Nézzétek, az Isten Báránya!

AZ ÚJSZÖVETSÉG 4 EVANGÉLIUMA · 3. rész

Esetleg attól tartasz, hogy az édes Jézus mögött egy könyörtelen Isten rejtőzik? Azt gondolod, hogy a kereszt kedves dolog volt ugyan Jézustól, de ki tudja, mi a helyzet Istennel?

a megöletett bárány

Keresztelő János vad és szent próféta volt, akinek az volt a küldetése, hogy előkészítse az utat az ÚR Jézusnak. Az ószövetségi próféták azt jövendölték róla, hogy kiáltó szó lesz a pusztában, a messiás előhírnöke (Ézsaiás 40:3; Malakiás 3:1). És amikor eljött élete nagy pillanata, és végre felkonferálhatta Jézust az élet színpadára, mit mondott?

“Nézzétek, az Isten Báránya, aki magára veszi a világ bűnét!”
– János 1:29 (SzPA)

Miért pont ez jutott eszébe? Annyi mást is mondhatott volna János Jézusról! Például: “Nézzétek, az Isten Igéje!“; “Nézzétek, Isten királya!” (1Sámuel 10:24); “Nézzétek, Isten főpapja!” (Zsidók 10:20-21); “Nézzétek, a világ világossága!“; “Nézzétek, a mennyei vőlegény!” (Énekek Éneke 2:16); Nézzétek, a “Vagyok, aki vagyok” (2Mózes 3:14). És még vagy száz másik ráillő címet választhatott volna Jézusnak. De úgy gondolta, hogy ezt kell Róla elsősorban tudnunk: “Nézzétek, az Isten Báránya!” Nézzétek, Isten vérző áldozata! Ez a lényeg. Ez a Jézus bemutatása gyanánt elmondható első és legfontosabb információ.

Emlékszel Ábrahám és Izsák történetére? A hit próbája. Krisztus előtt vagy 2000 évvel Jeruzsálem vidékén Ábrahám a fiával fölfelé menetelt a hegyre, azzal a súlyos teherrel a lelkén, hogy engesztelő áldozatul meg kell ölnie az egyetlenét, akit szeret (1Mózes 22:1-2). Izsák furcsállotta a helyzetet és meg is kérdezte: “Apám, hol van az áldozatra való bárány?” Izsák válasza: “Isten majd gondoskodik az áldozatra való Bárányról, fiam.” És Isten valóban gondoskodott áldozati állatról: Ábrahám meglátott egy kost, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. A kos halt meg Izsák helyett. Azt a hegyet attól kezdve úgy nevezték: “Az ÚR gondoskodik” (1Mózes 22:14). De mit mondott Ábrahám, miről gondoskodik majd az ÚR? A Bárányról. Az ÚR a Bárányról gondoskodik majd azon a Jeruzsálem melletti hegyen.

Ugorjunk előre 500 évet az első pészach történetéhez. Az ÚR utolsó csapása az egyiptomi és az izraeli családokat egyaránt sújtotta. Maga az ÚR ment át Egyiptomon és ölte meg az elsőszülött fiút minden olyan családban, ahol egy bárányt meg nem öltek helyette. De ott, ahol hittek az előzetes figyelmeztetésnek, a család feláldozott egy bárányt, és a vérét izsóppal felkente az ajtófélfára, életben maradt az elsőszülött fiú. Izrael a bárány vérének védelme alatt így menekült meg Egyiptomból. A pészach ezért lett a zsidó nép legfontosabb ünnepe.

Ugorjunk előre újabb 500 évet, és hallgassuk meg Dávid király imádságát. Házasságtörést és gyilkosságot követett el, és Isten bocsánatáért könyörög az 51. zsoltárban. Azt mondja Istennek: “Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek” (Zsoltárok 51:9). Úgy tűnik, Isten rendelkezik izsóppal. Vajon van báránya is? Áldozati báránya, amelynek a védelme alatt elkerül az ítélet? Dávid abban a biztos tudatban imádkozik, hogy Isten Báránya még az ő bűnét is magára veszi.

Ugorjunk előre újabb 500 évet: Ézsaiás próféta beszél az eljövendő Messiásról:

“Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.”
– Ézsaiás 53:6-7

Krisztus ezen a módon, és ilyen áron békített ki bennünket Istennel.

Ugorjunk előre újabb 500 évet. Betlehem mellett vagyunk, a hegyoldalban. Bárkinek megjelenhettek volna az angyalok, de ők éppen a pásztoroknak jelentek meg. Ahogy a hízott liba- és kacsa-előállítás legrégebbi tradíciói Magyarországon a dél-keleti régióhoz, Békés megyéhez kötődnek, Izraelben annak idején Betlehem volt az a hely, ahol a pészah-ünnepre való páskabárányokat tenyésztették. Nos, azon az első karácsonyi éjszakán az angyalok azt is mondhatták volna a betlehemi pásztoroknak: Akarjátok látni, milyen az igazi páskabárány? Siessetek az istállóhoz!

Ugorjunk előre még 33 évet, és Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe. Az első hónap tízedik napja van – és miközben Izraelben mindenki páskabárányt vezetett haza a házába, Jézus Isten házába érkezett. Az első hónap 14. napján pedig, miközben minden család a páskavacsorát fogyasztotta, Jézus az utolsó vacsorával vendégelte meg tanítványait. Hagyomány szerint az ő feladata lett volna, hogy felvágja a bárányt, és megkínálja vele a többieket. De a bárány hiányzott az ünnepi asztalról. Isten Báránya akkor még ott ült az asztalnál. Még aznap éjjel elfogták, másnap pedig megölték Jézust.

Ezért írta Pál apostol:

“…a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott.”
– 1Korinthus 5:7

Péter apostol szerint:

“nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.”
– 1Péter 1:18-19

János apostol pedig a jelenések könyvében 28 alkalommal nevezte Jézust Báránynak. Ezt az éneket hallotta a mennyből:

“Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”
– Jelenések 5:12

Keresztelő János szerint az első és legfontosabb, amit tudnunk kell Jézusról az, hogy Ő a Bárány. János apostol szerint pedig a legfenségesebb dolog Jézussal kapcsolatban az, hogy Ő a Bárány.

Ismétlődő kifejezés a Jelenések könyvében “a Bárány, aki középen a trónusnál van” (Jelenések 5:6; 7:17). A trón Isten hatalmát és tekintélyét jelképezi. És mi van Isten örök hatalmának és tekintélyének középpontjában? Jézus, a Bárány. Hol sugárzik teljes erővel Isten Istensége? Jézusban, a megöletett Bárányban. A Bárány ott van a trónusnál, középen.

Esetleg attól tartasz, hogy az édes Jézus mögött egy könyörtelen Isten rejtőzik? Azt gondolod, hogy a kereszt kedves dolog volt ugyan Jézustól, de ki tudja, mi a helyzet Istennel?

“Nézzétek, az Isten Báránya!”

Amikor Jézusra, a Bárányra nézel, akkor Isten trónusának a középpontját látod – Isten középpontját. Isten saját örök természetét láttatja meg velünk a Bárányban, aki érted vérzett, és értem.