Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül…

Szomorú, hogy ma már az is gyanús, ha valaki szereti a gyerekeket. Nagy port kavarnak a pedofil bűncselekmények. Amikor egyházi berkekben fordulnak elő, az mégnagyobb közfelháborodást kelt. Korábban az egyház segített a szülőknek a gyerekek felnevelésében. A társadalom is megszokta, hogy az egyháztól lehet megtudni, mi a jó és mi a rossz… olyannyira, hogy az iskolarendszer ezzel a közelmúltig nem is igen foglalkozott. (Most pedig kötelező hit és erkölcstant kapunk a nyakunkba!)

Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül…

A pedofília romlott gyümölcsét termő egyház égbekiáltóan torz képe annak, amiről Jézus élete szólt. Ő ugyanis erőteljesen támadta a pedofil megnyilvánulásokat. David Instone-Brewer* szerint, amikor a gyerekek megbotránkoztatásáról beszél, akkor Jézus a gyerekek bizalmával való súlyos, elsősorban szexuális visszaélések ellen emeli fel a szavát. A pedofíliáról beszélve mi is eufemizmust (szépítő kifejezést) használunk: a pedofília szó szerint azt jelenti: gyermek iránti szeretet. A pedofília azonban minden, csak nem gyermekszeretet.

Jézus idejében a szexuális bántalmazásra széles körben használt eufemizmus a “megbotránkoztatás” volt. A Jézus előtti évszázadok görög és héber nyelvű zsidó irodalmában gyakran szerepel ez a szóhasználat. [Pl. vesd össze, mit mond a szemről és a kézről az apokrif Sirák 9:5 és Salamon Zsoltárai 32:15; valamint a Máté 5:28-30.]

Így már jobban értjük Jézus szavait:

“Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.”
– Máté 18:6

Korabeli hallgatói jól értették, miről beszélt Jézus: ne merjétek a gyerekeket szexuálisan bántalmazni!

Jézus hallgatói legalább annyira ismerték a gyermekbántalmazás fogalmát, mint mi magunk. A Jézus életét megelőző időkben Palesztina erkölcsös és békés ország volt. Nem Jézus születése tette tönkre, hanem a dekadens római kultúra.

A rómaiak új erkölcsöt hoztak magukkal, ahol a szex főként szórakozásnak számított. A szolgaságnak is egy olyan új fajtáját vezették be, ami azelőtt ismeretlen volt a palesztin nép számára. A zsidóknak is voltak szolgálóik, de a zsidó törvények szerint a szolgákkal is majdnem ugyanúgy kellett bánni, mint a családtagokkal. A római szolgák mai fogalmaink szerint rabszolgák voltak, a zsidók szolgái pedig fizetett alkalmazottak.

A római törvények szerint a szolga urának a személyes tulajdona volt. A tulajdonos úgy használhatta, ahogy akarta. Nem volt emberi méltósága, amire tekintettel kellett volna lenni. Jézus és kortársai emiatt sok szexuális visszaélésből származó emberi szenvedés tanúi voltak. Nemcsak felnőttek szenvedtek. Mindennapos volt a gyerekek szexuális bántalmazása is.

dib-fiu-warren-cupEz a kép egy ezüstkehely részletét ábrázolja, amely Kr. u. 10 körül készült Jézus szülővárosa, Betlehem közelében. A kisfiú tehát nagyjából Jézussal lehetett egyidős, akár a játszótársa is lehetett volna. Öltözéke a szolgákra jellemző, de nem biztos, hogy szolga volt. Aranyos ez a kép, ha nem tudjuk, mi miatt olyan aggódó az arckifejezése.

A kehely neve Warren Cup, és a British Múzeumban látható. Amikor megtalálták, más múzeumok nem voltak hajlandók megvásárolni, az USA pedig még az országba való bevitelét is megtiltotta. Az elutasító légkör már kezdett megváltozni, amikor a British Múzeum 1960-ban megvette.

De mi váltotta ki ezt a heves reakciót?

A kehely két képe felnőtt férfiak homoszexuális aktusát ábrázolja. Középen látható az ajtóban álló kisfiú, aki láthatólag megijedt attól, amit lát. [Google search: a Warren kehely képei]

A kisfiú talán azért fél, mert ő is az egyik férfi szolgálatában áll. A Római Birodalomban rengeteg hozzá hasonló korú gyerek volt felnőttek szexuális jétékszere. A római közerkölcs ugyanis nem ítélte el a gyermekek szexuális kihasználását, a szolgákét pedig még annyira sem. Jézus viszont felháborítónak és elfogadhatatlannak tartotta.

Jézus nagyobb haraggal reagált a gyermekbántalmazásra, mint a legtöbb más bűnre. Komoly következményt helyezett kilátásba azok számára, akik bántják a gyerekeket.

dib-beton-cipoAz amerikai olasz maffiánál volt szokásban, hogy a delikvens lábát előbb betonba öntötték, utána pedig a súlyos betoncipővel a lábán dobták a Hudson folyóba. Nos, Jézus is valami hasonló szörnyűségről beszélt, amikor azt mondta, hogy “jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik” (Máté 18:6).

És nem azt mondta, hogy ez lesz a büntetésük. Azt mondta, hogy ez az, ami jobb volna annál, amit kapni fognak.

Nem hiszem, hogy volt valami, ami Jézust jobban felháborította volna. A gyerekek különösen közel álltak a szívéhez. Azt akarta, hogy senki ne merje bántani őket.

Folytatás: Miért voltak olyan fontosak a gyerekek Jézus számára?

____________________________
Felhasznált irodalom:
* David Instone-Brewer: The Jesus Scandals – Why he shocked his contemporaries and still shocks today (2012)