Kicsoda a nő?

A Mindennapok Teológiája » 3. Kicsoda az ember? » Kicsoda a NŐ?

Kicsoda a nő?« Mi teszi a nőnemű embert igazi nővé?

Hogy tükrözi Isten személyének sajátos vonásait a női nem? Mit árul el a Biblia a nőiségről? Mi az, ami kifejezetten a nőkre jellemző?

Nőnek lenni testi adottság. Így születtünk. A nőiség viszont olyan valami, amivel egy nő belülről tükrözi Isten bizonyos vonásait…

Szavak

Az első emberi lényt a Biblia “ember”-nek (adam) nevezi, a nő megalkotásának pillanatától “férfi” (héber IS, hímnemű ember), a nő pedig a férfihez tartozását kifejezve ISSÁ (nőnemű ember):

“Asszonyember [issá] legyen a neve: mert férfiemberből [is] vétetett.”
– 1Mózes 2:23

Amikor a férfi és női mivolt tartalmi lényegéről is szól, akkor más szavakat használ a Biblia:

“Megteremtette Isten az embert [ha-adam = emberiség] a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá [zakar] és nővé [neqebá] teremtette őket.”
– 1Mózes 1:27

[A nemek különbözőségét jelölő bibliai szavak]

A “nő” (héber neqebá vagy neqebah) szó jelentése: “kilyukasztott, átfúrt, megnyitott”. Olyan mindennapi értelemben, mint mondjuk egy láda, aminek a fedelére lyukat fúrtak, hogy meg lehessen tölteni:

“Akkor Jójádá főpap vett egy ládát, a fedelére lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni az ÚR házába. Abba tették az ajtót őrzőpapok mindazt a pénzt, amit az ÚR házába vittek.”
– 2Királyok 12:10

A történetben (2Királyok 12:1-13) arról van szó, hogy Jóás, Júda királya 15 éven keresztül hiába kérte a papokat, hogy a templomi adományokból javíttassák ki a rongálódásokat. Végül Jójádá főpap fogott egy ládát, és “lyukat fúrt” a fedelére, hogy be tudja fogadni az adományokat, és legyen miből rendbe hozni a templomot. Annak idején fontos volt a templomépület, mert ott volt Isten földi lakhelye.

A ládát a főpap azért “fúrta át”, hogy be tudja fogadni azt, ami Isten országa javát szolgálja. Ezt az egészet azért említettem, mert az Ószövetség az itt szereplő héber szót többször is használja Isten nőnemű képmásának (uneqebah) megnevezésére.

Lapozzunk előre az Újszövetséghez. A Márk 1:6 például egy “mell, mellbimbó, táplálás” jelentésű szóval (görög thelus) írja le a nőt. A nő az, aki táplál, életet ad. Így tükrözi női módon Isten képmását a kapcsolataiban.

Már a szóválasztásból is sejthető, hogy a Biblia szerint a nőnemű ember különlegessége a befogadással és a táplálással kapcsolatos.

A nőiség lényege: befogadás, táplálás, szépség

A nőt Isten olyanná alkotta, hogy behatóan meg kell ismerni (ld. jadá) ahhoz, hogy női mivoltának rejtett szépsége láthatóvá váljon és Isten szépségét is sugározni tudja belülről. A szexuális aktus ennek az illusztrációja: a férfi aktívan behatol, a nő pedig megnyílik, és befogadja a férfi közeledését azzal, hogy beengedi a testébe; így ízlelhetik meg együtt azt a bensőséges jót, ami erőt ad nekik, hogy visszatérjenek küzdelmeik színterére.

Az ellenkező nemek kapcsolata sokkal többről szól, mint a fizikai örömszerzésről. A nő azt akarja, hogy egész lényét ismerje és élvezze a férfi; azért bánjon vele gyengéden, és azért gyönyörködjön benne, mert ismeri, és látja, hogy valóban gyönyörű (nem pedig azért, hogy szerezzen tőle valamit, ami élvezetet okoz neki). Legközelebb kerül terítékre az a kérdés, hogy a férfi mit akar.

A nőt Isten kapcsolatra teremtette, és azonnal kapcsolatba is helyezte

“Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.”
– 1Korinthus 11:8-9

Pál azt írja, hogy “a nő a férfiért van”. Ez nem egy szexista kijelentés arról, hogy a férfi milyen fontos, hanem azt jelenti, hogy a nő kapcsolatra teremtett lény. A női vonzerő ennek eszköze; a női szépség vonzza és erősíti a férfit: tehát Istentől származó jó dolog. Mint minden mással, amivel valaki rendelkezik, és ami másvalaki számára érték, ezzel is vissza lehet élni. Ahogy a férfi nem arra kapta testi erejét, hogy kihasználja a nőt, úgy a nő sem arra kapta vonzerejét, hogy szerezzen magának dolgokat a férfiaktól.

A női szépség

A női szépségnek több köze van ahhoz, ahogy a nő másokhoz viszonyul, mint ahhoz, ahogy kinéz.

“Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése,
hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.”
– 1Péter 3:3-4

“Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal.”
– Példabeszédek 21:19

A “zsémbes és bosszús” éppen az ellentéte a “szelíd és csendes” lelkületnek, amire Péter hívja a nőt:

zsémbes = veszekedős, kontrolláló szelíd = nincs hatalmad elpusztítani, mert a szépségem Istenből fakad
bosszús = ingerült, nyűgös, “ezért megfizetsz” csendes = szabad vagyok arra, hogy érted szeresselek ahelyett, hogy magamat védeném, mert Istennél biztonságban vagyok

Az bűnbeesés következményei a nő számára azokon a területeken a legfájdalmasabb, amelyekre Isten alkotta őt: a kapcsolataiban éli át a bűn fájdalmát, és ezért aggódik annyit a szépsége és értékessége miatt.

[A nőiesség ereje]

A nőiesség ellensége: az önzés

A nő, akinek éltető eleme a bizalmas kapcsolat, már kislány korában rájön, hogy óvatosnak kell lennie; másokat nem érdekel minden benne rejlő csoda. Lényének egy részét vagy nem veszik észre, vagy lebecsülik, vagy önző módon használják. Megtanulja, hogy kockázatos dolog odaadni másnak az egész valóját: veszteség és fájdalom lehet a vége. És mivel saját jóléte neki is fontosabb, mint az Istentől való függés, igyekszik minimálisra csökkenteni a kockázatot: lelkének legérzékenyebb részeit megtartja magának, a csúnya részeket pedig még saját tekintete elől is rejtegeti.

Az önző bánásmód a nő bezárulásához vezet. Amikor fennáll a kihasználás vagy a bántás veszélye, a nő elrejti érzékeny és sebezhető énjét. A bizonytalanság és a fájdalom ellen védekezik: kézbe veszi a dolgokat, irányítani, kontrollálni kezd. Isten rögtön a bűnbeesés után megmondta, hogy így lesz:

Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
– 1Mózes 3:16

A vágyakozni (héber teshukah) szó olyan vágyat jelent, amikor valamit, vagy valakit szenvedélyesen a magunkénak akarunk tudni, és egyúttal kontroll alatt is akarjuk tartani. A bűn megrontotta a férfi és a nő kapcsolatát, és ez női oldalról abban nyilvánul meg, hogy amikor nem érezzük magunkat biztonságban, kontrollmániásak leszünk.

Ugyanez a szó áll itt is:

“…ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.”
– 1Mózes 4:7

A szó egy oroszlán képét idézi fel, aki az áldozatára les.

Azt hiszem, minden nő ismeri az érzést: fontos, hogy jól menjen minden. Senki másnak nem fontos annyira, mint nekem… tehát kénytelen vagyok a világot a saját vállamon hordozni, minden ló gyeplőjét egy kézben tartani, minden elvárásnak egy személyben megfelelni, és lehetőleg mindenki kedvében járni. És még csak észre sem veszik, mennyit teszek értük. Ha két hétre leállnék, összeomolna minden…

[A nőies nő hív, de nem kontrollál]

A nő lételeme: a társas biztonság. A biztonságos és meghitt kapcsolatban a nő kivirágzik és él, boldog, mint hal a vízben. A bűn miatt megromlott világban viszont az önzés uralkodik, minek következtében az ember másokkal együtt élve is csak magára számíthat. Gyakran szembesülünk vele, hogy még szeretteink sem értünk, hanem önmagukért szeretnek minket, ezért úgy érezzük, végső soron nekünk kell magunkról gondoskodnunk, sőt, meg is kell magunkat védenünk másokkal szemben. A nő esetében, aki biztonságra vágyik, ez abban nyilvánul meg, hogy hajlamos a számára fontos ügyeket szívós elszántsággal a kezébe venni – általában saját biztonsága érdekében.

Az uralkodni (héber másál) erőfölénnyel való diktatórikus önkényuralmat jelent. A bűnbeesés következtében a férfi hajlamos nem gyengéden vezetni (mások javára), hanem az erősebb jogán uralkodni (saját érdekeinek megfelelően). De nem természetes ez, ha úgy érzi: ha nem uralkodik az oroszlánon, akkor szét fogja tépni?

A nő tehát úgy védekezik, hogy becsuk és kontrollál, a férfi pedig úgy védekezik, hogy biztos távolban marad, és gyakran erővel uralkodik; a meghitt megismerés (jada) és a harmonikus egység (echád) helyett így válik a férfi és a nő párkapcsolata állandó hatalmi harccá, két önmagát védő és saját boldogságáért a másik ellenében harcoló fél egymás ellen feszülő akaratának színterévé.

A nő legmélyebb félelmei és vágyai

Törékeny természetét erős, ellenálló külső kéreg alá rejti, és éberen vigyázva küzd megmaradásáért a könyörtelen, önzésre berendezkedett világban, ahol az emberek a saját céljaikra használják egymást. Vigyáz magára… és fél.

A nő alapfélelme az észrevétlenség:

  • Nem vesznek észre; talán nem vagyok elég vonzó.
  • Van bennem valami, ami kell valakinek?
  • Itt vagyok… lehet, hogy senkit nem érdekel?
  • Ha igazán megismernél, talán nem is találnál értékesnek. Rájönnél, hogy igazából nem is vagyok szép.

Óvatlan pillanataiban mégis elfogja a vágyakozás, hogy valaki más legyen erős és ellenálló… őérte.

Lényének legmélyén olyan Valakire vágyik, aki a védelmére kel és szót emel a nevében. Aki érte erős; aki az erejével nem uralkodik rajta, hanem küzd érte: még a nyomasztó kötelességek alól is felszabadítja, hogy valódi önmaga lehessen.

Olyan védelmezőre vágyik, aki gyönyörködik benne; aki mellett ráébred, hogy van mit adnia: másokat is meghitt kapcsolatra hívhat, mert van benne valami, ami tényleg gyönyörű.

Milyen a nőies nő bibliai értelemben?

“Az igazi nő nyugodt, mert tudja, hogy Isten gyönyörködik romolhatatlan szépségében; ezért mással is van ereje úgy bánni, hogy élvezze Isten belőle sugárzó szépségét:

Semmi nem túl drága neki azért, hogy mást is lenyűgözzön Isten belőle sugárzó szépsége.”
– Dr. Larry Crabb *


A női szerepekkel kapcsolatban érdekes olvasmány Tóth Károly: Női szerepvállalás az egyházban c. tanulmánya is (pdf)

A Mindennapok Teológiája » 3. Kicsoda az ember? » Kicsoda a NŐ?
______________________
Felhasznált irodalom:
* Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction – saját jegyzet