Miért olyan fontosak a gyerekek Jézus számára?

Jézus és a gyerekekTőlünk tanulják a gyerekeink, hogy a szeretet feltételekhez kötött, Pedig Isten szeretetét nem kell, és nem is lehet kiérdemelni – csak elfogadni. 

Miért mondta Jézus, hogy olyanok legyünk, mint a gyerekek? Miért voltak olyan fontosak a gyerekek Jézus számára? Miért álltak közelebb hozzá, mint mások?

A gyerekek valamennyire szinte mindannyiunk szemében különlegesek, mert még kicsik. A védelmünkre szorulnak, tehát úgy érezzük, hogy aki őket bántja, az a mi ellenségünk is. Bíznak a felnőttekben; ezért tartjuk olyan aljas dolognak a gyermekbántalmazást (ami durva visszaélés a gyerekek ártatlan bizalmával). Ártatlanok, és minél tovább meg szeretnénk őrizni ezt a mulandó értéket. A gyerekek bizalmával való visszaélések közül a szexuális bántalmazás különösen romboló hatással van a gyerek lelki épségére. Egy életre megkeserítheti a bántalmazott életét, sokszor visszafordíthatatlan sérüléseket okozva.

De Jézusnak más oka is volt arra, hogy különlegesnek tekintse a gyerekeket. Azt tanította, hogy a gyermek a tökéletes tanítvány. A tanítványainak azt mondta, hogy legyenek olyanok, mint a gyermekek:

“Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:
– Ki a nagyobb a mennyek országában?
Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta:
– Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.”
– Máté 18:1-6

Nem azt mondta, hogy a gyerekek is jöhetnek, ők is csatlakozhatnak a felnőttekhez, hanem azt, hogy a felnőttek addig nem jöhetnek, amíg olyanok nem lesznek, mint a gyerekek! A gyerekek tehát már megfelelőek arra, hogy Isten országa befogadja őket. A felnőttek pedig akkor felelnek meg, amikor olyanok, mint a gyerekek.

Mi olyan különleges a gyerekekben?

Azt hiszem, a feltétel nélküli bizalom.

Egy gyereket nem kell külön megtanítani arra, hogy szeresse a szüleit. Magától is szereti. És nem kell külön meggyőzni arról, hogy bízzon bennünk. Már bízik. Ez a gyanútlan gyermeki nyitottság persze hamar elmúlik, amint a gyerek idősebb lesz. És idő előtt veszítik el azok a gyerekek, akiket testileg, vagy lelkileg bántalmaznak; akiknek a bizalmával visszaélnek a felnőttek.

Jézus és a gyerekekJézus lépten-nyomon azt tanította, hogy nem kell elnyernünk, kiérdemelnünk Isten szeretetét. Nyugodtan szerethetjük Őt, mert Ő szeret minket, akkor is, amikor rosszat teszünk. Persze, mint minden szülő, mennyei Atyánk is azt várja tőlünk, hogy bánjuk meg a bűneinket és forduljunk el tőlük. De az Atya nem függeszti fel még a tékozló fiú iránti szeretetét sem arra az időre, amíg rossz úton jár és még nem kért bocsánatot.

Sok felnőtt azt hiszi, hogy Isten szeretetét ki kell érdemelnünk, és ezért kell jó dolgokat tennünk. Istennek tetszik a jó életvitel, ahogy minden szülőnek is; de nem emiatt szeret minket. Isten szeretetét nem lehet kioltani.

Ilyesmit csak egy felnőttnek kell elmagyarázni. A kicsi gyereket nem kell felszólítani arra, hogy szeresse a szüleit, és abban sem kételkedik, hogy a szülei szeretik őt.

Minden gyerek természetesen bízik a felnőttekben, akit még nem tanított bizalmatlanságra sok rossz tapasztalat; aki még nem tanulta meg fájdalmas leckékből, hogy nem szabad bíznia. Szomorú, hogy kénytelenek vagyunk ezt a bizalmat idő előtt kiölni a gyerekeinkből azzal, hogy figyelmeztetjük őket: szóba ne álljanak idegenekkel, mert bajuk eshet. Ez akkor is szomorú, ha szükséges, mert az idegenek nagy része kedves és jó szándékú, a bántalmazók zöme pedig nem az idegenek, hanem a rokonok és ismerősök köréből kerül ki.

Amikor a bizalmát még el nem veszített kicsi gyereknek megmondjuk, hogy Isten szereti, Istenben is bízni fog. Sajnos ez a bizalom is hamar elmúlik, amikor meghallja, hogy beszélnek Istenről egyes felnőttek.

Jézus komolyan mondta, hogy olyanok legyünk, mint a gyerekek, ne pedig olyanok, mint a felnőttek.

A gyerekkor vége és a parancsolatok igája

Bar MitzvaA 13 éves zsidó fiú Bar Mitzva lesz (“a parancsolatok fia”). Ma már sok zsidó lány is hasonló, Bat Mitzva szertartáson vesz részt. Amíg ezt a felelősségre vonható kort el nem érik, a szülők szorgalmasan tanítják a gyerekeket Isten törvényének irányadó mértékére, és bíztatják is őket a törvény szerinti életre, de ez nem számon kérhető kötelességük. A bar vagy bat mitzva avatás után azonban véget ér a gyerekkor: mint minden felnőttnek, úgy nekik is be kell tartaniuk a zsidóság mind a 613 törvényét.

Igen, nemcsak tízet. A rabbik megszámolták az ószövetség minden parancsát: 613 darab van belőle. És ez csak a bibliai parancsok száma. A zsidó törvényekhez még egy csomót adtak hozzá később.

A szertartás során szabad akaratból kimondott döntést a “parancsolatok igájának” is nevezik.

A zsidók tulajdonképpen két igát vesznek a nyakukba:

  1. az Isten országának igáját, és
  2. a parancsolatok igáját.

Az első, az “Isten országának igája” mindössze egyetlen parancsolatot foglal magában: “Szeresd az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”

Ismerős: Jézus is ezt nevezte első és nagy parancsnak. Minden hithű zsidó ismeri, mert a Semá része, amit naponta kétszer olvasnak.

A Semá az 5Mózes 6:4-9-el kezdődik. (“Halld meg” héberül “Semá”)

“Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!”
– 5Mózes 6:4-5

két igaA Semának ez az első szakasza az “Isten országának igája”, mert ezzel jelentjük ki, hogy Isten az életünk ura: engedelmeskedni akarunk Neki, azaz teljes lényünkkel szeretjük és szolgáljuk Őt.

A második iga, a “parancsolatok igája” pedig a Semá többi része, ami az ÖSSZES parancs megtartásáról szól.

“Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.”
– 5Mózes 6:6

A következő két szakasz az 5Mózes 11:13-21, és a 4Mózes 15:27-41; a befejezés pedig így szól:

“…emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.”
– 4Mózes 15:40

Egy zsidó serdülő tehát a Bar és Bat Mitzva szertartáson megfogadja, hogy betartja Isten mind a 613 parancsát. Élete során pedig újra, meg újra elismétli ezt az ígéretet, amikor – naponta kétszer – elmondja a Semát. Amikor ugyanis elmondja a Semát, a “parancsolatok igáját” ismétli el és veszi magára.

Önként vállalja, sőt meg is ígéri, hogy az ÖSSZES parancsot meg fogja tartani.

Jézus és Isten országának igája

Amikor azonban Jézust megkérdezték a törvények felől, Ő kettőre csökkentette a 613-at:

1) Az első az, amelyiket Isten országa igájának neveznek (“Szeresd az Urat, a te Istenedet…”),
2) a másik pedig: “Szeresd embertársadat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18).

“Jézus így válaszolt:
A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr; és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.
A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.”
– Márk 12:29-31

Jézus nem mondta, hogy a többi törvényt vessük el, de nem is emelte fel őket. Mintha az Ószövetség többi parancsa veszített volna a súlyából. Mintha Isten szemében örökre gyerekek maradhatnánk. Nem kell átesnünk a “parancsolatok igáját” ránk terhelő Bar Mitzván. Maradhatunk egyszerűen Isten gyermekei.

Augustinus megértette ezt. Így ír:

“Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz.”

Nem azt értette alatta, hogy egy keresztény akármit megtehet, hanem, hogy aki Istent szereti, az Isten akaratát akarja tenni. Azt akarjuk tehát, amit Isten akar. Ezért tehát azt tehetjük, amit akarunk, mivel, ha azt tesszük, amit akarunk, azt fogjuk tenni, amit Isten akar.

Miért engedelmeskedik szüleinek a kisgyermek?

A gyerekek és a felnőttek között lényeges különbség van abban, hogy ki miért engedelmeskedik. Mi, felnőttek, azért engedelmeskedünk Istennek, mert úgy döntöttünk, hogy követni fogjuk, és el akarjuk nyerni a tetszését.

kisgyerek szívesen engedelmeskedik annak, akiben bízik. Ha nem engedelmeskedik, annak két oka van:

  • vagy túl nehéz számára a feladat,
  • vagy valami sokkal érdekesebb dolog tereli el a figyelmét.

Mindkét esetben csak segítségre van szüksége, és szívesen engedelmeskedik.

A bennünk bízó kisgyerek tehát nem azért tesz számunkra kedves dolgokat, hogy elnyerje a tetszésünket. Ő bízik. Tudja, hogy úgyis szeretjük. Meg sem fordul a fejében, hogy valamivel ki kellene érdemelnie.

Később már igen. A nagyobb gyerekek és a felnőttek keserű tapasztalataikból megtanulják, hogy a szeretetet ki kell érdemelni; olyan világban élünk, hogy a kedvében kell járnunk valakinek ahhoz, hogy szeressen.

De eleinte az a kicsi gyerekek természetes feltevése, hogy feltétel nélkül szeretik őket.

A gyerekek tőlünk tanulják, hogy a szeretet feltételekhez kötött

Túl hamar elszáll az idő! Túl hamar megtanulják a gyerekek, hogy a szeretetünk feltételekhez kötött – meg kell dolgozni érte. Persze hangoztatjuk, hogy mindenképpen szeretjük őket, és talán őszintén úgy is gondoljuk, de mégis mást mutat az, ahogy bánunk velük. A büntetés egyetlen világos üzenete az, hogy a szeretetnek feltételei vannak, és ki kell érdemelni.

Amikor a gyerekünk valami rosszat csinál, nemcsak a szomorúságunkkal találja magát szemben, hanem az iránta való hűvösségünkkel is. Amikor megszidjuk és elküldjük, talán még valami mással is megbüntetjük, a szeretetünk csapját is elzárjuk magunkban, hogy nekünk se fájjon annyira.

Fájdalommal a szívünkben azt is mondhatnánk neki:

– TÉNYLEG nagyon fontos, hogy ne csináld ezt. Magadnak is ártasz vele, meg másoknak is, és én nem akarom, hogy bajod essen.

De helyette inkább ilyeneket mondunk:

– Ilyet SOHA ne csinálj többet! Nem szabad! Megértetted?! – és hamar megtanulja, hogy ha mégis valami rosszat csinál, akkor köddé válik a szeretetünk.

apa összeszidGyorsabban megtanulja, ha még dühösen is bánunk vele.

Tényleg nem lehet mindig megmagyarázni, hogy valami miért rossz – de legalább próbáljuk meg! Azt is tudom, hogy a szeretet csapját puszta önvédelemből zárjuk el; vannak olyan dolgok, amiket másképp nem bírnánk elviselni – de azért jó volna a Lélek erejét igénybe véve legalább megpróbálni.

A gyerekeink végül is kénytelenek megtanulni, hogy ha rosszul viselkednek, az emberek nem fogják őket szeretni. Valóban így működik a kegyelem nélküli, erőre és teljesítményre, jogokra és kötelességekre épülő világ. Mégis minden szülőnek érdemes átgondolnia, hogy:

  • Vajon azzal, ahogy nevelem őket, azt a benyomást keltem-e a gyerekeimben, hogy a szeretetem (és Isten szeretete) feltételekhez kötött, amit jósággal és engedelmességgel ki kell érdemelni?
  • Mi mást szűrhetnének le a gyerekeim, ha jutalmazással és büntetéssel próbálom őket jobb viselkedésre ösztönözni?

Kegyelem nélkül Istenben sem tudunk bízni

Mire tehát kinövünk a gyerekkorból, mindannyian megtanuljuk, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. Ezért mondta Jézus, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek: bízzunk Isten jóságában és feltétel nélküli szeretetében!

haragvó IstenMiután felnőve megtanultuk, hogy a szeretet feltételekhez kötött, és nem a kegyelem uralkodik, hanem az érdem, teljesen megváltozik az Isten iránti viszonyulásunk. Tapasztalatainkat Istenre is rávetítjük, és azt hisszük, hogy Isten sem képes feltétel nélküli szeretetre. Azt hisszük, hogy amikor haragszik a bűneink miatt, akkor a szeretete is csökken irántunk.

Azért gondoljuk ezt, mert az emberi kapcsolatainkban mindig ezt tapasztaljuk. Még a saját szüleinkkel is. Csak azt felejtjük el, hogy Isten olyan apaként mutatkozik be, aki nem szűnik meg szeretni még a neki hátat fordító fiát sem (ld. a tékozló fiú története). Elfelejtjük, hogy Isten az özönvíz előtt is gyászolt (1Mózes 6:6).

Isten bűn ellen irányuló haragja nem vet véget irántunk való feltétel nélküli szeretetének! Sőt, lángra gyújtja! Isten szeretete olyan erővel lángol, hogy többet ad, mint bármelyik szerető szülő. Tökéletes Fia életét tette le értünk, hogy bennünket, engedetlen gyerekeit megmentsen.

Isten szeretetét nem kell, és nem is lehet elnyerni, kiérdemelni – csak elfogadni lehet, és gyermeki módon bízni benne.

Nem kell jó dolgokat csinálnunk annak érdekében, hogy elnyerjük Isten jóindulatát, és így üdvösséget szerezzünk magunknak. Csak ott kell hagynunk a rossz utat, és el kell fogadnunk az üdvösség ajándékát. Nekünk már semmibe sem kerül.

Bizalom nélkül az ajándék is gyanús

Egy kisgyerek még megérti, mit jelent a szeretetből kapott ajándék, ami nem kerül semmibe.

dib-ingyen-csoki-ajandek-2Ha csokit adsz egy idegen kicsi gyereknek, aki még bízik a felnőttekben, rád mosolyog, és elveszi.

A valamivel idősebb gyerek már gyanakodva nézeget, hogy nincs-e a dolog mögött valami átverés.

Amikor pedig egy ismeretlen felnőttnek akarsz ingyen csokit adni, megfordul és elmegy; talán még a rendőrséget is értesíti. Tudjuk, hogy nincs ingyen ajándék. Aki csokival kínál, az vagy akar tőlünk valamit, vagy meg akar mérgezni.

Az ajándék ugyanaz, de a válaszreakciónkat megváltoztatta az élettapasztalat.

Ezért annyira borzalmas dolog a gyerekek érzelmi és testi bántalmazása, a bizalmukkal való mindenfajta visszaélés! A teljesítmény-orientált, viselkedés-módosításra törekvő, jutalmazó-büntető, kegyelem helyett az érdemre épülő nevelés még akkor is tönkreteszi a gyerek élettapasztalatát, ha nem szerepel benne erőszakos cselekedet. Csak egy kis ösztönzés. Sugalmazás. Érzelmi manipuláció. Például a szeretet elveszítésétől való félelem visszatartó ereje.  Ma már tudományos vizsgálatok is igazolják, hogy a gyermekbántalmazás egész életre kiható súlyos sebeket ejt az emberi lélekben.

Jézus ezért haragudott olyan nagyon azokra, akik a gyerekek ártatlan bizalmával visszaéltek, és szexuálisan kihasználták őket. De Jézus haragja nemcsak a szexuális bántalmazókra vonatkozik, hanem az egész korrupt világra, ami mindenkit megront.

Miközben felnövünk, a folytonosan ismétlődő megrontó élmények hatására egyre nő bennünk a bizalmatlanság, és romlottá válik a szeretetről alkotott elképzelésünk is.

Jézus igája könnyű

Azt hisszük, hogy a szeretetet ki kell érdemelnünk, és ezért akarjuk jótettekkel elnyerni mások, meg Isten jóindulatát is.

Istent a többi, szintén megromlott emberrel való kapcsolatainkból leszűrt tapasztalatok alapján képzeljük el. feltétel nélkül szeretElsősorban annak alapján, ahogy a szüleink bántak velünk. Azt gondoljuk, hogy a szüleinkhez hasonlóan Isten is csak akkor fog bennünket szeretni, akkor fog velünk jól bánni, ha “jó gyerekek” vagyunk, és sok-sok parancsának engedelmeskedünk.

Jézus viszont azt mondja: legyél újra olyan, mint egy kicsi gyerek, és gyermeki bizalommal nézz Istenre!

Jézus igája gyerekeknek való. Boldogító és könnyű, nem nehéz. Csak “Isten országának igáját” kell felvenned, a parancsolatokét nem. Csak bízzál Istenben és szeresd úgy, ahogy egy kicsi gyerek bízik a szüleiben és szereti őket – és ebből fakadó módon szeresd az embertársaidat, a gyerekeidet is.

A többi jön magától, ne aggódj miatta. Csak szeresd Istent, mert Ő előbb szeretett téged.

…megszólalt Jézus, és ezt mondta:
“Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”
– Máté 11:25,28-30

Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül…
“Ne ingereljétek gyermekeiteket!” – mi az, ami haragra ingerli, frusztrálja, elcsüggeszti őket?
Mitől lesz a gyerek engedelmes?
Mi a büntetés?
Mi a bántalmazás?
Jézus a helyünkbe lép
Isten kegyelme és a törvény szerepe
Mitől függ a nevelési filozófiád?

____________________________
Felhasznált irodalom:
David Instone-Brewer: The Jesus Scandals – Why he shocked his contemporaries and still shocks today (2012)