A NŐ – Isten szépségének hordozója

kislany-szoknyaban-tmb« Mi teszi a nőnemű embert igazi nővé?

ANNA (ANyák NApi) konferencia (2013. Május 10-12.) – 1. előadás

Élvezem, hogy nő vagyok. Élvezek mindent, ami vele jár… de nem volt mindig így. Sok fiatal lány utálja, hogy nőnek született, és kisebbrendűségi érzéssel él, mert Isten nőnek teremtette. Igyekszik a női lét velejáróit minimálisra csökkenteni.

Talán azért, mert nem is értjük, mit jelent nőnek lenni. Kétdimenziós, felszínes képünk van róla. Talán nem is igazán szeretnénk, ha Istennek tetsző nőnek tartanának bennünket. Milyen az egyáltalán?

kereszteny-no-02

Szerény? Szexi? Gyengéd? Sziporkázó? Talán egy vérszegény lány rózsás csészével a kezében?

Az anyák napi konferenciára készülve elmúlt hetekben sokat olvastam és gondolkoztam ezen… és úgy tűnik, nőnek lenni sokkal mélyebb dolog, mint ami első hallásra eszünkbe jut.

Egy nő hitelesen és erővel tükrözheti Isten szépségét.

Isten szereti a szépet. A saját szépségét is kifejezi rajtunk keresztül – egyszeri és megismételhetetlen módon. Nőiségünk is Isten képmását tükrözi, mint egy hívogató szerető, aki kecsesen, szépen válaszol a közeledésre. Ha elfogadjuk saját női mivoltunkat, jobban tudjuk Istent is képviselni a világban.

Isten szándékosan teremtett bennünket nővé, nem követett el műhibát. Nőiségünk nemcsak a bőrünk, vagy a testrészeink szintjén mutatkozik meg. Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy a nőiségünkön keresztül tükrözzük vissza a képmását. Nők vagyunk – ez nem véletlen, és főleg nem valami átok.

kereszteny-no-03A nőiség nem függ a körülményeinktől, vagy sajátos személyiségvonásainktól. Lehetsz sugárzó, szép és vonzó nő sportpályán, motoron, kerti munka közben, hegyeket mászva… Lehetsz nőies akkor is, ha nem túlságosan szereted a hagyományosan nőcis dolgokat. Ha a nőiességet összetévesztjük egy elvárt szerepnek való megfeleléssel, totálisan félreértjük a lényeget, amiért Isten az embert férfivá és nővé teremtette. Nem attól lesz valaki igazi nő, hogy mivel szeret foglalkozni, vagy milyen az ízlése, hanem attól, hogy kicsoda a felszín alatt, a lelke legmélyén. Női mivoltunk talán abban mutatkozik meg leginkább, ahogy a kapcsolatainkat éljük: ahogy Istenhez, egymáshoz, és az embertársainkhoz viszonyulunk.

Kik vagyunk mi, nők, a lelkünk mélyén?

Szinte minden olyan nő, aki nincs kibékülve a nőiségével, mély bizonytalansággal és lelki fájdalmakkal küzd: be nem gyógyult sebekkel, és ki nem mondott félelmekkel. Úgy érezzük, hogy nyitottnak és befogadónak lenni veszélyes és kellemetlen ügy. Sebezhetőségünket színlelt harciasság mögé rejtjük, életadó szépségünket pedig szégyelljük. Amikor a védekezéssel vagyunk elfoglalva, egyszerűen nincs miből törődnünk másokkal. Nem telik rá.

kereszteny-no-04Érezted már úgy, hogy szívesebben lennél inkább férfi? Volt olyan, hogy szégyellted a testedet, az idomaidat, azt, hogy menstruálsz, és hogy az érzelmeid időnként úrrá lesznek rajtad? Isten találta ki, és ő tervezte el a női lét minden egyes részletét. Nincs semmi szégyellnivaló abban, amilyenek vagyunk… hiszen önmagához hasonlóvá teremtett! Kincsnek tart bennünket, nem olyasvalakinek, akit rejtegetni kell.

Isten képmását mi nőként tükrözzük – női mivoltunk minden tartozéka Isten szépségét is kifejezi.

A hiteles nő nyugodt, mert tudja, hogy Isten gyönyörködik elpusztíthatatlan szépségében; ezért nem lesz a saját észrevétlenségtől való félelmének a rabszolgája. Azzal, ahogy másokhoz viszonyul, arra hívja őket, hogy felfedezzék és élvezzék Isten szépségét.

Isten szeretete kiűzi belőle a félelmet:
– befogad, nem irányít,
– nyitott, nem zárkózik magába,
– mer sebezhető lenni, nem védekezésre rendezkedik be,
– mer szabad lenni, nem köti gúzsba az aggódó óvatoskodás.

Másokat is megérint, lángra gyújt és átformál Isten belőle áradó szépsége.

Azt hiszem, más világban élnénk, ha mi, nők megtalálnánk a biztonság és a szeretet forrását, meggyógyulnánk, és megnyugodnánk! Megszűnne közöttünk a rosszakarat, az áskálódás, a pletyka, a kegyetlenség, az ítélkezés, az összehasonlítgatás, és az árulás. Amikor a barátnőink szemébe néznénk, olyan biztonságot látnánk benne, mint egy mély, nyugodt folyó; olyan bizalmat, mint egy pár kényelmes papucs, és olyan ragyogó örömöt, mint gyöngyszem.

Van egy-két barátnőm, aki számomra ezt a biztonságos helyet jelenti – félelem és álarc nélkül adja magát. Szerepjátszás és versengés nélkül. Tudja, hogy Jézusnál biztonságban van; meggyógyultak a sebei, és másokkal is tud törődni.

Amikor velük vagyok, több erőt érzek magamban, és jobban élvezem az életet. Öröm nézni, milyen nagy bizalmuk van az élethez és az emberekhez, és mennyire sebezhetőek tudnak lenni. Minden, amit tesznek, arról szól, hogy “éljen az élet!”

Az igazi szépség nem harsány – inkább olyan csendes és nyugodt, mint egy nyári este, friss zápor után. Az igazi szépség megpihentet másokat is. Csak egy sebezhető nő tud ilyen lenni. Belső szépségével invitál; szívesen fogad, kíváncsi másokra és részt vesz az életükben.

Jézus volt a legbefogadóbb ember a földön. Az emberek közel kerülhettek hozzá, biztonságban érezhették magukat a közelében, és szerettek vele lenni. Volt benne valami, ami hozzá vonzotta az embereket; mintha azt mondta volna: “Gyertek. Szeretlek benneteket. Szeretném hallani a történeteteket. Szeretek veletek lenni.”

Isten kapcsolatra teremtett minket. Jézus befogadó, életadó természetét tükrözhetjük a világban.

kereszteny-no-06

Többségünkre mégis az a jellemző, hogy versenyt futunk a világgal és tele vagyunk bizonytalansággal meg szorongással. Sokat elárul az öltözékünk, a beszédünk, a tekintetünk, a járásunk… és ahogy a férfiak közelében viselkedünk.

Olyanok vagyunk, mint a fáradt és nyűgös kisgyerek, akinek csak arra van szüksége, hogy valaki gyengéden megölelje és álomba ringassa.

jezus-karjaban-2Bárcsak felnyalábolhatnám ezeket a drága lányokat, és Jézus karjába tehetném, hogy elringassa őket, és közben megsúgja nekik, mennyire szereti őket! Akkor el tudnák magukat engedni, és tudnának csak úgy lenni, szép nyugodtan… Mire felébrednének, úton volnának – az Istentől kapott nőiesség útján.

Csak akkor lesz erőnk és bátorságunk a sebezhetőségünket vállalni, és hitelesnek lenni, ha tudjuk, hogy valaki úgy szeret, ahogy vagyunk. Aki szeretetben él, annak nem kell folyton igyekeznie és bizonygatnia valamit – a sebezhetőségig vállalhatja önmagát.

Mi a sebezhetőség?

Az, hogy nem hordok páncélt, nem járkálok golyóálló mellényben: ejthetsz rajtam sebet. Ha már mentél keresztül nehéz dolgokon, és rossz tapasztalataid voltak, nehéz nyitott és sebezhető módon élni. Hidd el, tudom. Ijesztő felvállalni az újabb sérülés kockázatát.

no-pancelbanSzeretni viszont nem lehet páncélban. Ahhoz, hogy igazán élj, vállalnod kell a kockázatot. Ha elzárkózol a kapcsolatok, az emberek és a fájdalom elől, akkor az örömöt is kizárod az életedből. Szomorú és magányos dolog a védekezésbe vonult élet. Igazi kapcsolatok nélkül a szépséget sem láthatod meg, amit Isten beléd rejtett.

Jól esik levenni az álarcot, kibújni a szerepszemélyiségemből, és abbahagyni a versengést. Jobban élvezem a kapcsolataimat, amikor az vagyok, aki tényleg vagyok. Jól esik, hogy Jézus álomba ringat, lecsendesíti a lelkemet, és a fülembe súgja, mennyire szeret. Újra, meg újra, meg újra.

Legyünk egymással is azok, akik tényleg vagyunk – Isten képmásának hordozói, szépségének tükrei! És hassunk a világra is: engedjük, hogy a körülöttünk lévőkre Isten szépsége és életadó szeretete ömöljön belőlünk – mint a friss, nyár esti eső. Szomorú lelkiállapotban van a világ – legyünk rá gyógyító hatással! Az igazság tegyen bennünket szabadokká minden döntésünkben, minden kapcsolatunkban, és minden körülmények között, amiben találjuk magunkat.

kislany-szoknyabanÉlvezd, hogy nő vagy, minden porcikádban!

A nő, aki mintha élne… és a valódi nő, aki igazán él! (sorozat)
A NŐ – Isten szépségének hordozója
Folytatás:
Mitől nő a nő?
Mitől fél a nő?
A valódi nő, aki igazán él