viszont velem többször megesett, amikor fiatal anyaként gyakorlati nevelési tanácsot kértem igazi “idősebb asszonyoktól”, akiknek a gyerekei már felnőttek, akkor úgy tűnt, hogy már el is felejtették, milyen volt kezdő édesanyának lenni. Olyan dolgokat mondtak, hogy “bizony, sokat imádkoztunk értük”, vagy “soha nem engedtem meg, hogy…”. Kevés olyan tanácsra emlékszem, ami valóban válaszolt a kérdéseimre.

Az egyik legfontosabb dolog tényleg az, hogy imádkozzunk a gyerekeinkért. És persze, hogy a mi gyerekünknek sem engedjük meg soha, hogy. De egy kezdő Mami olyasmire kíváncsi, hogy

  • Hogy érjem el, hogy a gyerekeim hallgassanak rám?
  • Mit csináljak, amikor hisztizik, hazudik, vagy illetlen hangokat hallat?
  • Hogy kezeljem a testvérféltékenységet?
  • Mit csináljak, ha a gyerekem megüt egy másik gyereket?
  • Hogy ismertessem meg velük a Jézusról szóló jó hírt?
  • Hogy vakarjam ki őket a játszótérről, amikor haza kel indulnunk?
  • Mi a helyzet, ha nem értünk egyet a párommal?
  • Hogy kezeljem a délutáni és esti lefekvés körüli csatározásokat?
  • Hogy tanítsak meg egy gyereket arra, hogy másokra is tekintettel legyen?
  • Mit csináljak vele, ha nem hajlandó megenni a normális ételeket? …és sorolhatnám.

Sok igazi, jogos, gyakorlati kérdése van mindenkinek, aki gyerekeket nevel… és tényleg vannak még az én tarsolyomban is inspiráló ötletek, amelyet ki-ki a saját ízlése és vérmérséklete szerint alkalmazhat a saját családjában. És – noha már felnőttek a gyerekeim – talán annyira még nem szállt el fölöttem az idő vasfoga, hogy ne emlékeznék rá, milyen “kisgyerekes”, vagy “kamaszos” Maminak lenni. A Biblia tanításaival kapcsolatban pedig sokat tanultam / tanulok azóta is. Ráadásul most már azt is tudom, hogy az anyaság egyáltalán nem fejeződik be azzal, hogy felnőnek és a saját lábukra állnak a gyerekeink.

Az elmúlt években elég sok időt töltöttem azzal, hogy igyekeztem különféle teológiai megközelítések és nevelési filozófiák végére járni. A saját gondolataim és következtetéseim kibogozásához nekem az írás segít a legjobban – azt hiszem, néhány vastag könyv kitelne a laptopomon összegyűlt vázlatokból. Ha nem tudom, mit gondoljak valamiről, írni kezdek róla. 🙂

A KÉK nevelés gyakorlati oldaláról:

A picik (tolyogó 1-3 évesek) fegyelmezésének öt lépése
Pihenőkuckó: a megnyugvás helye
Üt a gyerek! Életkori sajátosság?
Féltékeny a gyerek
Büntetés, kiállítós bünti… ha ne büntessem, mit csináljak?
Büntetés helyett