Büntetés helyett szeretet?

sötétség - világosságAz engedelmesség nem félelemből, hanem szeretetből fakad. A szeretet úgy száműzi a bűnt, ahogy a világosság megszűnteti a sötétséget. A bűnnel tehát akkor szállunk szembe, ha szeretetet adunk. A büntetés pedig erre nem alkalmas megoldás.

Amikor a gyerek valami olyat tesz, amit a szülő bűnös viselkedésnek gondol, a lelkiismeretes szülő leggyakoribb reakciója a büntetés. Azért büntet, hogy elvegye a gyerek kedvét a bűntől; azt akarja elérni, hogy a gyerek kerülje a jövőben a hasonló viselkedést. De vajon helyes-e, ha így reagálunk a “bűnre”?

Egyáltalán: mi a bűn?

Erről részletesebben írtam ezeken a helyeken:

A bűn az, hogy nem bízunk Krisztusban (“A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” – János 16:9). A saját bizalmatlanságunk elidegenít minket tőle, és a szükségleteinket meg a vágyainkat is tőle függetlenül próbáljuk kielégíteni. Értelmét veszíti az életünk. A félelem és az önvédelem határozza meg az emberi kapcsolatainkat is. Az erősebb győz, a gyöngébb áldozatul esik.

A bűn (az, hogy nem bízunk Krisztusban) belülről rongálja az embert és a kapcsolatokat. Ami a viselkedésünkben, hozzáállásunkban, cselekedeteinkben megnyilvánul, az csak a bűn sokféle jele, tünete.

Mi tetszik igazán Istennek?

A “bűnös viselkedést” a keresztény szülő azért bünteti, mert így kívánja elérni, hogy a gyereke megtanuljon Istennek tetsző életet élni. Éppen ezért nem árt megvizsgálni, mi is az, amit Isten valóban vár tőlünk, mi az, ami tényleg kedves a szemében. Isten legfontosabb parancsa az, hogy szeressünk. Szeressük Őt, és szeressük egymást.

“egy törvénytudó kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
– Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 620531k4433
Jézus így válaszolt:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
– Máté 22:35-40

Jézus azt mondta, hogy minden más e két parancsolattól függ. Ha nem szeretünk, akkor a többi dolognak, amit teszünk, nincs jelentősége. Az 1Korinthus 13-ból is kiderül, hogy akármilyen jól is viselkedik valaki, ha nem szeret, értelmetlen az, amit tesz.

A büntetés elkerüléséből fakadó jóságtól Isten nincs meghatva

Ha tehát a gyerekeinket kényszerrel próbáljuk rászorítani, hogy úgy viselkedjenek, ami szerintünk Istennek tetszik, de a viselkedésüket nem a szeretet, hanem a büntetéstől való félelem motiválja, nem érünk el semmi jót. Isten a szívet nézi; a jó cselekedet “halott” önmagában. A gyerekünket nem Istennek tetsző életre neveljük, hanem képmutatásra szoktatjuk ezzel, és arra biztosan számíthatunk, hogy a kapcsolatunk romlani fog. Rejtegetni fogja a szemünk elől azt a részét, amiről úgy gondolja, hogy nem bírjuk látni. Sőt, Isten elől is.

Mi van, ha a gyereked minden kérésedet azonnal teljesíti? Ha az engedelmessége nem a hozzád fűződő bizalmas kapcsolatából fakad, hanem abból, hogy elkerülje a büntetést, vagy elnyerje a jóindulatodat, nem ér semmit. Mi van, ha soha nem szól vissza, nem emeli fel a hangját, nem viselkedik tiszteletlenül? Ha azért viselkedik tisztelettudóan, mert tudja, hogy máskülönben bajba kerül, semmit nem ér a tiszteletteljes viselkedése.

Ha azt akarod, hogy a gyereked valóban Istennek tetsző módon éljen, akkor arra kell megtanítanod, hogy Isten jó, akiben bízhat, akihez bármilyen állapotában odamehet, és aki feltétel nélkül szereti és mindig szeretni fogja. Istennek az “tetszik”, hogy bízunk benne, nem az, hogy igyekszünk elnyerni a tetszését. Az Istenbe vetett bizalmat pedig büntetéssel nem lehet elérni. Úgy taníthatod őt Isten szeretetére, hogy (1) te magad szereted Őt és ezt látja, és (2) Isten szeretetének a közvetítő csatornája leszel a számára.

“Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”
– Róma 5:8

“Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.”
– 1János 4:19

“Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.”
– Zsoltárok 103:10

Sugárkezelés a bűn ellen

Már kezdtem kapizsgálni, hogy a fegyelmezés nem egyenlő a büntetéssel, de egy darabig még nem fért a fejembe, hogy büntetés nélkül hogy a csudába lehet elérni, hogy egy gyerek ne vétkezzen? Ez a kérdés Pálnak is gondot okozott:

“Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?”
– Róma 6:1

Magyarul: ha Isten nem büntet meg minket, azt csinálunk, amit akarunk?

Mivel szabadok vagyunk a törvény alól, arra is szabadok vagyunk, hogy az engedelmességet válasszuk; nem a büntetéstől való félelemből, hanem a Jézussal való kapcsolatunk miatt – erről szól Pál válasza. Miközben egyre jobban megismerjük Őt, egyre inkább szeretnénk Őt követni, Őrá hasonlítani. Azt akarjuk, amit Ő akar, azt szeretjük, amit Ő szeret. Amikor pedig mégis elrontjuk a dolgot, akkr sem kell előle bujkálnunk, hanem bizalommal mehetünk hozzá vigaszért:

“Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”
– Zsidók 4:16

Ha tehát az Istennel való bizalmas kapcsolatot akarjuk modellezni a gyerekeinknek, úgy kell velük bánnunk, ahogy Isten velünk bánik. Megmutatjuk nekik, hogyan lehet jó döntéseket hozni, és amikor mégis rosszul döntenek, kegyelemmel fordulunk feléjük, és megmutatjuk nekik, hogy hozhatják helyre az elkövetett hibát. De nem azt kell elérnünk, hogy a gyerekünk ne vétkezzen. Fog vétkezni, ahogy mi is, mert ember. Jézus az egyetlen ember, Isten-ember, aki meg tudta állni, hogy ne vétkezzen. Ő volt helyettünk is engedelmes. Isten bennünket kapcsolatra hív, nem tökéletes életre. A Jézust követő szülő Isten szeretetét önti tovább a gyerekeibe.

add-tovabb

A bűn olyan, mint a rák – de van ellene hatásos sugárkezelés: Isten szeretete. Életünk alapjává Isten szeretetét kell tennünk – annyira, hogy minden, amit teszünk, közvetlenül Isten szeretetéből fakadjon. Ez az, ami a gyerekeinket is Istenhez tudja vonzani; nem a büntetéstől való félelem, hanem a valóban feltétel nélküli szeretet személyes megtapasztalása.

Isten szeretetét fogadd el és öntsd tovább a gyerekeidbe! Ez minden, amit Isten kér tőled. Engedd, hogy Jézus Papája szeressen, és a gyerekeidnek is segíts, hogy bizalommal forduljanak Jézus “apukájához”, és ők is engedjék, hogy Isten szeresse őket. Ha Isten szeretetét átéljük, akkor a megfelelési kényszer és az ítélkezés helyett másokra is hozzá hasonlóan tudunk majd nézni. Könyörülettel. Az ítélkezés szemüvege nélkül. “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Erre kellene épülnie minden keresztény családnak. Ha szeretsz, nem akarsz másokat bántani. Ha szeretsz, nem akarsz hazudni. Ha szeretsz, nem akarsz lopni. És ha mégis megtörténtek ezek, Jézushoz mehetünk vigasztalásért. Nála van a helyeállás és az újrakezdés lehetősége mindenki számára.

Ha szeretnéd elérni, hogy a gyerekeid szívéből fakadjon az Istennek tetsző viselkedés, itasd át a lelküket Isten szeretetével, és bízd Istenre, hogy a maga idejében előhozza belőlük a neki tetsző viselkedést is.

“Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”
– János 14:15

“Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.
Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. Aki azt mondja: ‘szeretem Istent’, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik, hiszen hogyan szerethetné Istent, akit sohasem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát? Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az a testvérét is Isten szeretetével szeresse.”
– 1János 4:18-21 (ERV)

Az első a szeretet. Csak utána következik az engedelmesség… mert szeretetből fakad.

Kapcsolódó
Az ember bűnössége
A bűn miatt lyukas vödör a lelkünk
A törvény és a szeretet törvénye
Büntetés, kiállítós bünti… ha ne büntessem, mit csináljak?
Mitől lesz a gyerek engedelmes?
Családi szabályok 1
Családi szabályok 2