Az ember: Isten képmása

A Mindennapok Teológiája » 3. Kicsoda az ember? » Kicsoda a NŐ?

ember

“Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…”
– 1Mózes 1:26

Mi a képmás?

A Webster’s értelmező szótár szerint (1) egy személy vagy dolog formájának másolata vagy utánzata; (2) optikai eszközzel (lencsével, tükörrel), vagy elektronikus úton előállított optikai hasonmás (ellenpéldány); (3) pontos másolat: utánzat.

A képmás szinonimái: hasonmás, arcmás, tükörkép, másolat, utánzat. Isten önmagához hasonlóvá, a saját képmására teremtett minket. Mit jelent, hogy az ember Istenhez hasonlít? Nőként és férfiként hogy lehet Isten képmása?

Vessünk egy pillantást az ember Istenhez való hasonlóságára három megvilágításból:

1. Isten, Akihez hasonlítunk: nem “én”, hanem “mi”

“Akkor ezt mondta Isten:
Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.”
– 1Mózes 1:26-27, 31

Isten többes számot használ: “Alkossunk embert a képmásunkra…” Ez az első olyan hely a Bibliában, ahol feltűnik a többes számú Isten: A Szentháromság. Tudtad, hogy Jézus és a Szentlélek már a kezdet kezdetén is ott volt? Az élő Isten ebben is eltér azoktól az istenektől, akik az ember teremtményei.

A Bibliában sok más helyen is feltűnik ez a “kapcsolat”. Érdemes kikeresni ezeket a bibliai részeket: Máté 3:13-17, János 14:10-31, János 16:12-15, János 17:1-5, Galata 4:6. Mit veszel észre bennük? A Szentháromság mindegyikben szerepel. A Bibliából kiderül, hogy Isten egy kapcsolat – az Atya, a Fiú és a Szentlélek, három egymást szerető Személy boldog kapcsolata. Ha Isten kapcsolat, minket pedig önmagához hasonlóvá teremtett, mi következik ebből? Mi is társas lények vagyunk!

2. Isten, Akihez hasonlítunk, maga a szeretet

A Bibliában az áll: “Isten szeretet.” Sok helyen van benne szó Isten szeretetéről: pl. 2Krónikák 6:14, Ézsaiás 54:10, János 3:16, Róma 8:37-39, 1János 3:1-2, 1János 4:8-19. Ha Isten maga a szeretet (1János 4:8), mi pedig Rá hasonlítunk, mi következik ebből? Szeretetre születtünk!

3. Isten, Akihez hasonlítunk, az élet forrása

“Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”
– 1Mózes 2:7

Isten teremtette az életet. A bűnbeesés után azonban megváltozott az élet, amelyet teremtett, és az élőlények halandóvá váltak.

“Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!

Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.
Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,
kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.”
– 1Mózes 3:19, 21-24

Isten kizárta az embert arról a helyről, ahol az élet fája állt. De mivel Isten társas lény, sőt, maga a szeretet, új élet érkezett Jézus Krisztuson keresztül. Erről szól: Róma 6:3-5, Efezus 2:3-5, 1János4:9, 2Korinthus 3:4-6.

Ha az élet Istentől származik, mi pedig Rá hasonlítunk, mi következik ebből? A mi feladatunk is az, hogy életet leheljünk egymásba! Valamiben meg kell nyilvánulnia annak, hogy Isten képmásai vagyunk: társas lények, akik szeretetre születtek, és akiknek az a feladata, hogy életet leheljenek azokba, akikkel kapcsolatban vannak.

KÉRDÉSEK, amiken ennek kapcsán elgondolkoztam:

1. Mint társas lény

  • Van kapcsolatom Istennel? Mit jelent?
  • Arról szól, hogy mit teszek és mit nem, vagy inkább arról, hogy egyre jobban szeretném megismerni Őt?
  • Igazán ismerem a körülöttem lévőket? Törődöm velük? Tudom, mit gondolnak az életről és Istenről, vagy csak felszínes dolgokat tudok róluk?

2. Mint olyan valaki, aki szeretetre született

  • A körülöttem élők, a családom tagjai miből tudják, hogy tényleg szeretem őket? Tudják egyáltalán?
  • Továbbadom nekik Isten szeretetét?
  • Feltétel nélkül szeretem őket, vagy csak akkor, amikor megérdemlik?

3. Mint olyan valaki, aki új életet lehelhet másokba

  • Közelebb vonzom Krisztushoz a körülöttem élőket?
  • Életadó vagyok, vagy inkább elszívom az életet másoktól?
  • Krisztus bennem élő szeretete kiömlik másokra is azzal, hogy örülök nekik, bíztatom őket, segítek nekik… vagy mindig elvárásokat támasztok másokkal szemben?
  • Szabadnak érezhetik magukat mások a társaságomban?

Megyek, meg is beszélem valakivel!

  • Mi lenne, ha tényleg elkezdenénk egyre hasonlóbbá válni ahhoz, aki önmagához hasonlóvá teremtett minket?
  • Milyenek lennének a kapcsolataink? A családunk, a barátságaink?