A nemek különbözőségét jelölő bibliai szavak

« Mi teszi a nőnemű embert igazi nővé?

Amiben nincs köztünk különbség

ADAM = ember

Az első fontos szó: ADAM. Nemcsak az első férfi neve. Héberül az adam egyszerűen annyit jelent, hogy ember, nemtől függetlenül. Emberi személy, tehát nem Isten, és nem is állat. Férfi, vagy nő – olyan valaki, akit Isten önmagához hasonlóvá teremtett.

“Alkossunk embert [adam] a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…”
– 1Mózes 1:26

“Alkossunk” – a többesszám arra utal, hogy Isten nem egyszemélyű egyeduralkodó, hanem három személy kapcsolata. A társas Isten az embert is önmagához hasonlóvá, társas lénynek teremtette.

Isten szeretet. Ez azt jelenti, hogy Isten maga társas lény, akinek a három személye [lásd: Szentháromság] már akkor kölcsönös szeretetkapcsolatban volt egymással, még mielőtt bármi, vagy bárki más létezett volna. A társas természetű Isten dicsősége a másik-központú szeretet: a másik örömének és jólétének előmozdítása, bármekkora árat kell is fizetni érte. Hogy dicsőségét kifejezze, Isten embert teremtett, aki – ugyanúgy, mint Ő – képes szeretetet adni és elfogadni. Azért teremtett minket, hogy szeressen. Azzal bízott meg bennünket, hogy szeressünk: hogy mi is továbbadjuk Isten szeretetét egymásnak a kapcsolatainkban. Istennek az volt a terve, hogy mi se magányos mindenhatóként, hanem másokkal együtt, személyek közösségében éljünk, ahogy a Szentháromság tagjai is személyek közösségben élnek.

Isten három személye azt mondta, hogy alkossunk EMBERT a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá. Erről szól tehát az első fontos szó: ADAM.

A biológiai nemi különbségekre vonatkozó bibliai szavak: is és issá

IS = hímnemű ember

Miután Éva megszülte és szemügyre vette első gyermekét, így reagált az új, és (gondolom) kellemesen meglepő (noha fájdalmas), egyedülállóan női élményre:

“Fiút [is] kaptam az Úrtól.”
– 1Mózes 4:1

Az IS szó szerint hímnemű embert jelent. Amit Éva mondott, egyszerűen azt jelentette: nahát, fiú! Számára viszont ez az egész dolog még teljesen új volt. Jól megnézte az újszülöttet, és megállapította, hogy a kisbaba olyan emberi lény [adam], aki anatómiailag nem rá, hanem a férjére hasonlít. Felismerte, hogy elsőszülöttje, hímnemű ember [<emIS], azaz kisfiú, aki majd férfi lesz.

Amikor Éva megállapította, hogy gyermeke fiú, a hímneműségéről beszélt, nem a férfiasságáról. A gyermek fiú, tehát hímnemű. A férfiasság és a nőiesség (gender) fogalma itt még nem szerepel. A második fontos szó: IS. A harmadik pedig: ISSÁ.

ISSÁ = nőnemű ember

Isten mély álmot bocsátott Ádámra, mielőtt Évát megalkotta. Amikor Ádám fölébredt, olyan emberi lényt látott, aki másmilyen volt, mint azok az élőlények, akiknek az elnevezésével éppen azelőtt foglalatoskodott. Ez az új teremtmény is adam volt, emberi lény, mint ő maga; de nem is, nem hímnemű. Azt hiszem, kétszeresen is lelkesítette a meglepetés. Azonnal felfogta, hogy ezzel az új valakivel olyan sajátos kapcsolatra nyílik lehetősége, amilyenre a többi, már megismert és elnevezett teremtménnyel nem.

Lelkesedésének másik mozgatórugója pedig minden bizonnyal szexuális természetű volt, de személyes és társas is. Ez a másik adam valahogy lenyűgözően másmilyen volt. Ugyanolyan ember, mint ő, mégis más, egyedi, vonzóan különleges. Ádám – még romlatlan ítélőképességével – felismert Évában valamit, ami e szavakra fakasztotta:

“Asszonyember [issá] legyen a neve: mert férfiemberből [is] vétetett.”
– 1Mózes 2:23b

Itt még a biológiai nemi különbségekről van tehát szó, nem a kapcsolatban kifejeződő nőiségről. Még nem. A nőiesség titka ekkor még rejtve volt. Éva nőiességét később fedezte fel Ádám.

Ha nem volnának további szavak, ha később nem volna szó a kapcsolatban kifejeződő női és férfi jellegről, akkor a nemi meghatározottság értelme pusztán a biológiai szexualitás volna: minden adam vagy is, vagy issá. A nemi jelleg nem jelentene mást, mint azt, hogy különböznek a férfi és a nő nemi szervei, másmilyen a testalkata és a csontrendszere, másképp oszlanak el rajta a zsírpárnák, eltérő az izomzata és a szőrzete, és nemi hovatartozását (az adott társadalmi szokásoknak megfelelően) másképpen jelzi öltözékével, hajviseletével, gesztusaival és viselkedésével. A nemi különbségek igazából csak a szexuális működés szempontjából számítanának: az egyik nemi jelleg hordozója testi izgalmat vált ki a másik nemi jelleg hordozójából.

Ha tehát nő és férfi között csak ennyi volna a különbség, akkor nem volnának köztük a kapcsolat szempontjából fontos lelki (pszichés, gondolkodásbeli) különbségek. Férfi és nő kapcsolatának minőségét ez esetben pusztán a kielégülés szintje határozná meg, amelyben egyik félnek a másik jóvoltából része van. A kielégülés forrása lehet a közös érdeklődés, a jó szex, vagy mindkettő. Ebben az esetben nyitva állna az ajtó arra, hogy bárki azzal élvezze a szexuális és/vagy a közös érdeklődésre épülő társas kapcsolatot, akivel azt a leginkább kielégítőnek találja. A jó barátságok pedig nem tükröznék vissza Isten társas dicsőségét. A másik meztelen teste nyújtaná a legfőbb szenvedélyt; ehhez fogható élmény nem volna elérhető az összefonódó lelkek számára. A horgászcimborák, a kávé mellett mindent megbeszélő barátnők és gyülekezeti jóbarátok kevesebbet adnának egymásnak, mint amennyit Isten nekik szánt, és nem is igen érzékelnék, hogy valami hiányzik.

ferfi-no-anatomia

A Biblia azonban nemcsak e két szóval fejezi ki a nemi jellegzetességek fogalmát. Olyan fogalmakat is használ, amelyek a férfi és a nő lényének eltérő és egymást kiegészítő szociális vonásait tárják fel. Isten társas természetéből e fogalmak értelmében tükrözi vissza a két nem azt a részt, ami csak az egyikre, vagy a másikra jellemző. Így válik érthetővé, hogy az emberi kapcsolatokban még a szexuális élményből, vagy a közös érdeklődésből fakadó örömnél is mélyebb kielégülésre van lehetőség.

A társas viszonyulás különbözőségére vonatkozó szavak: zakar és neqebá

Nézzük meg a fentebb idézett 1Mózes 1:26-27 bibliai szövegét némi magyarázattal:

Alkossunk [mi, társas személyek közössége] embert [adam] a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá [társas lényekké, akik hozzánk hasonló módon kapcsolódnak egymáshoz].

Megteremtette Isten az embert [adam] a maga képmására [társas lénnyé – Istenhez hasonló képességgel arra, hogy az emberi közösségben olyan örömben legyen része, amelyet Isten az isteni személyek közösségében élvez], Isten [a társas közösségben boldog Isten] képmására teremtette, férfivá [zakar] és nővé [neqebá] teremtette őket.

Ezzel a két héber szóval (zakar és neqebá) tárja fel a Biblia Isten mélyebb szándékát a férfi és a női nemmel, és ennek megfelelően a nemekre jellemző pszichés eltéréseket.

Az egyén nemiségét ötféle megközelítésben tárgyalja korunk tudománya: *

  1. genetikai nem (amit a kromoszóma határoz meg);
  2. gonadális nem (amit az ivarmirigyek jellege határoz meg);
  3. fenotípusos nem (amit a külső megjelenés határoz meg);
  4. pszichoszomatikus nem (vagyis a nemi identitás);
  5. jogi értelemben vett nem (ahogyan a társadalom tekinti az egyént, ami bekerül az anyakönyvbe stb.).

Ezek közül az IS és az ISSÁ szavak az első háromra vonatkoznak.

A tudományos felosztást figyelembe véve talán mondhatjuk, hogy a ZAKAR és a NEQEBÁ szavak a nemiség pszichoszomatikus eltéréseire vonatkoznak. A nemi különbségeket abban ragadják meg, ahogy nemi adottságainkból eredően eltérő módon veszünk részt az emberi kapcsolatainkban.

Figyelsz?

A továbbiakban tehát arra vagyunk kíváncsiak, mit jelent a NEQEBÁ, a nőiességet jelentő szó, amely a társas kapcsolatokban fogalmazza meg a női nem (issá) jellegzetességeit. A Biblia e fogalom segítségével világítja meg, hogy mitől nőies a nőnemű ember. A ráncos kis öregasszony, Teréz anya emberi lény volt (adam), nőnemű (issá), de befogadó és tápláló nőiesség (neqebá) is áradt belőle. Mit jelent ez?

NEQEBÁ – a kapcsolatban megnyilvánuló nőiesség

________________
* Borsos Antal: A nemek kialakulásának zavarai az emberben (Mindentudás Egyeteme, előadás)